Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-275
Az országgyűlés képviselőházának 27 Most a magyar termelés általános problémáira térek rá. Az előadó úrtól méltóztatott hallani arról az eredményről, amelyet a búza és egyéb termeivények egységesítése terén elértünk, amelyet én is említettem már. Itt nem akarok ezekre a kérdésekre bővebben kitérni, de azt hiszem, hogy mégis be kell jelentenem egy pár olyan intézkedést, amelyet t. képviselőtársaim különösen szóvá tettek. Görgey István és Lázár Miklós képviselőtársaim a borkérdéssel foglalkoztak, mindketten, a jobb- és a baloldalról, megmutatva, hogyan lehet és hogyan kell egy agrárkérdéssel szakszerűen foglalkozni. Ez volt két beszéd, amelyből magam is — pedig már jó pár évtizede foglalkozom ezekkel a kérdésekkel — csak tanulságot merítettem, sok újat hallottam és ezért engedjék meg, hogy köszönetemet fejezem ki és mindkét képviselőtársammal szemben leszögezzem, hogy az általuk vázolt úton óhajtok haladni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elsősorban be kell jelentenem, hogy a költségvetési vita befejezése után benyújtom a, t. Képviselőháznak a hegyközségi törvényre és a bortörvényre vonatkozó javaslatot, (Helyeslés jobbfelől.) amely már régebben készen van, de amelyet szerettem volna a szeszkérdéssel együtt megoldáshoz juttatni. Ebben a kérdésben — sajnos — mindezideig nem sikerült az általam kívánt megoldáshoz jutni s ezért, a termés előtt állva, nem várhatok tovább az intézkedéssel, hanem a harmadik kérdés megoldása nélkül, a szeszkérdés rendezése nélkül, vagyis az ipari szeszgyárak kérdésének megoldása nélkül (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Ez az!) vagyok kénytelen a törvényjavaslatot benyújtani. Nem szünök meg azonban küzdeni azért az általam száz százalékig helyesnek felismert álláspontért, hogy igenis ezeknek az ipari szeszgyári tiszteletreméltó érdekeknek (Mozgás. — Erdélyi Aladár: Nem is olyan tiszteletreméltó!) deferálniok kell a mezőgazdasági szeszfőzdék, illetőleg a mezőgazdaság érdekei előtt. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Zaj.) A gyümölcstermelés és a gyümölcsvédelem kérdésével sok képviselőtársam foglalkozott. Nem tudtam még jelentést kapni, bár telefonon érdeklődtem, arról, az előttem teljesen ismeretlen esetről, amelyet Mus a képviselő úr felhozott, hogy többen nem kapták volna meg a gyümölcstelepítési kölcsönt, de még érdeklődni fogok, noha értesülésem szerint ennek valószínűsége szinte ki van zárva. A gyümölcstermelés kérdésénél lassanként szintén eljutottunk a második etaphoz és most a gyümölcstelepítésnél bizonyos óvatossággal kell eljárnunk. (Ügy van! a jobboldalon.) A lényeg az, hogy azoknak a lassanként termővé növő fáknak a termeivényeit, amelyeket tízéves propaganda révén ültettünk az országban, értékesíteni és megfelelő formában piacra hozni tudjuk. Nagyon fontos ezekre nézve az úgynevezett előhütőházaknak építése, (Ügy van! a jobboldalon.) mert csak azt a gyümölcsöt lehet jól exportálni, amely a helybeli piacon előhűtésben részesült, mert azt, hogy Budapestre szállítsák, itt kicsomagolják és itt újabb hűtés után becsomagolva tovább vigyék, különösen a puhább nyári gyümölcsök s a szőlőfélék nem bírják meg. Foglalkozni akarok a gyümölcsvédelem kérdésével is. Erről a helyről akarom figyelmeztetni a magyar gazdaközönséget (Halljuk! Halljuk!) arra, hogy a gyümölcsvédelemnek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. >. ülése 19 3 U május 9-én, szerdán. 317 csak csekély része a gyümölcsvédelmi szerek használata, mert azok háziszerek által nagyon jól pótolhatók. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Innen hívom fel tehát a gazdaközönséget, méltóztassék a földmívelésügyi minisztérium kiadványait, amelyek erre rámutatnak, figyelemmel kísérni, (Helyeslés.) mert főleg a fának manuális kezelése, tisztítása, ápolása az, ami a gyümölcs védelem nagy részét kiteszi. Nem helyes azért nem foglalkozni a gyümölcsfával, mert azt mondják, hogy drága a gyümölcsvédelmi szer és ebbe belenyugodni, hanem a magyar gazdának meg kell keresnie azokat a más eszközöket, amelyeknek igénybevételével elérheti, hogy ne kelljen használnia a drága gyümölcs védelmi szereket, ha nem állnak rendelkezésére a szükséges összegek. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés.) Az állattenyésztés sok tételével szeretnék még foglalkozni. Igmándy Aladár és Musa István isren t. képviselőtársaim foglalkoztak a lótenyésztés kérdésével. (Halljuk! Halljuk!) A magyar lótenyésztés az utolsó tíz évben egy hallatlan utat tett, talán nem is annyira minőségileg, mert hiszen különösen a népies tenyészet, sajnos, nem az, ami a békében volt. De a kifosztottság sehol sem mutatkozott olyan mértékben, mint a magyar lónál, mert hiszen ezt kipusztította egy négyéves háború, és ami még megmaradt, — gondolják meg az urak, mi maradhatott meg egy négyéves háború után — azt kipusztította az ország legnagyobb részérp kiterjedt román megszállás. Egy német szakértő is elismerte, ahogy Igmándy képviselőtársam is mondta, hogy ennek az anyagnak a pótlása mindenesetre méltánylást érdemel azoknak a munkája tekintetében, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Telivértenyésztésünk nem áll azon a nívón, hogy biztosan remélhessük azt a szükséges utánpótlást, amelyet a magyar telivér tenyészanyagtól várunk. Nem áll azon a nívón, mert a magyar telivér amatőrjei, passzionátusai nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy a ceruza és az üzleti szempontok félretételével tudnának lovat tenyészteni. Nekünk tehát igenis mint államnak a még megmaradt magyar lóamatőrökkel együtt arra kell törekednünk, hogy a magyar telivértenyésztést megint arra a nivóra emeljük, hogy ez a magyar telivér a magyar tenyésztést el tudja látni. A lóértékesítés terén többet kell tennünk. Ezt a legértékesebb, Európában egyedülálló anyagot nagyobb mértékben kell kereskedelmileg megfognunk és ha mazsoláért vagy bármi másért is, de el fogjuk adni. (Zaj.) Én olyan vevőt keresek a magyar gazda részére, aki pengőt fizet a lóért. Hogy azután ennek hátterében hogy oldódnak meg a kérdések, ez az élet nagyon nehéz útjaihoz tartozik. (Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Egy nagy problémával fog kelleni előbbutóbb foglalkoznunk és ez a magyar állatállomány csökkenése. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban a magyar szarvasmarhaállomány van csökkenőben. Azt hiszem, hogy ha a tejkérdést meg tudjuk oldani úgy, hogy a gazda nem lesz kénytelen vágónak eladni állatait, hanem csak a feleslegét adja el vágónak, akkor a szarvasmarhatenyésztést is meg tudjuk menteni. Azért fontos az, amit Holitscher Károly igen t. képviselőtársam mondott, hogy nem az ipari tejet, nem az egyes kiváltságos kontingentáltaknak a tejét, hanem elsősorban a nagy tömegek tejét kell megfelelő árhoz juttatni. De osztozom az ő véleményében abból a 45