Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 19 S% május 9-én, szerdán. 313 kezelési költségekre. Most pontosan közölhetem, hogy V* százaléka megy kezelési költségekre annak, amit méltóztatott mondani, vagyis elenyésző kis összeg megy adminisztrációs költségekre, azonban elismerem, hogy a költségvetés indokolása alapot nyújt arra a félreértésre, amely itt előállott. Igen t. Képviselőház! Nem tudok végigmenni mindezeken a cikkeken, amelyek érdekeltek volna bennünket, de ezekben a kérdésekben ezen az úton kell továbbhaladnunk. Mindenesetre az a kérdés is érdekes, amire már a pénzügyminiszter úr válaszolt, hogy ezekből az export-segítségekből mennyi jut a gazdának. Bizonyos esetekben, ahol utánpótlás van, ahol utánpótlási ár kialakul, ahol ez az export-támogatás folytatólagos — mondhatnám — ezek a segítségek csaknem 100%-ig a gazda javára jutnak. Ott azonban, ahol olyan cikkek kiviteléről van szó, amelyekben nem alakul ki rögtön utánpótlási ajánlat és nem folytatólagos a kivitel, tényleg több vész el ebből a Spannungból a gazda és az exportőr között, de ezeknél a rendszereknél méltóztassék figyelembe venni, hogy a külföldi vevő által fizetett és a magyar termelő által kapott ár között sehol sincs akkora Spannung, mint annál az árnál, amit fizet például a budapesti fogyasztó és amit kap a magyar vidéki termelő. Ez a Spannung mindenütt, amit itt a belföldön fizetünk, a nem irányított gazdálkodásban. (Felkiáltások jobbfelol: Nagyon érdekes! — Éber Antal: Nagyon érdekes! Tegnap emelték fel 100%-kal Budapesten a fogyasztási adót a libákra és a csirkékre! Nagyon érdekes!) Az a Spannung tehát, amely a magyar fogyasztó és a termelő között fennáll, nagyobb, mint amenynyi a Spannung a magyar termelő és a külföldi vevő között. Dacára ezen konstrukciók általam is elismert tökéletlenségének ... (Müller Antal: Ezt mondottuk mi a tejnél is!) A tejnél ez nem áll, mert a tejnél az az érdekes eset van, hogy azon a tejen, amit legális úton juttatunk a fogyasztóhoz — mint méltóztatik tudni — a viszontelárusító 3 fillért keres, viszont a milimári 12—14 fillért keres ugyanezen a Spannungon. (Müller Antal: De a Spannung, amely a termelők és fogyasztók között fennáll, nem ennyi!) Bocsánatot kérek, megszakítom beszédem fonalát és rögtön válaszolok erre. (Halljuk! Halljuk!) Mint gazda és mint miniszter azt mondom: nem érdekel engem a tejnek vállalati és üzemi kezelése, ez kizárólag fővárosi egészségügyi probléma, méltóztassék ezt ott elintézni. Ha méltóztatnak jobbat tudni, méltóztassék megmondani, de nekem a polgármester t úr és az egészségügyi és a közélelmezésügyi tanácsnok urak jelentették ki, hogy ez annak a fontos fővárosi egészségügyi problémának is megoldása. (Farkas István: Ha a fővárosra bíznák, olcsóbb volna a tej! — vitéz Kenyeres János: Meg kellett volna hallgatni Holitscher Károlyt, megmagyarázta az egészet! — Zaj.) Elnök: Gsendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni! Kállay Miklós földmívelésiigyi miniszter: A termelés terén — be akarom fejezni — igenis, tovább kell dolgoznunk s a minőségi kérdéseket kell megoldanunk. Itt nagyon fontos kooperációra van szükségünk a magyar kereskedelemmel. Legyünk őszinték, a magyar gazdák is elég gyakran abban kooperáltak, hogyan lehetne gyengébb minőségű termeivényekkei a piacot ellátni. Most egy új kooperációra van szükség, amelyet én a