Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

334 Az országgyűlés képviselőházának 2 Amikor bátor voltam szüzbeszédemet elmondani, igen sok jóakarattal és jóindulattal fogadták — amiért nagyon hálás vagyok — és komoly liberális oldalról azt a jótanácsot kaptam, hogy studirozzam Anglia liberális létének gazdasági vetületét. Rögtön 'könyvet ragadtam, föltettem a pápaszemet, elkezdtem tanulni és egy megdöbbentő dolgot találtam. (Mozgás.) Az angol f öldmívelésügyi miniszter, Elliot őrnagy, az angol parlamentben 1933 március 20-án szószerint a következőket mondotta. (Olvassa): »A világ minden termelőjének, így az angolnak is érdekében áll, hogy a kínálatot ne lehessen önkényesen valamely piacra irányítani, vagy arról elterelni, hanem, hogy a kínálat szabályozva legyen. Fontos és a modern viszonyok megkövetelik, hogy bármilyen lett légyen felfogásunk erről a dologról a múltban, Bright és Cobden szelleme ne kísértsen többet minket, mert nemcsak Anna, hanem Viktória királynő is már régen meghalt és így egyszersmindenkorra el kell temetni a Viktória-korabeli gazdasági politikát és neki kell látnunk a piacok szervezésének és az ehhez szükséges világtervgazdaságnak«. Ha ez liberalizmus, akkor bejelentem, hogy én is liberális vagyok. (Derültség.) Elliot miniszter urat, aki az angol hadsereg őrnagya is, a közelmúltban történt házassága alkalmából az angol agráriusok elhalmozták ajándékokkal. Többek közt állítólag kapott egy 10.000 fontos csekket is. Ebből azt kell 'következtetnem, hogy az ő tervgazdasági gondolatai a gyakorlatban nagyon jól beváltak. A rendelkezésemre álló adatok szerint az angol mezőgazdaságot ezek a tervgazdasági és állami támogatások évenkint 45 millió fontsterlinggel több jövedelemhez juttatták. T. Ház! Beszédidőm már lejárt. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Csak arra kérem a Cobden-klubot, hogy magyarosítsa meg a nevét, mert Angliában Elliot miniszter Gobdent ugyancsak múzeumba helyezte. (Derültség. — Malasits Géza: Ha bennünket is odahelyeznek, akkor jó társaságban vagyunk! Nagyon jó társaságban: Adam Smith, Cobden!) Itt állok az én szimpla paraszti eszemmel, mert nekem Vázsonyi és Lázár képviselő urak adták ezt a tanácsot, hogy az angol dolgokat studirozzam és most felvilágosítást kell kérnem ... (Lázár Miklós: Milyen tanácsot? En nem adtam ezt a tanácsot0 Egyelőre jól^ hallok: Lázár Miklós. (Lázár Miklós: En feltételezem a képviselő úrról, hogy régen studirozta az angol viszonyokat!) Egészen kezdő vagyok, rekruta vagyok. (Derültség. — Lázár Miklós: Azt látom a beszédéből. Már megállapítottam!) Abban a reményben, hogy ezt az angol liberális példát, amelyet Elliot földmívelésügyi miniszter úr odakint diktált, a magyar földmívelésügyi miniszter úr, az ő kollégája is követni fogj M 5 cl költségvetést részleteiben is elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Tauf fer Gábor! Tauf

fer Gábor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!)

t Méltóztassanak megengedni, hogy a magyar élet egy nagy problémájával foglalkozzam, azzal a problémával, amellyel az előbb Meskó képviselőtársam foglalkozott. Meskó képviselőtársam a földbirtokreformról beszélt. Hivatkozott azokra a milliókra, akik ma mimkanélkül vannak, akik munkanélkül tengődve, éheznek, akiknek a lábuk alatt nincsen föld és 75. ülése 19 3 U május 9-én, szerdán. némelyek szerint csak úgy a szél hajtja őket. Ez a kérdés országunknak egyik legnagyobb problémája és legnagyobb problémája volt már a múltban is és meg kell állapítanunk, hogy a magyar történelem máskép alakult volna, ha ezt a problémát annakidején lelkiismeretesen kezelve, legalább részben megoldották volna. T. Képviselőház! 1918 és 1919 nem következett volna be abban a formában, ahogyan bekövetkezett, ha a háború előtt már gondoskodás történt volna ezeknek a nincstelen millióknak földhözjuttatásáról. T. Képviselőház! A magyar történelem legnagyobb tragédiáit mindig megelőzte ez a szociális probléma, ennek a szociális problémának a kiéleződése. 1526-ot, Mohács esztendejét megelőzte a Dózsa-féle lázadás, 12 évvel a mohácsi veszedelem előtt a jobbágyság fellázadt elviselhetetlen gazdasági és szociális terhei miatt. 1919 sem következett volna be, ha az úgynevezett aranykorszakban, a ferencjózsefi korszakban, a nyugalom idején gondoskodás történt volna a földbirtokreformnak legalább is részbeni megoldásáról. Meg kell állapítanunk a nagy történelmi felelőssé» get, amely azt a korszakot terheli, amely nem törődött ezekkel a nincstelenekkel, nem juttatta őket földhöz, mert ha földhöz juttatta volna, akkor nem jutottak volna el a szirénhangok az ő füleikhez 1919-ben a kommunizmus idején és azt megelőzőleg, amikor sokan fáradtan jöttek haza a háborúból és nem volt már elég erő bennük a haza határainak megvédésére, mert hiszen akkor ezeknek a szociális kérdéseknek a megoldását Ígérték azok a pártok, amelyek nem törődtek a haza határainak megvédésével, hanem a mindenáron való békét \r p y* p Q f A K T. Képviselőház! A költségvetést átnézve, megállapítom azt a tényt, hogy abban igenigen csekély összeg van előirányozva e földbirtokreformnak, mondjuk, a megkezdésére. De ez a csekély összeg szimbólum, azt jelenti, hogy a kormány mégis úgy érzi, hogy kötelessége ebiben az irányban cselekedni, de éppen csekélységénél fogva még azt is jelenti, hogy a kormány nem érzi azt olyan elhalaszthatatlan feladatnak, olyan súlyos kötelezettségnek, hogy erre a célra nagyobb összeget irányzott volna elő. Tisztában vagyok azzal, hogy a mai gazdasági helyzetben nem igen áll pénz rendelkezésre — legalább is nagy összeg — e problémák megoldására, de az is bizonyos, hogy azok, akik a föld birtokában vannak, mindig ellentállnak minden földreformnak akkor, ha az a föld jól jövedelmez. Ma van meg az a politikai pszichológiai pillanat, amikor tényleg az a földbirtokos önként, szívesen lemond földjének egy részről, ha meg tud szabadulni annak árán terheitől, esetleg az adóterhektől. Azt várom az igen t. kormánytól, hogy ebben az irányban nagyon komoly lépésekre fogja elhatározni magát. A trianoni határ kétféle határt jelent. Először jelent egy politikai határt, másodszor egy gazdasági» szociális határt. Sajnos, a trianoni határon kívüli magyar földbirtokokat arra használták fel a megszállók, hogy a saját nemzeti nincstelenjeiket lássák el földdel. A régi kormányoknak lett volna kötelességük, hogy ott igazán, komolyan megvessék a magyar nemzetnek az alapját, mert hiába csináltak volna trianoni határt akkor, ha azok a földbirtokok magyar parasztok kezére jutottak volna. T. Képviselőház! Ez a múlt. Itt van azonban egy kis trianoni Magyarország, itt is van-