Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-275
316 Az országgyűlés képviselőházának Körülbelül 14 millió pengőre tehető az a vasúti íuvarkedvezmény, amelyet jelenleg az Allamvasúttól a magyar termelés élvez. (Fabínyi Tiüainér kereskedelemügyi miniszter: Csak a mezőgazdaság!) Csak a mezőgazdaság, Ez sok az Államvasutak szempontjából, de kevés a mezőgazdaság szempontjából. {ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Ezen az úton nézetem szerint még tovább kellene mennünk, teljes tudatában természetesen az állam teherbíró, illetőleg tehernembíró képességének. Nem hiszem, hogy például a Tiszántúl kérdése másképpen jobban megközelíthető lenne, mint egy egészséges tarifapolitikával, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez az az országrész, amely mindenét elvesztette, (Ügy van! a jobboldalon.) amely még az Úristen csapását is 5—6 év katasztrofális termésében viseli, (Ügy van! a jobboldalon.) amely a legnagyobb sűrűségű országrésszé lett, ahol — amint jól tudja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr —- állandóan küzdeni kell az iskolák túlnépesedésével. Ott feltétlenül tennünk kell valamit, és ennek legegyszerűbb módja lenne egy racionális fuvarpolitika, amelynek irányvonalát abban látom, hogy tulajdonképpen a legnagyobb fogyasztási piachoz, Budapesthez kellene a keleti részeknek gravitálniuk, úgy, hogy a nyugati részek a rendelkezésre álló exportpiacokat anélkül használhassák ki, hogy a keleti részek dömpingexportja az ő elérhető áraikat csökkentené. Ez a racionalizálás talán nem kerülne annyiba, mint az, hogy ha például a keleti határszélről a nyugati határszélre viszem az árut, de ezt, azt hiszem, egy megfelelő fuvarpolitikával lényegesen elő lehetne segíteni. A Tiszántúl kérdésénél maradva, meg kell mondanom, hogy a német szerződósben megvan adva a lehetőség egy körülbelül 100.000 sertés feldolgozására alkalmas úgynevezett sertésgyárnak létesítésére. Azt tartom természetesnek, hogy ezt a Tiszántúlra helyezzük, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) ahol a sertésállomány ezáltal feldolgozásra találna. Mivel a sertés azon a vidéken 10—12 fillérrel olcsóbb, mint itt, egészen természetes az a racionalizálási politika, hogy ott állítjuk fel ezt a gyárat, nem pedig Budapesten. Ennek a gyárnak Budapesten való felállítása például egyebek közt a budapesti piac hallatlan megdrágulását is jelentené, mert ha százezer sertést vásárolnánk fel elsősorban erről a környékről, akkor azt hiszem, hogy itt az árak feltétlenül rosszabbak lennének. (Zaj. — Közbeszólások balfelől.) De aránytalanságot nem szabad csinálni, egyetemes áremelkedést igen. Kizárólag csak a fogyasztást megterhelni, anélkül, hogy a gazdának haszna lenne belőle, nem szabad. Az iparcikkek árának leszállítása kérdésében erős kritikákat kaptam, pedig nyugodt lelkiismerettel hivatkozhatom arra, hogy ta Ián az egyedüli földmívelésügyi miniszter vagyok és voltam eddig, aki hivatalba lépése első percében azonnal hozzányúlt azokhoz az ipari árakhoz, amelyekkel elsősorban a mezőgazdaságnak dolga van. Eddig legalább nem tudok erre precedenst és ngyon furcsának találom, hogy ezért támadnak a legtöbben, amiben egyedül állok az eddigi földmívelésügyi miniszterek nagyon tiszteletreméltó, nálam kiválóbb sorozatában. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ezek között a kérdések között elsősorban a ' szérum-kérdést méltóztattak emlegetni. Mást nem tehettem, mint amit tettem, mert 275. ülése 193b május 9-én, szerdán. átvettem egy 120 pengős szérum-árat és azt másfél év alatt 68 pengőre nyomtam le, tehát közel 50%-kai lejebb. Aki nekem preciz számítást hoz arról, hogy ez nem elég és még jobban hozzá lehet nyúlni a kérdéshez, azt tárt karokkal fogadom és útmutatásai alapján el fogok járni. De addig csak azt mondani, hogy nem történt semmi: ezt nem tartom annak a reálpolitikának, amely ezekben a kérdésekben szükséges és amelyet ezekben a kérdésekben elvárok. A növényvédelmi szerek árát leszállítottam 15—30%-kal, a zsák árát 22%-kal és a kereskedelemügyi miniszter úr közreműködésével újabban megint 10%kai; a rézgálic árát 20%-kal csökkentettük. Nagyon szeretném, ha mindezekben a kérdésekben tovább tudnánk menni ezen az úton. Le kell szögeznem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrban mindig megértő társat találtam ebben a kérdésben és a nagy nehézségek ellenére mégis eredményeket tudunk felmutatni. Azt se méltóztassanak figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire megnőtt e kormány működése alatt az ipari behozatal más államokból, aminek ellentétele termeszej tesen ugyanannyi vagy nagyobb mennyiségű mezőgazdasági cikknek a kivitele. (Ügy van! a jobboldalon.) Lehet, hogy nem tettünk eleget, de ami erőnkből telt, megtettük, mert az elhatározás ebben az irányban megvolt és megvan bennünk. T. Ház! Végeztem azokkal a problémákkal, amelyek úgyszólván a mának a problémái, amelyek a gazdának jobb megélhetést kell, hogy biztosítsanak, amely megélhetésre vonatkozólag, az eddigi munka eredményére vonatkozólag méltóztassanak talán megengedni, hogy egy érdekes számítási kísérletet mutassak be. Ez azt jelenti, hogy amit hivatalos működésem alatt a magyar mezőgazdaság adó csökkentésben, az iparcikkek árának csökkentésében és kamatcsökkentésben kapott, — amellyel külön nem akarok foglalkozni, csak hivatkozom a tegnapi hivatalos lapban megjelent pénzügyminiszteri rendeletre, amely újabb biztosítékot nyújt a fizetni nem tudó védett birtokosok felé —• az összesen 93,300.000 pengőt tesz ki, tehát Magyarország szántóterületére átszámítva holdanként 9 pengő 80 fillért. Ez az, amit a kiadási oldalon sikerült a magyar gazdának megtakarítani holdanként ezzel a munkával a két év előtti állapothoz képest. Ha pedig a bevételi oldalon összehasonlítjuk a belföldi árakat azokkal az eredményekkel, amelyeket exportpolitikánk mutat; ha a különböző kül- és belföldi konstrukciók folytán kapott árakat összehasonlítjuk a külföldön támogatás nélkül elérhető árakkal: akkor azt találjuk, hogy holdanként 6 pengő 20 fillérrel kapott többet a gazda, mint amennyit kapott volna akkor, ha ezek az intézkedések nem történtek volna meg. Tehát több mint 12 pengőt jelent holdanként a gazdának az a hallatlan erőfeszítés és mesterkedés, amely egyrészt a termelési költségek leszállításánál, másrészt a jobb értékesítésnél mutatkozik. (Egy hang balfelől: Ha igy folytatjuk, meggazdagodunk!) Ezek voltak azok az aktuális problémák, amelyekkel foglalkoztatnom kellett a t. Házat, mert ezek körül merül fel a legtöbb ellentét. Pedig higyjék el, a magyar gazda megélhetésének ezek a legfőbb problémái. Aki a inagytír gazda érdekében küzdeni akar, az ezekbe a kérdésekbe mélyedjen el, tegye szent lelkiismereti feladatává, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozva, igyekezzék segíteni a magyar gazdán.