legszigorúbban akarok ellenőrizni, hogy a magyar kereskedő és a magyar gazda egyaránt a jóminöségekkel hódítsak vissza nemcsak a külföldi piacot, de úgyszólván a már hitelét vesztett magyar belső piacot is. (Elénk helyeslés.) A többtermelést és a többkeresletet szeretném a kereskedőtársadalom figyelmébe ajánlani, de nem a fogyasztói árak emelésére és a termelési árak lenyomása terén, hanem azzal, hogy többet, jobbat juttat ai a fogyasztóhoz és akkor mindhárom érdekelt meg fogja találni a maga számítását. (Eber Antal: Csak ne termeljünk ál kereskedőket!) Az értékesítés kérdésénél óhajtok foglalkozni az irányított gazdálkodásnak, az irányított termelésnek kérdésével. (Halljuk! Halljuk!) Ez több részből áll. Először foglalkozhatunk azzal, hogy az irányítás valóban a termelés irányítása-e, — ez egy egészen külön fogalom — a második fogalomkör pedig az, ahol már az értékesítést is akarom irányítani, a termeléssel párhuzamosan és kapcsolatosan. A harmadik fogalomkör tulajdonképpen a maximálásoknak és a minimálásoknak rendszere volt, ahol csak az értékesítés kérdéséhez nyúlok hozzá. T. Ház! Az elsőnek klaszikus példája újabban az erdőgazdálkodás rendszerétől kezdve egészen a lótenyésztésig minden, ahol belenyúlunk és a törvény erejével határozzuk meg, hogy ki mennyi fát és hány éves vágás-forgóban vághat ki, milyen minőségű felújítással. Ez valóban egészen klasszikus példája a termelés irányításának. Ilyen nagyon sok van. Hiszen a lótenyésztési körzetek beosztása is ilyen természetű intézkedés. Ezt igyekszünk a búzánál is keresztülvinni, amiről az előadó úr is beszámolt. Ezen a téren meglehetős eredményt értünk el, mert jelenleg négyfajta búzával dolgozunk az országban. A háború előtt százféle burgonyafajtánk volt, ma már csak 10—12-féle van és még ezt is redukálni akarjuk, mert négy-ötféle fajta burgonya teljesen elég lenne. Igyekszünk ezen az úton továbbhaladni, de ezek már közismert dolgok s ezért nem foglalkozom most tovább ezzel a kérdéssel. T. Ház! Most azzal a kérdéssel kívánok foglalkozni, ahol a termelés megszűnt a maga önálló útján haladni, és ahol a termelésnek az értékesítéshez kell alkalmazkodnia. Ez tudniillik az egyik feladata az irányított gazdálkodásnak. A másik feladata pedig kivonni az értékesítést a kereslet és kínálat szabad törvénye alól, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) s a termelési költségekkel hozni a legszorosabb összefüggésbe. Agrárszempontból a termelési költségeket kell tenni a megingott szabad kereslet és kínálat törvényének helyébe. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Éber Antal: Ez a hiba!) Ez nem önként választott út, ebbe bele vagyunk kényszerítve. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mert abban a pillanatban, amikor a szabad kereslet és kínálat nem halad a maga normális útján és nincs meg a kiegyensúlyozottság, ez többé nem szabadkereskedelem, hanem mondjuk úgy, hogy uzsora. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Mert az, hogy mindenütt megszabják a kamat nagyságát évtizedek, sőt évszázadok óta, semmi egyéb, mint a pénz szabad keresletének és kínálatának a szabályozása, mégpedig a szedhető kamat megszabásával, és uzsorának minősíttetik, ami ezenfelül van. Én ugyanígy uzsorának minősítem azt, ha a magyar termelőnek a maga verejtékes tőkéjét és midenét igénybevevő munkáját a termelési költségeknél