Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

332 Az országgyűlés képviselőházának t Szabolcsban nézze meg a birtokeloszlást az igen t. miniszter úr, nézze meg saját pátriájában es könnybe lábad a szeme és fel fog izgulni, amikor látja, hogy a nemtörődömség, a helyte­len földbirtokpolitika és földmegoszlás hova juttattaa mi fajtánkat! Mert az, hogy a ha,-« ború után a háborús szerzeményű vagyonokból a földbirtokreformnál a földbirtok helyesebb megoszlására törekedve, holdszámban talán na­gyobb arányban, talán többet vetettek el, nem elég. Szomorú, de ha nem lenne olyan szo­morú, nevetni kellene rajta, hogy azok jártak legjobban, akiknek háborús szerzeményét el­vették, és az akkori áraknál mérsékeltebb árat állapítottak ugyan meg térítésül, de a mérsé­kelt ár is olyan, hogy ezen az áron ma a föld­árak dekonjunktúrája következtében háromszor annyi földet f vehetnek. Ennek mementónak kell lennie számunkra, t. Képviselőház. Ezen gondolkodni kell. Akárhogyan kertelnek embe­rek ebben az országban, beszélhetnek telepi. tésről, beszélhetnek bármiről, kerülhetik ebben a kérdésben a forró kását itt a földmíves sze­génység, a magyar mezőgazdasági válság meg­oldását másképpen nem tudom elképzelni, mintha a kisgazda-portákat ezer és ezer számra szaporítom és erősítem. Mentől több önálló exisztencia, mentől több ember van, akinek féltenivalója van ebben az országban... (Mol­nár Imre: Ezt mi is hirdetjük!) T. képviselő úr, lehet, hogy ön a programmbeszédében ezt legutóbb is hirdette, mert ezt hirdetni szokták és szoktuk, de ezek olyan kérdések, amelyeket 24 órák alatt meg kell oldani. 24 órán belül! (Biedermann Imre báró közbeszól.) Ha a Bie­dermann bárók nem csinálják meg, mi meg fogjuk csinálni, ha mi hatalomra kerülünk, mert biztosan oda fogunk kerülni. (Derültség a jobboldalon.) Önök hiába nevetnek', így gú­nyolódtak más országokban is. 1930-ban, ami­kor a porosz képviselőháziban egyik képviselő­társunk kint volt és mutogatták az ülésterem­ben: »Itt ülnek a szociáldemokraták«, — nagy többség volt — »ott ül a centrum, ott ül a nem­zeti-párt, Hugenberg pártja«, csak úgy kéz­legyintéssel mondotta a főterembiztos, hogy »ott pedig ülnek a nemzeti szocialisták, heten« — mosolygott hozzá és legyintett t kezével. És egy év múlva ezek hatalmas többséget kaptak! Az önök mosolya sem állít meg minket az utunkban. A mi pártmozgalmunk programm­ját mi nemcsak hirdetjük, hanem alkalomad­tán, amint uralomra kerülünk, meg is fogjuk valósítani, mert ez kötelességünk dolgozó, szenvedő, verejtékező fajtánk iránt, akiket fel akarunk szabadítani mai rabszolgaságukból, mert fajtánk a magyar mezőgazdasági mun­kásosztály, kuli sorsban van ma Magyarorszá­gon. Ezt tessék bevallani. Ezt nem lehet meg--, cáfolni. Nem lehet megcáfolni azt, hogy szo­morúbb sorsban és szomorúbb időkben ember még nem volt Magyarországon^ mint vannak ma ezek a mezőgazdasági munkások, akik alig­alig jutnak munkához. T. Ház! Hogy a magyar ember türelmes, csöndes és hogy hallgat, annak örüljünk. Én magam ítélem el a nyomor vámszedőit, akik a nyomorúságot akarják önző pártcélokra ki­használni. f A kormányon múlik, hogy ideje­korán intézkedjék üdvös szociális intézkedé­sekkel és intézményekkel, hogy ezt a mezőgaz­dasági munkásosztályt ne lehessen félre­vezetni, ne lehessen az internacionálé, a nem­zetköziség jármába hajtani. És