Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

314 Az országgyűlés képviselőházának akarják elvenni. Ezt én ugyanúgy uzsorának minősítem, mint hogyha valaki a pénzéért olyasvalamit szed, amit ciZ cl másik uzsorának minősít. (Hosszantartó taps és élénk tetszés a jobboldalon és a középen. — Éber Antal: Űj közgazdasági teória? Ez nem fog századokig érvényesülni!) Higyje el t. képviselőtársam, én is átforgattam a régi teóriákat, de én ma a küzdő magyar gazdának vagyok a minisztere, nem pedig a teóriáké. (Élénk taps a jobboldalon és a középen.) Talán túlélés és túldrasztikus a hasonlat, de engedje meg t. képviselőtársam, hogy elmondjam. Nem a képviselő úrnak szól, de sokaknak, akik nem oiyan tudományos felkészültséggel és nem olyan mély meggyőződéssel képviselik álláspontjukat, mint a t képviselő úr, hanem látszatok után beszélnek erről a kérdésről. Vissza kell emlékeznem arra, hogy a jó Don Quichote is régi klasszikus lovagregényeket olvasott és ezeknek hatása alatt indult el szélmalomharcára. {Derültség. — Éber Antal: Majd meglátjuk egy pár év múlva, hogy ki a Don Quichote!) Sokkal nyugodtabban fogjuk tárgyalni ezt a kérdést, hogyha a teória mezejéről lelépünk, és in praxi nézzük a dolgokat. Nézzük meg, hogy mik azok a tervgazdálkodási irányítások, amelyekkel ma a magyar gazdasági életben okvetlenül számolnunk kell? Jtt van elsősorban a lenmagtermelés, amely ezelőtt négy évvel született meg. Azt hiszem, Bud János őexcellenciája alkotta meg ezt az irányított termelést, amivel sikerült körülbelül duplájára emelnie azt az árat, amelyet a magyar gazda kapott a lenmagjáért. Ebben a dologban igyekeztem egy lépéssel tovább menni, amennyiben a németekkel egy szerződést kötöttünk. (Halljuk! Halljuk!) Ez a szerződés lehet jó, vagy rossz, teljesen a gazdától függ, hogy igénybe veszi-e, s ha azt mondja, hogy neki jobb termelési ágai és lehetőségei vannak, mint amennyit ez a szerződés ad, ne tessék termelni. Én, ha gazdálkodnék momentán, igenis termeltem volna, mert hiszem, hogy ebben egy 23, 24 pengős árat a gazda el fog érni, amiből a multévi 8 mázsas termést véve alapul, még meg lehet élni. De itt nem ez a kérdés. Mi kötöttünk egy szerződést, amely opciót jelent, tehát vagy igénybe veszi valaki, vagy nem. Másodszor egy jobb árat kapunk attól az L G. Farben Industrietól, mint amilyent bármely más eladónak ő fizet. Ez a második tétel. (Andaházi-Kasnya Béla: De honnan tetszik tudni, hogy mi lesz a Stichtag Amszterdamban?) Ezek nagyon egyszerű kérdések. Az I. G. Farben Industrie annak a mennyiségnek, ^amelyet ő összesen megvesz, 7%-át veszi tőlünk meg, ha ő meg tudja kötni az argentínaiakkal a szerződést 93%-ra, úgy, hogy ezen a Stichtagon veszi meg, amelyet mi határozunk meg abban a négy hónapban, amikor a legmagasabb szokott lenni az ár. Nem követelhetjük tehát józan kereskedői ésszel, hogy a 7% minoritás részére más árakat fog megállapítani és nekünk más feltételeket ad, mint ad a szükséglet kilenctized részét szolgáltató eladóknak. így elértük azt, hogy minden tekintetben jobb feltételeket kapunk, mint a világ bármely más termelője. Ami a szakemberek kiküldetését illeti, — sajnálom, hogy nincs itt Sándor Pál igen t. képviselő úr — én a magam szakembereiben teljesen megbízom. Itt ugyanis tudok utalni a közelmúlt érdekes tárgyalásaira, amelyeket lefolytattam a legnagyobb ipari konszernek