Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

328 Az országgyűlés képviselőházának , előfordul, hogy a lebélyegzések alkalmával be­vesznek olyan marhákat is, amelyek talán nem olyan primák, mint a másik gazda marhái. Szóval itt ennél a dolognál valami protekció érvényesül. Nagyon kérném a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a legnagyobb mértékben ellenőrizni szíveskedjék ezt a lebélyegzést és azt a sorrendet is, ahogyan a marhák kiszál­líttatnak. Ugyanis okvetlenül nagy vissza­tetszést szül egyeseknél az, amikor a már két­három hónapja lebélyegzett marhát nem szál­lítják ki és ezzel szemben olyan marhát, amely két vagy három héttel azelőtt lett csak lebé­lyegezve, kiszállítják. Nagyon kérem a föld­mívelésügyi miniszter urat, hogy ezt a leg­nagyobb mértékben ellenőrizni szíveskedjék, ha már ezt a monopolisztikuisi megbízást nem lehet visszavonni és nem lehet egyedenként kezelni az embereket, úgy, mint azelőtt. Most még arról a témáról szeretnék néhány percig beszélni, amelyről Mojzes János t. kép­viselőtársam ma már beszélt, tudniillik a ka­taszteri tiszta jövedelem igazságos elosztásáról. Mojzes János t. képviselőtársam azt mondotta, hogy Bácskában és Baranyában óriási magas a kataszteri tiszta jövedelem. Tessék megnézni a statisztikát és akkor meg mélóztatik látni, hogy az ottani kataszteri tiszta jövedelem szinte semmi a mi kataszteri tiszta jövedel­meinkhez képest. Mojzes János t. képvselőtár­sam 25 pengős kataszteri tiszta jövedelemről Ibeszélt. Nálunk Sopron megyében az elsőosz­tályú földnek 33. a másodosztályú földnek 27, a harmadosztályúnak pedig 23 pengő a katasz­teri tiszta jövedelme as első becs járásnál. Ezek az óriási magas kataszteri tiszta jövedel­mek maguk után vonják természetesen az adók magasságát is, mert hiszen a kataszteri tiszta jövedelem az alapja minden adózásnak, úgy, hogy nálunk az emberek aránylag tényleg na­gyon igazságtalanul óriási magas adót fizet­nek. Abban az időben, amikor ezek a katasz­teri tiszta jövedelmek így lettek megállapítva, még nem volt osztrák sorompó. Ott volt magá­ban Sopron vármegyében öt cukorgyár, nem volt répakontingens, hanem mindenki annyi répát termelhetett, amennyit akart. Ott volt az orruk előtt a bécsi piac, amely minden te­kintetben rendelkezésünkre állt, minden éjjel ment az élő vonat, szóval, olyan viszonyok kö­zött állapították meg* a kataszteri tiszta jöve­delmeket, amikor tényleg előnyösebb helyzet­ben voltunk, mint az ország többi megyéi. Ma fordítva van a dolog, mert ma tulajdonképpen legtöbb terményünket, kivéve azt a pár állatot, amely kiviteli engedéllyel megy ki, Budapest felé kell szállítani, így tulajdonképpen a peri­férián vagyunk sokkal rosszabb helyzetben, mint például a Pest környékén lévő községek, amelyeknek kataszteri tiszta jövedelme a mi kataszteri tiszta jövedelmünknek legfeljebb há­romnegyed, vagy kétharmad részét teszi ki. Ezt az igazságtalanságot nagyon üdvös volna már egyszer reparálni. Ha vissza lehetne állítani azokat a viszonyokat, amelyek akkor voltak. amikor ezeket a kataszteri tiszta jövedelmeket megállapították, akkor mi. ez ellen egyáltalá­ban nem tiltakoznánk, hanem nagyon meg len­nénk ezzel az osztályozással elégedve. Most még csak arról a hírről szeretnék egy pár szót szólni, hogy a gazdasági szakoktatás ki lesz véve a földmívelésügyi miniszter úr ke­zéből. Remélhetőleg nem lesz