Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-275
Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 19BU május 9-én, szerdán. 331 így többen, akik fel voltunk iratkozva, nem mondhattuk el a magunk véleményét, pedig azt hiszem, az ország kíváncsi azoknak a véleményére is, akik itt a magyar országgyűlésen elsősorban a dolgozók millióit képviselik, már pedig mi, nemzeti szocialisták, képviseljük ma az ország millióit. A miniszter úr nagyon értékes beszédében rendkívüli szaktudással beszélt a tárcáját érdeklő összes dolgokról, egy kérdésről azonban megfeledkezett, aha nem is szándékosan. Két és félórás beszédében nem jutott erre idő, ámbár, ha egy kicsit nem. lennék jóindulatú a miniszter úr iránt, azt mondhatnám, csodálom, hogy ebben a két és félórás beszédében éppen a mezőgazdasági munkásságról feledkezett meg, amikor kisebb jelentőségű dolgokról pedig megemlékezett, de ezt nem hiszem, mert a miniszter úr jóhiszeműségét nem vonom kétségbe. A miniszter úr beszédében kijelentette, hogy erre a témára rá fog térni, azonban az idő rövidsége ezt nem engedte meg neki. Remélem, hogy majd a címnél, amikor fel fog szólalni, ezt a mulasztását pótolni fogja. Lehetetlen állapot az, hogy itt Magyarországon mindenkivel foglalkoznak, mindenkivel törődnek, — ez nem annyira a jelenre, mint inkább a múltra vonatkozik — csak azokkal törődnek a legkevesebbet, akik az országban a legsilányabb helyzetben vannak 1 , akik a legnehezebb munkát végzik. Állapítsuk meg, t. Ház, hogy a földmívelés a legnehezebb munka a világon. (Ügy van! Ügy van!) Az nem isomer munkaidőt, itt nem az óra szerint folyik a munka, sokszor a nap még fenn sincs és a mezőgazdasági munkás már kint végzi a maga nehéz munkáját 03 már régen r lenyugodott a nap, amikor görnyedten és fáradtan megy haza az a mezőgazdasági munkásemibeír, lajkinek jövője a legsivárabb, amit csak el lehet képzelni. En nem irigylem az ipari munkásságtól azt a keveset, amit megkapott, én nem azt mondom, hogy ne adjunk a másiknak semmit, hanem azt mondom, hogy igyekezzünk minkenkinek megadni azt, amit meg lehet adni. Az ipari munkásság éppen azért, mert meg van szervezve, a maga szervezettségéből kifolyólag ki tudta harcolni azt, — mert ez nem volt más, mint kiharcolás, — hogy betegség, öregség és rokkantság esetén el van látva. Ha megbetegszik, orvost és patikát kap ingyen, táppénzt és gondoskodnak arról, hogy éhen • ne haljon és hogy az egészségét helyre tudja állítani. Ebben az agrárországban kisgazda-uralom volt hosszú ideig, folyton azt mondták, hogy itt kisgazdauralom, kisgazdapárti többség, hogy keresztény, keresztyén, kisgazda- és földmívespárti uralom volt. Annakidején egyik javaslatomat a másik után terjesztettem be, hogy gondoskodás történjék a 'földmíves-szegénységről, a mezőgazdasági munkásságról. Ez a Ház s ennek az agrár Magyarországnak kisgazda-kormánya annakidején elfogadta indítványomat. Boldogemlékű Vass József járult hozzá, kimondotta a Ház, hogy egy éven •belül a Ház elé kell terjeszteni a mezőgazdasági munkásság szociális gondoskodásáról szóló törvényjavaslatot. Kérdem, hol késik ez az éji homályban? Az a mezőgazdasági munkás, aki esőben, viharban szánt, vet, ha megfázik, mehet koldulni. Ha időnek előtte megrokkan, nincs neki orvosa se, akár az útszéli gödrökben, az útszéli árkokban pusztulhat el, nincs, aki gondoskodjék róla. A konvenciós cseléd sorsáról gondoskodás történik, de meddig marad konvencióban, meddig marad állásban, munkában? Azokról azonban, akik alkalmi szolgálatot teljesítenek, — és ez a többsége ennek az országnak, — semmi intézkedés nem történik és akkor annak a munkásságnak, annak a magárahagyott mezőgazdasági munkásságnak szomorú és silány helyzetét kihasználják olyan emberek, akik nem szeretetből mennek hozzájuk. Ez nem vonatkozik a parlamenti pártokra, de vonatkozik a kommunista agitátorokra, akik igenis kijárnak a falvakba, mint biciklistáik, vagy köszörűsök és nem tudom, micsoda jogcímeken felkeresik ezeket a munkásokat, akiket sohasem engedtek nemzeti alapon megszervezni és ma sem engedik. A világ legrövidlátóbb politikája az, hogy egy nagy társadalmi osztályt odadobnak, kiszolgáltatnak a lelketlen agitátoroknak, nemzetközig alapon. Lehet, hogy a pártérdeket nézik talán egyes rövidlátó politikusok, itt azon(ban nem a pártot kell nézni, hanem a nemzetet és a nemzeti érdeket kell szem előtt tartani. Amikor azt látjuk, hogy gyűlést gyűlés után tiltanak be, a földmívelésügyi miniszter úrnak kellene ^tiltakoznia az ellen, hogy nemzeti alapon álló, ha magukat mindjárt szocialistáknak is valló pártok elüttessenek a szervezkedés jogától és attól, hogy nemzeti alapra helyezhessék a munkásságot és visszatartsák őket attól, hogy lelketlen agitátoroknak, a nyomor vámszedőinek felüljenek. (Simon András: A mi gyűlésünket sem lett volna szabad megzavarni, mert nem panaszkodhatik az, aki mást megzavart!). T. képviselő úr, csak annyit jegyzek meg, hogy nagyon helyes volt az a megzavarás akkor, amikor egy képviselő a saját kerületéiben beszámolóra engedélyt nem kap, mint itt a kezemben levő sürgöny és főszolgabírói végzés igazolja. Nem fordult elő még Magyarországon, hogy országgyűlési képviselő a saját kerületében beszámolót ne tarthasson. (Simon András: Szóval, helyes volt a megzavarás! Ezt tudomásul veszem.) Akár tudomásul veszi, akár nem veszi, egyenlő fegyvereket követelünk, tisztességes, tiszta fegyvereket! (Simon András: Meglesz!) Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Nem engedem kizökkenteni magamat. Azt a kevés időt, amely rendelkezésemre áll, fajtámnak, az elnyomott szegény munkástestvéreknek érdekében akarom kihasználni és felhívom a Ház szunnyadó lelkiismeretét, hogy segítsünk azokon, akik a legrosszabb helyzetben vannak. (Egy hang jobbfelől: Nem szunnyad! — Simon András: Repülőgéppel szociálpolitika!) T. képviselő úr, ezzel a dolgot nem lehet mellékvágányra terelni. Itt a lényeg az, hogy egy kor mány ne csináljon nekem programmokat. A kormány cselekedjék. Mi programmât adunk, mi programmot hirdetünk, mi felállíthatunk pontokat, de egy kormánynak erre szüksége nincs, a kormánynak felesleges pontokat felállítania. Egy kormánytól nem programmot várunk, hanem egy Programm alapján cselekedeteket. Az első cselekedetet a földmívelésügyi miniszter úrtól várjuk, a nagy Kállaynemzetség késő ivadékától, annak a^Kállaynemzetségnek ivadékától, aki tudja és látja, hogy csúszott ki a föld a magyarság lába alól!