vezetőivel, akik akkor, amikor' meghallották, 275. ülése 19 3 í május 9-én, szerdán. hogy szakkérdésről van szó, azt mondották: kérem, erre csak holnap fogunk felelni, mert először X., vagy Y. referens urat fogjuk ebben, vagy abban a minisztériumban megkérdezni. Ezt bátorkodom a szakértésre mondani. Ennek példáját akármikor megtalálhatjuk és én a magam önzetlen szakembereimben teljesen megbízom. Jobban szerettem volna, ha ezt a szerződést a kereskedelem hozza. Eszembe sem jutott volna nekem, vagy Mecsér András t. barátomnak kiutazgatni oda szerződést kötni, de 52%!kal olcsóbb árat kínáltak, mint. amilyet ez a szerződés hozott. Neki kellett mennie, mert mikor a kereskedő küldöttség nálam volt, azt mondottam, rendekezésükre áll a fináncpengő, tessék a szerződést hozni. Szeretnék ezeken a kérdéseken túl lenni. A lenrost termelése szintén az irányított gazdálkodáshoz tartozik, a kendertermelés terén szintén irányított gazdálkodásunk van, amennyiben sikerült ezzel elérni, hogy bár 4000 holdon való termelésre lenne szükségünk, e helyett 14.000 holdon termelünk, jóval magasabb áron. Ami a burgonya értékesítést illeti, itt a gazda még egyszer annyit kapott termeivényeiért, mint azelőtt kapott volna (Ügy van! a jobboldalon.) és a fogyasztó talán semmivel sem fizette ezt túl, amit aláír minden szabolcsi gazda (Úgy van! a jobboldalon.) és ma már a kereskedők is elismerik, ennek az akciónak helyességét. (Éber Antal: Majd erről leszek bátor beszélni!) Ugyancsak Éber Antal képviselő úr foglalkozott a hagymaakcióval. Két pengőről sikerült 5-50 pengőre feltornászni a hagyma árát és Angliába, ahova sohasem szállítóttunk ki semmit, több mint ezer vagont sikerült ezzel a megszervezettséggel kiszállítanunk. (Éljenzés jobb felől és középen.) Angliában ma már preferálják a magyar hagymát, a vagónirozott és hajóba rakott magyar hagymát ma már előnyben részesítik a selyempapirosba csomagolt spanyol hagymával szemben. Ezeket az eredményeket mind az említett akciók érték el. A eukorrépatermelés is egyik része az irányított gazdálkodásnak. Ez kizárólag a gazdák érdekében áll, illetőleg elismerem, nemcsak a gazdák érdekében, mert a kincstárnak is vannak benne nagy haszonrészesedései. A bores gyümölcspárlat, a szesztermelés, a gyapjúértékesítés, a magyar fatermelés megszervezése és a tejkérdés, ezek szintén olyan termelési körök, amelyekben irányított gazdálkodásunk van. Egyet leszögezhetek, azt, hogy ezek kizárólag mind azért jöttek létre, hogy a magyar gazdának magasabb árat biztosítsanak és ezt kivétel nélkül minden vonatkozásban sikerült is elérniök, sikerült elérniök többnyire a fogyasztói árak emelése nélkül, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) többnyire és jórészben a kereskedői marge-nak a leszállításával. (Zaj.) Én teljesen megértem, hogy akinek fáj ez, az tiltakozik ellene, de magyar gazdatársaimhoz fordulok azzal, hogy méltóztassék teljes tisztelettel nézni azokat a kereskedői köröket, amelyeknek egyedei, saját érdekeik sérelmét látva ebben a dologban, nehézséget támasztanak, tiltakoznak. Teljes tisztelettel viseltetem ezekkel az ellenérvekkel és általam megérthető állásfoglalásokkal szemben, de nagyon kérem a ma!• gyár gazdaközönséget, hogy amikor egyesegyedül és kizárólagosan az ő érdekeinek megvédéséről van szó, a maga és az egész gazdai társadalom iránti tekintettel csináljon lelki-