én óva intem a t. Házat és itt a nyilvánosság előtt az egész 75. ülése 19BU május 9-én, szerdán. magyar nemzetet, hogy ne várja a kartoték­rendszerek megmozdulását, mert 1918-ban is meg voltak szervezve a gazdatársadalmi szer­vezetek — ezt Marschall Ferenc képviselő úr­nak tudnia kell — és amikor ki kellett állni, akkor szaladtak a mozgalom vezetői — nem a képviselő úr, hanem a többi vezetők — esküt tenni a Nemzeti Tanácshoz s a falura nem jutott ember, aki a népet bátran visszatartotta volna, mert a polgári társadalom nem volt megszervezve. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Meskó Zoltán: Elég szomorú, hogy lejárt, mert nem mondhatok el mindent, amit szeret­tem volna mondani. (Derültség.) Röviden be­fejezem beszédemet. Meg vagyok győződve arról, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úr éppúgy érez, ha nem is mer úgy cselekedni, ahogy mi cse­lekedni fogunk. Kérem őt a nemzet érdekében, hogy többet törődjék ezekkel a dolgozó mil­liókkal, akiket lehet talán elszólás formájában csavargó, szél által hajtott tömegeknek mon­dani, — erről az oldalról, sajnos, megtörtént ez, de valószínűleg nem így értette, aki mondta — de ezek a tömegek nem passzióból csavarog­nak, hanem azért, mert kenyér után, munka után mennek. Azelőtt Amerikában csavarogtak, most pedig itthon faluról-falura járnak s fel­jönnek a fővárosba is, hogy megkeressék a maguk és családjuk kenyerét, T. Ház! A miniszter úr jószándékát nem vonom kétségbe, szaktudását is elismerem, de a tettrekészséget nem látom benne s ezért nem fogadom el a címet. Elnök: Szólásra 'Következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: vitéz Mecsér András ! vitéz Mecsér András: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk a jobboldalon.) Elsősorban a felhánytorgatott lenszerződésről akarnék Sán­dor Pál t. képviselőtársam tegnapi megállapí­tásaira válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy t. képviselőtársam nincs jelen. Nem vonom kétségbe t. képviselőtársam jóhiszeműségét, de adatainak legnagyobb része téves. Csak egy pozitív igazság volt beszédé­ben, az, hogy a jó Isten a legfőbb termelést irányító faktor, akinek mi mezőgazdák a ter­mészet alázatos és engedelmes szolgái, zúgoló­dás nélkül alávetjük magunkat. Ami ezután következett, az mind téves volt. Azt állította Sándor Pál t. képviselőtársam, hagy a maglen-termés katasztrális holdanként átlag három métermázsa. Az igazság az, hogy hat métermázsa a mi országos átlagunk, ez azonban még bizonyára emelhető, mert hogy mást ne mondjak, például Csengerújfalu köz­ségben, az én kerületemben egy birtokosnak 1933-ban tíz mázsás átlagtermése volt, Borbély György szolnokmegyei főispánnak pedig ugyanebben az évben tizenegy mázsás átlagter­mése volt. Ezt a három mázsás átlagot, ame­lyet igen t. képviselőtársam a statisztikából kivadászott, helytelenül vette ki, mert ez a fo­nallen maghozamára vonatkozik. A maglen ter­melése annyira kezdetleges még Magyarorszá­gon, hogy a statisztika nem foglalkozott vele. Helytelen Sándor Pál t. képviselőtársam­nak az a megállapítása is, hogy mi 38% olaj­tartalmat és 98% tisztaságot garantáltunk. Ezek a számok pusztán az elszámolás alapjául szolgálnak úgy, mint a búzánál például a 78 kilogrammos súly. Ha 39%-os lenmagot liferá­lunk, úgy másfél százalékkal nagyobb összeget

Next

/
Oldalképek
Tartalom