Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

320 Az országgyűlés képviselőházánoJc területet az ott megállapított feltételek mellett a főváros rendelkezésére bocsátani. (Petravácz Gyula: Helyes!) Szükségesnek tartom a magyar vízügyi jövő előkészítését, ennek egy összefüggő pro grammba való beillesztését, amelynek végére oda akarom tenni a legnagyobb és nézetem szerint elkerülhetetlenül szükséges tervet: a Duna—Tisza-csatorna létesítését is. Egw egységes programmba óhajtom foglalni a magyar vízügyek jövendő kimunkálásait és ezt az igen t. Ház elbírálása alá bocsátani. Természetesen a legkevésbbé elhanyagolható szempont az, hogy sok munkát, néphez jutó munkát, a legszegényebbeket, a kubikosokat semmi sem biztosítja olyan mértékben, mint ezek a. vízimunkálatok. Es amikor én köszönettel fogadom a pénzügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter uraktól, hogy azt a gazdakívánságot. hogy elsősorban bekötő utak építtessenek ki, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) magukévá tették, ugyanakkor azonban bátorkodom a figyelmüket felhívni arra, hogy ezek is éppoly fontosak úgy a gazdaérdekek, mint a közmunkaérdekek szempontjából. (Ügy van! Ügy van!) Az erdészet terén teljesen osztozom abban, amit t. képviselőtársaim mondtak. 100.000 pengőt sikerült kapnom az Alföld fásítására. Távolról sem elég erre a célra. (Erdélyi Aladár: Bizony nem!) Sok minden probléma meg lenne oldva, ha gyorsan kitermelhető, kitűnő erdőket telepítenénk az Alföld homokpusztaságain, terméketlen, kopár és szikes területeken. Sikerült 15.000 pengőt biztosítanom a Balaton fásítására; szintén a szemnek kellemetlen látvány volt a Balaton partjának kopársága. Bátor vagyok bejelenteni, hogy még ezen a tavaszon óhajtom benyújtani az erdőtörvényt a Képviselőházhoz, amely törvény — azt hiszem — a maga 300 és egynéhány szakaszávai minden erdőt szerető embernek nagy örömet fog szerezni és a vitára alkalmat fog nyújtani. Ennek a letárgyalását még ebben a szesszióban szükségesnek tartom. A szakoktatásról és a kísérletügyről nem tudok már beszélni. 37 kísérletügyi intézetem van, élén a Földtani Intézettel, ahol ezek a szóvátett agrogeológiai térképek készülnek, amelyeket úgy méltóztattak találóan nevezni, hogy a magyar gazdaság vezető térképei. Bátor vagyok bejelenteni, hogy a nagyon szép. de elavult mezőgazdasági múzeumot a tőlem telhető legnagyobb anyagi erőfeszítéssel rekonstruálni és teljesen modernizálni fogom, mert hiszen a nyáron itt lesz nálunk a nemzetközi mezőgazdasági kongresszus s annak egy ilyen elavult, elromlott anyagot bemutani nem volna lehetséges. Óriási problémakör lenne — amellyel nagyon intenzíven fogok foglalkozni és máris foglalkozom — a földmívelésügyi igazgatás és az érdekképviseleti rendszer átalakítása, élővé tétele. (Helyeslés.) Csaknem lehetetlennek tartom azt az óriási parallel munkát, amely itt a mezőgazdaságban folyik. Itt a földmívelésügyi minisztérium a kamarákkal és az Omge.-vel parallel munkát folytat, a kamarák és az Omge. pedig, nem tudom, még hány tucat hasonló gazdasági egyesülettel folytatnak parallel munkát. (Ügy van! Ügy van!) Ez erőpazarlás, amelyet nem engedhetünk meg magunknak ebben az időben, amikor nagyon is koncentrálni kell erőinket. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Tudományos testületekkel bőven el vagyunk látva. Nekünk szorosan tapadnunk kell 275. ülése 19