így, tekintettel arra a körülményre, hogy a gazdasági szakok­tatás a kísérletüggyel és mindenféle egyébbel 75. ülése 193A május 9-én, szerdán. olyan szoros kapcsolatban van, hogy enélkül egy tényleg praktikus gazdának a kiképzése el sem képzelhető. Nagyon kérem, hogy a föld­mívelésügyi miniszter úr kézzel-lábbal kapá­lózzék az ellen, hogy a szakoktatási intézmé­nyeket kivegyék a kezéből. A kísérletügyi intézményeknél már egy pár éve feltűnt nekem, hogy állandóan mindig ke­vesebb és "kevesebb pénzt költenek ezekre. Meg kell pedig gondolnunk, hogy a mezőgazdaság­nak és az egész termelésnek irányítása, stb. tekintetében ezek milyen óriási fontosságú in­tézmények és hogy nálunk olyan tökéletes in­tézmények vannak, amelyeket kár visszafej­leszteni, vagy legalább is kár mindig ugyan­azon a színvonalon tartani és nem tovább fej­leszteni. Kérném ezért a földmívelésügyi mi­niszter urat, hogyha lehetséges ezekre az intéz­ményekre nagyobb költségelőirányzatot, illetve nagvobb budgetet igyekezzék elérni. ' Miután lejárt az időm, s tovább nem be­szélhetek, ki kell jelentenem, hogy pártállá­somnál fogva és különösen pedig azért, mert a költségvetésben nem látom megfelelőleg bizto­sítva azt az összeget, amellyel ennek az agrár­államnak a földmívelését előbbre lehet vinni, a tárca költségvetését nem fogadom el- (Helyes­lés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Báró Inkey Páll ( Br. Inikey Pál: T. Ház! Amikor a föld­mívelésügyi tárca költségvetésével az idő rö­vidsége folytán elég röviden óhajtok foglal­kozni, elsősorban a földmívelésügyi miniszter úrhoz akarok egy féréssel fordulni azok nevé­ben, akik éppen a magyar földmívelésügy leg­kiválóbb munkásai és akik szervezetbe tömö­rülve a Magyar Gazdatisztek és Erdőtisztek Országos Egyesülete név alatt memorandumot nyújtottak he a földmívelésügyi miniszter úr­hoz, amelyben jövőjük biztosítására vonatkozó eszméiket vetették fel. Nagyon kérem a föld­mívelésügyi miniszter urat, hogy a memoran­dumban foglalt eszméket tegye megfontolás tárgyává és kezelje olyan jóindulattal, ami­lyent a memorandum benyújtói, mint a köz munkásai meg is érdemelnek. A költségvetés témájára kitérve, meg kell állapítanom, hogy fájdalom, nagyon nehéz és hátrányos helyzetben van az, aki a földmíve­lésügyi miniszter úr után beszél, akinek 2 órás beszédében módjában volt a kérdések nagy tömegére kitérni. Minthogy nekem a ne­gyedórás beszédidő erre nem ad módot, csak egy-két kérdést vagyok bátor kiragadni, egyrészt azért, mert ezekkel a kérdésekkel már többen is foglalkoztak, másrészt pedig azért, mert a termelés a gazdálkodás irányításának kérdését olyan fontos kérdésnek tartom, amely­lyel feltétlenül foglalkoznom kell. Megállapí­tom azt, hogy éppen az előadó úr volt az, aki a leghelyesebb nívóra szállította le az egész tervgazdálkodási elgondolást, amikor kimu­tatta, hogy ez az eszme olyan jelszóvá vált, amelynek a gyakorlatban való alkalmazásától függ annak helyessége. Mindenki tudja ebben a Házban, hogy egyetlen egy alkalmat sem mu­lasztottam el, hogy a szabad gazdálkodás rend­szere mellett álláspontomat le nem szögezzem. j Mint azonban olyan^ valaki, aki a gazdasági szabadság elvét vallja, állíthatom, hogy min­den gazdasági szabadságnál előbibrevalónak tartom a közérdeket, mert hiszen az államnak a legszabadabb gazdálkodási rendszer mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom