Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

Az országgyűlés képviselőházának 2' molt a kormányzat tevékenységéről. Igen érdekes perspektívába állította a magyar mezőgazdaság útját a legutóbbi 15 esztendő alatt. Ennek az első stációja volt a többtermelés munkája, a többtermelés propagandája. A magyar mezőgazdaságnak ezt a fázisát igen sok elítélő kritikával szokták ^ illetni, pedig egyet le kell szegeznünk: ez az éra igenis megtanította a magyar mezőgazdát arra, hogy többet termeljen, nívósán termeljen, aminek eredményeit ma élvezzük. Ezt azoknak az akcióknak, annak a propagandának, annak a nagy gazdanevelő munkának köszönhetjük, amelyet a Bethlen-kormány földmívelésügyi minisztere kifejtett. (Ügy van! a jobboldalon.) Az új éra földmívelésügyi miniszterére, különösen a Gömbös-kormány földmívelésügyi miniszterére természetesen más feladatok haramiának. elsősorban az értékesítés nagy problémájának megoldása, ezután az a feladat, hogy a gazdatársadalom nagy pénz-, ügyi és szociális katasztrófájának csapását lehetőleg el kell hárítani, vagy legalább annak kihatásait a minimumra kell redukálni. Űgylátszik, hogy ez a kormányzat ennek a feladatnak tekintetében igenis a helyzet ma gaslatán áll. Tisztában van a maga munkájával, a maga célkitűzéseivel, dolgozik és van koncepciója, nemcsak a jelenre, hanem a jövőre vonatkozóan is. Ezt nagy megelégedéssel hallgattuk. En, mint tiszántúli emfber, természetesen különösen nagy érdeklődéssel és bizonyos tekintetben hálával hallgattam a miniszter úrnak a tiszántúli állapotokra vonatkozó kijelentéseit és azokat a terveket, amelyeknek megvalósítását ezzel kapcsolatban a földmívelésügyi kormány maga elé tűzte. Mindamellett szükségesnek látom, hogy ennek az országrésznek problémájára a rendelkezésemre álló nagyon rövid néhány pere keretében még külön is felhívjam a mélyen t. Ház figyelmét, nehogy úgy méltóztassék megítélni ezt az akciót, mintha ez egy országrésznek valami különösen protekcionált, vagy indokolatlan parciális kívánalma lenne. Nem. Ezt az akciót mi a magyar szolidaritás nagy gondolatába helyezzük bele. Tudniillik azt mondjuk: hodie mihi, eras tibi, most mi vagyunk az az országrész, amely a többi országrész támogatására rászorul, de jöhet ennek fordítottja is, amikor a Dunántúlt érik majd olyan elemi csapások, vagy pedig egyéb, termelési, vagy természeti katasztrófák, amikor viszont a Tiszántúl támogatására szorul rá ez az országrész. Igen t. Ház! Tudományosan beigazolt adatok a következők. A Tiszántúlt áz oláh megszállás következtében 200 millió pengőnyi károsodás érte. Az 1929. évi fagykár körülbelül 26 milliónyi kárt okozott a Tiszántúl mezőgazdaságának. A körülbelül 28.000 holdnyi kifagyott szőlő körülbelül 20 milliónyi károsodást jelentett. Ugyancsak ezt az országrészt látogatta meg 1932-ben olyan kíméletlenül a rozsdakár csapása, hogy ezt a veszteséget körülbelül 37 millió pengőre becsüli az etekjntetben lefolytatott szakértői vizsgálat. Ehhez járult azután a Tiszántúl különös földrajzi fekvéséből származó ^hátrányok sorozata. Az egyik a cseh vámháború, amely lehetetlenné teszi a Keletre és Északra irányuló kivitelt, a másik pedig a nyugati piacoktól való távolság, amely rendkívül súlyos hendikepet jelent a Tiszántúl értékesítése számára a nyugati termelőterületekkel szemben. ! ;^ KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. '5. ülése 19BU május 9-én, szerdán. 