S% május 9-én, szerdán. a faluhoz, a legelső szervezethez, és a gazdasági felügyelőségeknek kell, mint az állam vidéki hivatalos szerveinek, úgy kiépülniök, hogy el tudják látni a különböző feladatköröket, hogy megszűnjék az a lehetetlen állapot, hogy a gazdaközönségnek jelenleg bagatell ügyekért a minisztériumokba kell járkálnia, felutaznia. Ahogyan a pénzügyigazgatóság el tudja intézni a pénzügyi dolgokat, úgy kell odalenn, a mi földmívelésügyi igazgatásunknak — hogy ezt a kifejezést használjam — pontosan ellátni a dolgokat, és ezzel parallel kell működnie annak a decentralizált kamarának, amely hivatását valóban be akarja tölteni. Sajnos, erről a kérdésről nem tudok tovább beszélni, de méltóztassanak megengedni, hogy mint érdekes dolgot megemlítsem, hogy nem ugyanitt e Házban, hanem másutt nagyon sokszor hallom azt, hogy a magyar gazda nem tanul, a magyar mezőgazdaság, a magyar gazdálkodók, a magyar gazdasággal foglalkozók és irányítóik nincsenek a kvalitásnak azon a fokán, amelyen más termelési ág vezetői, vagy munkásai vannak. Bátorkodom itt utalni arra, hogy nézzük meg azt a tudományos munkásságot, amelyet évek hosszú során át kifejtett a földmívelésügyi minisztérium, vagy kifejtettek a mi gazdasági érdekeltségeink, vagy kifejtett az én vízügyi osztályom: meglepetéssel méltóztatnak majd látni, hogy számokban ki nem fejezhető sokszorosát teszi ez ki annak a gazdasági tudományos tevékenységnek, amelyet akár az ipar, akár a kereskedelem részéről tapasztalunk és megnyilvánulni látunk. Nem akarom ezeknek a munkáknak a kiválóságát kétségbe vonni, de amit mondtam, azt le akartam szögezni. Hogy csak egy ismertetést közöljek, az utóbbi három-négy évben a földmívelésügyi minisztérium tisztviselői részéről 140 önálló kötetszerű mű jelent mag. Nem tudom, milyen ezeknek a nívója, de nehezebb megírni egy rossz munkát, mint semmit sem. Több szeretetet jelent egy ügykör iránt egy rossz munka megírása, mintha valaki egyáltalán nem foglalkozik a kérdésekkel. (Erdélyi Aladár: De egy rossz munka többet árt, mint egy meg nem írott munka!) Méltóztatik ismerni ezeket a raun kákát? Olyan rossznak méltóztatik tartani? (Erdélyi Aladár: Dehogy! Én ezt a. másik axiómára vonatkozólag mondottam!) A megirott szakcikkek száma három-négy év alatt 2800-ra tehető, amelyeket a földmívelésügyi minisztérium tisztviselői írtak. Az állatorvosi kar részéről 120 önálló munka jelent meg, az erdőmérnöki kar részéről pedig 60—70 szaktanulmány. Ez nem is csoda, mert a tisztviselői karban négy egyetemi nyilvános rendes tanár, két címzetes nyilvános rendkívüli tanár és tizenöt egyetemi, illetve műegyetemi magántanár van egyebek között. Én ezzel akarok hitet tenni amellett, hogy a magyar gazda nemcsak a maga földjén dolgozik, hanem a magyar kultúra, a magyar mezőgazdasági és általános kultúra terén is megállja a helyét úgy, mint bármely más társadalmi ág. Éppen ezért tiltakozni akarok az ellen a lekicsinylő hang ellen, amellyel sokszor szeretnek a mi ügyeinkkel foglalkozni. (Erdélyi Aladár: De a magyar földmívest is lenézik, pedig sokszor többet tud, mint akárki más!) Ez is igaz! A szociális kérdésekkel talán később, beszédem végén fogok foglalkozni, amidőn is a földbirtokpolitikáról akarok szólni. (Halljuk! Halljuk!) Most csak egészen röviden még pár megtett intézkedésemről emlékezem meg, amelyek talán detail-intézkedések, de amelyekért