Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

318 Az országgyűlés képviselőházának ; szempontból is, hogy én a tejet a magyar me­zőgazdasági üzemből nem engedem kiemelni, akármilyen jelszavakkal harcoljanak is ez­ért. (Erdélyi Aladár: De a tenyésztő kapja az áratl) Igen, a tenyésztő. (Mikecz István: Ezt mondta!) A tejet nem engedem a magyar föld és a földbirtokosok kezéből kivenni. Ez a2 alfája és a sine qua non ja a magyar szarvas­marhatenyészet fennmaradásának. Abból a magyar szarvasmarhatenyésztő nem fog meg* élni, ha azt mondják, hogy neveljen jó üsző­ket és majd itt a fővárosban a 20—25 literes tejeket lefejik, és azután az üszőt a vágóhídra küldik. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon. — Erdélyi Aladár: Ez helyes!) A tejkérdéssel kapcsolatban (Zaj. — Hall­juk! Halljuk!) egészen röviden rá akarok mu­tatni arra, hogy amikor úgyszólván az egész magyar nemzet — nemcsak a gazdatársadalom — egységes a búzakérdésben, csodálom, hogy ezt az egységet nem találjuk meg a tejkérdés­nél is, amely nemcsak ugyanolyan fontos, mint a búzakérdés, hanem mellékvonatkozá­saiban ennél összehasonlíthatatlanul fonto­sabb. Mert ha a tej termelési értéke körülbe­lül eléri a búza termelési értékét, ez még nem fejezi ki ezt a számot, mert ezt kifejezi a vágóállatnak, a borjúnak az értéke, az egész termelésünk fenntartásához elkerülhetetlenül szükséges trágyának az értéke, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) az igavonásban rejlő érték. Mindezek a kérdések a tejkérdést a leg­nagyobb magyar problémává teszik. Ezért nagyon kérem t. képviselőtársaimat, hogy amikor itt vagy kint foglalkoznak ezzel a kér­déssel, úgy foglalkozzanak vele, mint az egyik legnagyobb magyar problémával. (Helyeslés a jobboldalon.) En leszögezem itt, hogy igenis, szívesen visszatérek a szabadforgalom rendszerére, (He­lyeslés a baloldalon.) ha biztosítani tudom azt a minimális tejárat, amely alá nem engedem leszorítani a magyar tejtermelést, (Petrovácz Gyula: Ez is nagyon helyes!) elsősorban az úgynevezett ipari tejtermelést, és másodszor, ha megkapom Budapest székesfőváros hozzá­járulását ahhoz, hogy nem ragaszkodik az úgy­nevezett üzemi tejhez. (Zaj.) Eztiatkétisüine qjuia nont kell felállítanom a magam részéről, amely nélkül a szabadforgalom rendszere nem valósítható meg. (Petrovácz Gyula: A főváros nem ragaszkodik hozzá! — Farkas Elemér: A főváros követeli! — Ernszt Sándor: Ki ragasz­kodik ehhez 1 — Felkiáltások a jobboldalon: A főváros! — Ernszt Sándor: Dehogy kérem, ez tévedés! — Igmándy Aladár: A képviselő úr­nak fogalma sincs a dologról! — Farkas Ele­mér: A polgármester ragaszkodik hozzá! — Ernszt Sándor: Tévedés! Ez sohasem állt! — Igmándy Aladár: Fogalma sincs róla! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Kérem, a képviselő urakat, méltóz­tassanak csendben maradni. (Rassay Károly: Budapest nem ragaszkodik ehhez!) Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Nekem a polgármester mondta! (Magyar Pál: Miért támadnak úgy neki a képviselőtársam­nak 1 ! — Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassanak folyton zavarni a tárgyalást, mert különben kénytelen leszek az ülést felfüggesz­teni. (Zaj. — Petrovácz Gyula és Farkas Ele­mér közbeszólnak.) Kérem Farkas Elemér és Petrovácz Gyula képviselő urakat, maradjanak csendben. Nem lehet így tárgyalni, ha a képviselő urak foly­75. ülése 1934- május 9-én, szerdán. ton beszélnek. Ha a képviselő urak továbbra is zavarják a tárgyalást, kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Az állattenyésztés kérdésével is akarok röviden foglalkozni. (Halljuk! Hall­juk! — Zaj. — Farkas István közbeszól.) Elnök: Kérem Farkas István képviselő urat, ne tessék újra kezdeni! Már csend van! (Derültség.) Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Az állattenyésztés kérdésénél hivatkozhatom arra a tenyészállat-akcióra, amelyben nemhogy kölcsön alakjában, — aho­gyan a képviselő urak ezt még jobban kifogá­solják — hanem ingyen 1579 tenyészbikát osz­tottunk szét ebben az évben a községeknek, to­vábbá 600 tenyészkant és nem tudom, hány da­rab más állatot. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a ser­tés-kérdésnél óhajtok még egy pillanatra meg­állni, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) egy érdekes dologra mutatva itt reá, arra, hogy a múlt évben megindítottuk az úgynevezett pro­pagandaoltásokat, (Halljuk! Halljuk! a jobb­oldalon.) mert állandóan kérdés tárgya, hogy lehetséges-e Magyarországon a sertészvész el­leni kötelező oltást bevezetni. (Egy hang a bal­oldalon; Nagyon jó volna!) Nagyon ellentéte­sek a vélemények e tekintetben, úgy az állat­orvosi szakkörökben, mint a gazdák köreben is, és ezért arra határoztam el magamat, hogy propagandaoltásokat fogok végeztetni. (He­lyeslés.) Ezeknél senkit sem kényszerítenek, hanem mindenki önként vállakozik, de viszont akinek csak egy sertése volt, azt kártalanítot­tam azért, mert sertését erre a célra rendelke­zésre bocsátotta. 25 vármegye 61v7 községében és 4 törvényhatósági városban összesen 319313 sertést oltottak be. Ez elég tekintélyes szám volt ennél a propaganda-oltási kísérletnél. Ér; dekesek a számok, gazdatársaimat érdekelni fogják. (Halljuk! Halljuk!) A vészmentes ud­varokban beoltott sertések között a veszteség 093, tehát nem egészen 1%. (Az elnöki széket Ozettler Jenő foglalja el.) A fertőzött udvarokban beoltott sertések között a veszteség 8-8 százalék volt. Ugyan­azon községek ugyanolyan udvaraiban, ahol nem oltottak, tehát a vészmentes és fertőzött udvarokat együttvéve, a veszteség, 33-88% volt Ezek az adatok azt mutatják, hogy ezen a té­ren tényleg lehet eredményeket elérni, és nem hiszem, hogy a mi népünk ellenállásával más­kép meg tudunk küzdeni, mint ezen az útori továbbhaladva. A megmentett sertések száma is érdekes, mert eddig összesen — tehát nem­csak a múlt évibm — meigmeaitetett 106.000 sertés. Ha ezeknek darabját csak 30 pengővel számít­juk, akkor is 3 millió pengő jön ki, aminek há­romnegyed része, — az oltási költségeket le­számítva — megmentett nemzeti vagyonnak számít. Ezen az úton akarok tovább haladni. (Helyeslés.) Itt említek meg még egy kérdést, amelyet egyik baloldali képviselőtársam vetett fel, hogy tudniillik az osztrákok milyen olcsón tudják adni a szérumot. Azt hiszem, Mojzes képviselő úr említette ezt meg. Én ingyen több szérumot osztok szét évente, mint amennyit ezen olcsó áron az osztrák kormány juttat egész Ausztriának. Ausztriában nagyon cse kély a szérumfogyasztás, mert ott inkább az orbánc és más betegségek vannak elterjedve,

Next

/
Oldalképek
Tartalom