Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

332 Az országgyűlés képviselőházának t Szabolcsban nézze meg a birtokeloszlást az igen t. miniszter úr, nézze meg saját pátriájában es könnybe lábad a szeme és fel fog izgulni, amikor látja, hogy a nemtörődömség, a helytelen földbirtokpolitika és földmegoszlás hova juttattaa mi fajtánkat! Mert az, hogy a ha,-« ború után a háborús szerzeményű vagyonokból a földbirtokreformnál a földbirtok helyesebb megoszlására törekedve, holdszámban talán nagyobb arányban, talán többet vetettek el, nem elég. Szomorú, de ha nem lenne olyan szomorú, nevetni kellene rajta, hogy azok jártak legjobban, akiknek háborús szerzeményét elvették, és az akkori áraknál mérsékeltebb árat állapítottak ugyan meg térítésül, de a mérsékelt ár is olyan, hogy ezen az áron ma a földárak dekonjunktúrája következtében háromszor annyi földet f vehetnek. Ennek mementónak kell lennie számunkra, t. Képviselőház. Ezen gondolkodni kell. Akárhogyan kertelnek emberek ebben az országban, beszélhetnek telepi. tésről, beszélhetnek bármiről, kerülhetik ebben a kérdésben a forró kását itt a földmíves szegénység, a magyar mezőgazdasági válság megoldását másképpen nem tudom elképzelni, mintha a kisgazda-portákat ezer és ezer számra szaporítom és erősítem. Mentől több önálló exisztencia, mentől több ember van, akinek féltenivalója van ebben az országban... (Molnár Imre: Ezt mi is hirdetjük!) T. képviselő úr, lehet, hogy ön a programmbeszédében ezt legutóbb is hirdette, mert ezt hirdetni szokták és szoktuk, de ezek olyan kérdések, amelyeket 24 órák alatt meg kell oldani. 24 órán belül! (Biedermann Imre báró közbeszól.) Ha a Biedermann bárók nem csinálják meg, mi meg fogjuk csinálni, ha mi hatalomra kerülünk, mert biztosan oda fogunk kerülni. (Derültség a jobboldalon.) Önök hiába nevetnek', így gúnyolódtak más országokban is. 1930-ban, amikor a porosz képviselőháziban egyik képviselőtársunk kint volt és mutogatták az ülésteremben: »Itt ülnek a szociáldemokraták«, — nagy többség volt — »ott ül a centrum, ott ül a nemzeti-párt, Hugenberg pártja«, csak úgy kézlegyintéssel mondotta a főterembiztos, hogy »ott pedig ülnek a nemzeti szocialisták, heten« — mosolygott hozzá és legyintett t

kezével. És egy év múlva ezek hatalmas többséget kaptak! Az önök mosolya sem állít meg minket az utunkban. A mi pártmozgalmunk programmját mi nemcsak hirdetjük, hanem alkalomadtán, amint uralomra kerülünk, meg is fogjuk valósítani, mert ez kötelességünk dolgozó, szenvedő, verejtékező fajtánk iránt, akiket fel akarunk szabadítani mai rabszolgaságukból, mert fajtánk a magyar mezőgazdasági munkásosztály, kuli sorsban van ma Magyarországon. Ezt tessék bevallani. Ezt nem lehet meg--, cáfolni. Nem lehet megcáfolni azt, hogy szomorúbb sorsban és szomorúbb időkben ember még nem volt Magyarországon^ mint vannak ma ezek a mezőgazdasági munkások, akik aligalig jutnak munkához. T. Ház! Hogy a magyar ember türelmes, csöndes és hogy hallgat, annak örüljünk. Én magam ítélem el a nyomor vámszedőit, akik a nyomorúságot akarják önző pártcélokra kihasználni. f A kormányon múlik, hogy idejekorán intézkedjék üdvös szociális intézkedésekkel és intézményekkel, hogy ezt a mezőgazdasági munkásosztályt ne lehessen félrevezetni, ne lehessen az internacionálé, a nemzetköziség jármába hajtani. És én óva intem a t. Házat és itt a nyilvánosság előtt az egész 75. ülése 19BU május 9-én, szerdán. magyar nemzetet, hogy ne várja a kartotékrendszerek megmozdulását, mert 1918-ban is meg voltak szervezve a gazdatársadalmi szervezetek — ezt Marschall Ferenc képviselő úrnak tudnia kell — és amikor ki kellett állni, akkor szaladtak a mozgalom vezetői — nem a képviselő úr, hanem a többi vezetők — esküt tenni a Nemzeti Tanácshoz s a falura nem jutott ember, aki a népet bátran visszatartotta volna, mert a polgári társadalom nem volt megszervezve. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Meskó Zoltán: Elég szomorú, hogy lejárt, mert nem mondhatok el mindent, amit szerettem volna mondani. (Derültség.) Röviden befejezem beszédemet. Meg vagyok győződve arról, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úr éppúgy érez, ha nem is mer úgy cselekedni, ahogy mi cselekedni fogunk. Kérem őt a nemzet érdekében, hogy többet törődjék ezekkel a dolgozó milliókkal, akiket lehet talán elszólás formájában csavargó, szél által hajtott tömegeknek mondani, — erről az oldalról, sajnos, megtörtént ez, de valószínűleg nem így értette, aki mondta — de ezek a tömegek nem passzióból csavarognak, hanem azért, mert kenyér után, munka után mennek. Azelőtt Amerikában csavarogtak, most pedig itthon faluról-falura járnak s feljönnek a fővárosba is, hogy megkeressék a maguk és családjuk kenyerét, T. Ház! A miniszter úr jószándékát nem vonom kétségbe, szaktudását is elismerem, de a tettrekészséget nem látom benne s ezért nem fogadom el a címet. Elnök: Szólásra 'Következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: vitéz Mecsér András ! vitéz Mecsér András: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk a jobboldalon.) Elsősorban a felhánytorgatott lenszerződésről akarnék Sándor Pál t. képviselőtársam tegnapi megállapításaira válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy t. képviselőtársam nincs jelen. Nem vonom kétségbe t. képviselőtársam jóhiszeműségét, de adatainak legnagyobb része téves. Csak egy pozitív igazság volt beszédében, az, hogy a jó Isten a legfőbb termelést irányító faktor, akinek mi mezőgazdák a természet alázatos és engedelmes szolgái, zúgolódás nélkül alávetjük magunkat. Ami ezután következett, az mind téves volt. Azt állította Sándor Pál t. képviselőtársam, hagy a maglen-termés katasztrális holdanként átlag három métermázsa. Az igazság az, hogy hat métermázsa a mi országos átlagunk, ez azonban még bizonyára emelhető, mert hogy mást ne mondjak, például Csengerújfalu községben, az én kerületemben egy birtokosnak 1933-ban tíz mázsás átlagtermése volt, Borbély György szolnokmegyei főispánnak pedig ugyanebben az évben tizenegy mázsás átlagtermése volt. Ezt a három mázsás átlagot, amelyet igen t. képviselőtársam a statisztikából kivadászott, helytelenül vette ki, mert ez a fonallen maghozamára vonatkozik. A maglen termelése annyira kezdetleges még Magyarországon, hogy a statisztika nem foglalkozott vele. Helytelen Sándor Pál t. képviselőtársamnak az a megállapítása is, hogy mi 38% olajtartalmat és 98% tisztaságot garantáltunk. Ezek a számok pusztán az elszámolás alapjául szolgálnak úgy, mint a búzánál például a 78 kilogrammos súly. Ha 39%-os lenmagot liferálunk, úgy másfél százalékkal nagyobb összeget