325 Ezenkívül még egyéb hátrányos körülmények is közrejátszanak a Tiszántúl mostani súlyos állapotának még nehezebbé tételére. Nevezetesen —• ez is hivatalos adat — a Tiszántúl kataszteri tiszta jövedelme átlagosan legalább másfél százalékkal magasabb, mint a többi országrészeké. Az ártéri járulék, amely országosan valami 1-10 pengő holdanként, a Tiszántúlon 1*96 pengő. Most már világos és hiteles statisztika áll rendelkezésünkre atekintetben is, hogy a Tiszántúl eladósodottsága 25%-kal magasabb, mint a többi országrészeké. Az adóhátralék is körülbelül ennek a mértéknek felel meg. Ez a

f hatalmas terület, termőföld, amely oly integráns része a magyar nemzetgazdasági termelésnek, most már tejesen az eínyomorodásnak a szélére jutott, úgyhogy tényleg a Salus rei publicae szempontja kívánja azt, hogy a teljes tönkremenetelnek ebből a folyamatából az ország egyetemes erejével kiemeljük, hogy azután a Tiszántúl is egyenrangú félként legyen hordozója az ország egyetemes terheinek. Éppen ezért különös hálával emlékezem meg a földmívelésügyi miuiszter úrnak és a kormánynak abbeli gesztusáról, hogy a Tiszántúlra külön tanulmányi bizottságot, miniszterközi bizottságot küldött ki, amely tárgyilagosan megállapította ennek az országrésznek különleges bajait és konkrét propozícióval is lépett a kormányzat elé. Azokon kívül, amiket a miniszter úr futólagosan megemlített, legyen szabad kérnem, hogy ez a segítség legyen gyors és legyen lehetőleg radikális, különösen a vasúti hátrányokat illetőleg. Ezeket a távolsági hátrányokat, tarif ális kedvezményekre vonatkozó igényeket méltóztassék kielégíteni, még pedig radikálisan, olyformán, mint ahogy azt a bizottság proponálja, hogy tudniillik 150 km-en túl méltóztassék a vasúti tarifát egységesíteni, hogy a kilépő határállomásnál tényleg a tiszántúli áru is versenyképesen jelenhessék meg a többi országrészek áruival. Ez rendkívül fontos körülmény és ennek a kérdésnek megoldása kivihető a vasút lényeges megkárosítása nélkül, mert hiszen egy szállítási illetékkel — amely természetesen valamennyi szállítmányt terhelne — lehetne a vasutat rekompenzálni. A Tiszántúl gazdái a 14.000-es rendeleten túlmenő könnyítéseket nemcsak hogy megérdemlilk, de arra feltétlenül rá is szorulnak. Nagyon fontos, hogy a túlmagas, 25—26 pengőre rúgó 'kataszteri tiszta jövedelmek egészségesebb, reálisabb mértékre szállíttassanak le. Ezért én is azt kérem, hogy egyetemlegesen 16 pengőben maximáltassanak a kataszteri tiszta jövedelmek a Tiszántúlon, ami rendkívül fontos a földadó és a gazdavédelem 15—40-szeres szorzatának szempontjából is. Azután általában véve az adóztatásnak komolyabb reformját kérem a családi házak adójára vonatkozólag és egyébként az adóalapoknak új kimunkálását, (mégpedig lehetőleg a helyibizottságoknak és az adóalanyoknak bevonásával és meghallgatásával. Ez egy része lenne annak ,az adóreformnak, amelyet a kormány egyébként is tervez. De ha itt priuszról van szó, akkor kérdem; hol kell ezt előbb végrehajtani? Mindenesetre a Tiszántúlon, 'mert az "őítani viszonyoik ezt indokolttá teszik. (Egy hang a jobboldalon: Másutt isi) Természetesen koncedíá« lom, hogy 'máshol is szűkség van erre, de egyelőre mégis a legelesettebbeken kell segíteni. Kívánatos, hogy a bérlők ugyanolyan elbánásban részesíttessenek, 'mint amilyen elbánásban 46