Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 193% május 9-én, szerdán. 333 kapunk, ha 'Kevesebbet, úgy másfél százalékkal kevesebb összeget. A 38%os olajtartalom mint bázis nem túknagas. En átnéztem a legutóbbi öt évben történt len-analiziseketés azokban a minimum 35% felett volt, a maximum 43% volt, átlagban pedig 39% jött ki. Nekem tehát minden reménységem megvan arra, hogyha a legfelsőbb irányitó is úgy akarja, magasabb összeget kapunk a lenért, mint a 38%-os alapot. Helytelen az a megállapítás is, hogy Angliában vizsgálják meg az olajtartalmat. A valóság ezzel szemben az, hogy szegedi intézetünk és a hamburgi »Institut für angewandte Botanik« feladata a vizsgálatot parallel végrehajtani is ha ezek eredményei nem egyeznek, akkor vizsgálja csak meg a neutrális angol intézet. Az a kalkulus is teljesen helytelen, amely a mai Laplata-lenjegyzést veszi alapul. A szerződésben expressis verbis kifejezésre jut, hogy augusztus, szeptember, október és novemberi dátumokkal adjuk el a lent, amikor a világpiacon jóval magasabb a jegyzése, mint a bessz-periódusban, amely körülbelül januárban veszi kezdetét s februárban éri el a mélypontját, abban az időben tehát, amikor Laplata az ő átlagos 24 millió mázsás lentermését a világpiacon kezdi felkinálni és természetesen ez lenyomja az árat. Most már májusban megindult az a lassú emelkedés, amely augusztusban el fogja érni a 7'5—8 hollandi forint jegyzést, amely annakidején a szerződés alapja volt. Azt is fogja tudni Sándor Pál t. képviselőtársam, mint sokoldalú kereskedő, hogy az idei Laplata-termés gyöngén sikerült. Minden előfeltétele megvan tehát annak, hogy az az áremelkedés, amit mi kontemplálunk, megtörténjék. Az is helytelen megállapítás volt, hogy 69 fillér a premier risque; a valóság ezzel szemben az, hogy 74 Pfennig ez a premier risque, ami jóval több egy pengőnél. Ez akkor lép életbe, hogyha a lenár tonnánként a hamburgrotterdami jegyzés alapján 147 Márka 90 Pfennig alá süllyedne. A szerződést harburgi gyárakkal kötöttük, Harburg pedig Hamburg mellett fekszik; és ide a tengeri úton való szállítás jóval olcsóbb, mint passaui, vagy pláne laubei viszonylatban. Köszönje meg a képviselő úr ezt az információt azoknak, akik iyen adatokat adtak neki. (Derültség a jobboldalon.) Az egész szerződés egy szimpla opció, egy egyszerű szállítási szerződés, éppúgy, mint a magyar olajgyárakkal kötött szerződés, — véletlenül a határt is passzírozza a mag — de ez nem változtat a dolgon. Úgyszólván nem is forgott fenn a lehetősége annak, hogy a kereskedőket bekapcsoljuk és nem volt semmi célja. Én úgy látom, hogy ez a tény a legfájóbb pontja ennek a szerződésnek. (Éber Antal: Felesleges intézmény a kereskedelem!) Néha nem. Ha van rá szükség, akkor abszolút igénybevesszük. Két eset van ugyanis. A gazda vagy nem tudja, vagy nem akarja a fogyasztóhoz juttatni termékét. Ha átadja az illető kereskedőnek, akkor az foglalkozik vele, de a legális exportőr elsősorban a termelő. (Éber Antal: Ezt én máskép tudom!) Lehet. Ebbe bele kell nyugodni. (Derültség a jobboldalon. — Éber Antal: Majd megbánják a gazdák még ezt!) Ezt az első esztendőt különben is mi kifejezetten tanulmányi évnek szántuk — benne van a szerződésben, hogy Studienjahr — és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. már előre megbeszéltük, hogy az ősz folyamán újra összeülünk, a szerződés esetleg meg nem felelő részeit korrigálni fogjuk éspedig a kölcsönös legnagyobb jóakarat, bizalom és meg értés szellemében és így megyünk neki a következő kampánynak, ahol már, remélem, sokkal nagyobb volumenekről lesz szó, mert a Miessmachereknek már nem lesz olyan nagy hitelük, mint ebben az évben volt. (Élénk derültség.) Sándor Pál t. képviselőtársam azt a megjegyzést tette, hogy én támadtam a kereskedőket. Bocsánatot kérek, én nem támadtam, én csak védekeztem. Egy egész széria támadás indult meg ellenem az újságokban és erre csak egyszer feleltem. Én nem érek rá az újságpapírt szántani, én ezt azokra az urakra bízom, akik a t. képviselő urat informálták. Én a földet akarom szántani. De azoknak az uraknak a gondolkodására, akik Sándor Pál t. képviselő urat informálták, egy nagyon jellemző kis epizódot vagyok bátor elmondani, egy kis párbeszédet, amely telefonon folyt le köztem és egy igen exponált helyen lévő magkereskedő között, akinek a nevét diszkrécióm tiltja kiejteni, csupán annyit árulok el, hogy neve »0«í-val kezdődik, »szágh«-gal végződik és a hiányzó betű »r«. (Derültség. — Táuffer Gábor: Keresztrejtvény!) Ez az úr pár évvel ezelőtt telefonált nekem, hogy adjak el neki egy vagon tengerivetőmagot a hírhedt aranyözön-fajtából. Én azt feleltem neki röviden, hogy Magyarországon én magam képviselem magamat, minden jól fésült középeurópai országban képviseletem van, dél és kelet felé azonban elvből nem adok el, tehát kérdeztem tőle, mondja meg, hova kívánja azt a tengerivetőmagot eladni. Erre nekem ő azt felelte, hogy Németországba. Erre azt válaszoltam, hogy oda nagyon erős üzleti kapcsolatok fűznek, tehát nem adhatok, amire az volt a válasza, hogy 20 pengőt fizet a vetőmag mázsájáért. Ez körülbelül 100% felárat jelentett volna. Erre azt mondottam neki, ha 100 pengőt fizet, akkor sem adok egy grammot sem, hogyan képzeli el, kérdeztem, hogy amikor én oda beküldök egyenes úton 20 vagont, egy vagont görbe úton, képviseletem megkerülésével juttassak be? Erre nagyon pickirt hangon azt válaszolta, hogy ez nem kommerciális felfogás. Erre röviden azt feleltem: lehet, hogy nem kommerciális, de ez fair felfogás és ebben különbözünk mi egymástól. (Derültség ) Ez apróság, de karakterisztikus. Én az életből beszélek. Ehhez csak azt fűzöm hozzá, hogy mi magyar agráriusok ebből a kommerciális felfogásból nem kérünk. Nekünk minden vérsejtünk tiltakozik az ilyen felfogás ellen. Most kénytelen vagyok visszatérni a hirhedt aranyözönre. Sándor Pál t. képviselőtársam tegnap azt mondta, — ha jól értettem — hogy ő már 25 esztendővel ezelőtt termelte a pettendi arany özön tengerit és ráfizetett. Ez tévedés lehet

% mert én ezt 1921-ben kezdtem el nemesíteni két fajtából, tehát ez egészen új tengeri fajta és — mint tegnap is mondottam — én vagyok ennek az apja is és az anyja is, ő legfeljebb csak a nagyapja lehetne, ha volna köztünk vérségi kapcsolat, de ez tudomásom szerint nincsen, de esetleg adoptálásról lehet szó- (Elénk derültség.) T. Ház! Beszédem második részében röviden az irányított gazdálkodásról szeretnék egy pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) 47