Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-275
Az ország gyüUs képviselőházának 2 75. ülése 193 If május 9-én, szerdán* 319 iißm pedig a sertéspestis. Mondom, én ingyen többet osztok szét évente Magyarországon, mint amennyit az osztrák kormány kedvezményezett áron. (Gr. Sigray Antal: Ott aránylag kevesebb a sertés!) Egy tényt akartam csak itt leszögezni. Nekik nincsenek szérumgyáraik, ők tényleg Magyarországon veszik olcsón a szérumot és Ausztriában még olcsóbban adják el. Ez ugyanaz a dömping, amely minden más vonatkozásban is megmutatkozik. Az állattenyésztés kérdésénél fel kell hoznom baromfiexportunk örvendetes emelkedését, amelyre különös gondot fordítok, mert hiszen ez elsősorban a kisembereknek legfontosabb megélhetési cikke. Baromfikivitelünk a múlt évvel szemben, amikor pedig már jelentősen előrehaladt, 44%-kai, tojásexportunk pedig 100%-kai emelkedett. A magyar baromfi minőségének kitenyésztésére nagy gondot szeretnék fordítani. Nagy hibának tartom, hogy amíg a múltban kitenyésztettünk magyar piros-tarkát, magyar félvért, konstans magyar fajtákat, addig most ott, ahol a legkönnyebb lett volna, a magyar baromfinál ezt nem tettük meg. Ezt sürgős programúinak tűztem ki (Helyeslés,) és ezért egy új útra térek rá, amelynek lényege az, hogy nemcsak tenyészállatokat osztunk ki állandóan, amelyek jó keresztezéseket hoznak létre, hanem sikerült megállapodnom néhány községgel, amelyek hajlandók egész baromfiállományukat kicserélni arra az egységes baromfiállományra, amelyet én juttatok rendelkezésükre. Ilymódon ilyen szigetek fognak a vidéken alakulni, amelyek maguktól terjesztik tovább ezt a kelendő fajtát. (Erdélyi Aladár: Mi van a tyúkkölcsönnel?) Rögtön fogok erről is nyilatkozni. Hoffer László igen t. képviselőtársam szóvá tette a vadászat kérdését. (Halljuk! Halljuk!)) A vadászatot ide az állattenyésztés rovatába sorozom mostani felszólalásomban, mint ahogy minisztériumomban is szándékomban van azt az állattenyésztéshez átten'u A vadászat ma már megszűnt kizárólag sport lenni, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) mert egyike a legnagyobb jövedelmet biztosító nemzetgazdasági ágaknak. Érdekesek a^ok az adatok, amely a vadászatból folyó bevételeket tüntetik fel. (Halljuk! Halljuk!) A községek bevétele a vadászterületekből 1,800.000 pengő, a magánvadászterületek bérlete 2,600.000 pengő, külföldiek és belföldiek vadlövésért fizetnek 100.000 pengőt. Ez összesen 4-5 millió pengő. A lelőtt vad értéke 3,100.000 pengő, à befogott és exportált élővad 2-5 millió pengő, a vadászjegyekből származó — csak nettó — bevétel 800.000 pengő. Horribilis összegeket szerez a magyar közgazdaság a tölténygyártásból. A hajtó- és vadőrtartásból, valamint a vadászattal járó egyéb hasonló dolgokból szintén óriási forgalom van. Bátor vagyok itt megjegyezni, hogy igen egészségtelennek tartom azt a magyar közszellemet, amely erről a két ősi magyar sportról, a lósportról és a vadászatról teljesen magas lóról beszél. (Ügy van! Ügy van! taps a jobboldalon.) Ez a két sport egyedül biztosított jövedelmet a nemzetnek, szemben azokkal a sportokkal, amelyeknek lelkes művelője voltam, nagy tisztelője és kedvelője vagyok, de amelyek mind kiadást jelentenek, és amelyek sem sportszerűleg, sem egészségügyileg nem foglalkoztatják a magyar közönségnek olyan nagy tömegeit, mint akár a vadászat, akár a lósport. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Hasonlítsuk össze, hogy mit jelent ez a két sport a nemzetnek, szemben a többi sportokkal. Nagy feladatomnak tekintem, hogy ezt a két sportot és az ezzel összefüggő nemzetgazdasági hasznot arra a nívóra emeljem fel a földmívelésügyi tárca keretében, amely nívó ezeket megilleti. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tulajdonképpeni feladataim egyik leglényegesebb részét a vízügyek képeziü., (Halljuk! Halljuk!) amelyekkel — sajnos csak egészen röviden foglalkozhatom, pedig költségvetésem egyik legörvendetesebb eredményének tekintem, hogy 730.000 pengővel sikerűit emelni a vízügyi beruházások tételeit. (Zaj a baloldalon.) Ebben a 730.000 pengőben nincsen benne a Kuttkay-íéle ügy, amelyről talán majd a részletes vitánál nyújtok felvilágosítást, most azonban méltóztassanak megengedni, hogy erről a kérdésről ne beszéljek, hiszen én is csak annyit tudok róla, amennyit ad referendum mundenki tudhat erről a kérdésről. Ennél a kérdésnél fontosabbnak tartom azt, hogy a vízügyi munkálatok terén — amint már ismételten voltam bátor kijelenteni —• megindítsuk az új etapot, az új lendületet. Magyarországon a borsodi nyilt árterületen kívül, amelyről Lukács igen t. képviselőtársam is beszélt és amelynél most jutottunk el abba az örvendetes helyzetbe, hogy hamarosan — azt hiszem már csak napok kérdése — megindulhatnak a vízszabályozási, illetőleg a töltéskészítósi munkálatok, tulajdonképpen nagyobb kárttevő árterek nincsenek, folyóink azonban távolról sincsenek abban az állapotban, amely állapotot először az árterületek biztonsága, másodszor pedig a vizek felhasználása előír és megkövetel. Ha most befejeződik a magyar belvizek levezetésének nagy problémája, — mennyit lehetne erről beszélni, hiszen tárcám keretében 110 vízitársulat működik a kultúrmérnöki hivatalokon és egyéb állami intézményeken, hivatalokon kívül — elsősorban arra kell törekednünk, hogy a magyar közgazdaság és elsősorban a magyar mezőgazdaság céljainak szolgálatába állítsuk a magyar vízierőket, mert hiszen mindnyájan tudjuk és látjuk, hogy különösen a tömegáruk szállítása szempontjából mit jelent a vízifuvar más fuvarokkal szemben. Ezeknek az áruknak főképpen a Tiszántúlról való szállítása másképpen alig képzelhető el, mint víziúton. Éppen ezért a rendelkezésemre álló összeget elsősorban a Tiszának Szegedtől Szolnokon keresztül Tiszafüredig, esetleg még tovább hajózhatóvá tételére szándékozom fordítani, amibe belekapcsolódik a Körösök hajózhatóvá tétele. Ez a Körösök szerencsés folyásainál fogva aránylag olcsón megoldható feladat, és éppen azon az értekezleten, amelyen igen t. képviselőtársam, Lukács Béla elnökölt, láttuk, hogy ezek a kérdések megoldhatók az érdekeltek támogatásával nem fantasztikus számok keretében is. Örvendetesen jelenthetem be — azt hiszem, Pesthy Pál t. képviselőtársam tette szóvá — a Sió torkolatának hajózhatóvá tételét. (Helyeslés.) Sikerült az ehhez szükséges összeget megszereznem és ennek a munkának megindítását már el is rendeltem. (Helyeslés a jobboldalon. — Petrovácz Gyula: És a fővárosi vízmüvek kibővítése!) A fővárosi vízművek kibővítési terve nem rajtam múlik. (Petrovácz Gyula: Csak a miniszter úron múlik!) Mennyiben? A szerződést megkötöttem a fővárossal, aláírtam, a pénzügyminiszterhez áttettem pénzügyi szempontból való megvizsgálás végett és amint onnét visszajön, hajlandó vagyok a szükséges 45*
