Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

310 Az országgyűlés képviselőházának azok az intézkedések és akciók, amelyek a problémák és konjunktúrák változásával sokszor visszafelé sültek el, de azoknak az időknek hangulatából, sőt adott helyzetéből fakadtak. Ez a többtermelési láz és irányzat akkor kezdett először megtorpanni, amikor mind a gazda, mind a kormányzat látta, hogy a külföldi piacok kezdenek bizonyos mértékig elzárkózni, a belső felvevőpiac pedig telítődött. Akkor lett jelszóvá a piaekeresés és értékesítés problémája. (Úgy van! Úgy van!) Ma is ebben a korszakban, a piackeresés és az értékesítés korszakában élünk és ma is ez alkotja egyik legnagyobb feladatkörünket. Amikor azután a gazda valahogy öntudat alatt azt látta, hogy nem tudunk piacokat szerezni, és nem tudunk az értékesítés terén olyan eredményeket elérni, amelyek a termelés rentabilitását és ezen keresztül a gazda megélhetését biztosítanák, következett be a gazda gondolkodásában a harmadik etapp és a gazdaproblémáknak ebben a harmadik etappjában igyekszik ma a földmívelésügyi kormányzat a kiadási oldalon megtakarításokat elérni, amikor az adó, a gazdaadósságok, a közterhek, a fuvar és hasonló problémák megoldásával foglalkozik. Ha tehát mi, mint földmívelésügyi kormányzat ma ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, nem teszünk mást, mint nyomon követjük a magyar gazda problémáit és azt hiszem, helyes úton járunk, ha munkánkban nem szakadunk el azoktól a problémáktól, amelyeket az élet előtérbe tolt és amelyekhez a magyar gazdának és vele együtt a földmívelésügyi kormányzatnak alkalmazkodnia kell. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Méltóztassanak ezekután megengedni, hogy ezekről a kérdésekről egyenként beszéljek. A többtermelés problémájának háttérbeszorulása nem jelenti még azt, hogy a többtermelést fel kell adnunk; ez csak azt jelenti, hogy alkalmazkodnunk kell a többtermelés tekintetében is a megváltozott viszonyokhoz és nem a mindenáron való többtermelésre, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. — Egy hang a baloldalon: A minőségi termelésre!) hanem adott viszonyoknak megfelelő, a lehetőségekhez alkalmazkodó, a rentábilis többtermelésre kell törekednünk, amely többtermelés előterében azonban ott kell lennie annak a szociális kérdésnek is, hogy ebben az új többtermelésben ne gépeket, ne mechanikai munkaeszközöket. hanem minél több emberi munkáskezet foglalkoztassunk. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) A többtermelésnek ezt a szociális részét semmi körülmények között sem szabad elhanyagolnunk. Természetesen ma a mezőgazdasági problémák előterében a piacszerzési és értékesítési problémák állanak. Nyugodt lelkiismerettel merem mondani, hogy ezekben a kérdésekben talán mindent megtettünk, amit meg kellett tennünk. Ha az elmúlt másfél év tevékenységére visszatekintek, azt kell mondanom, hogy az osztrák-magyar szerződés megkötésétől a római szerződés megkötéséig olyan utat tettünk meg, amely úton mindazokat a lehetőségeket, amelyeket az adott világhelyzet Magyarország részére nyújt, kipróbáltuk, kidolgoztuk és nyugodt lelkiismerettel merem állítani, hogy az elérhető eredményeket is a magyar mezőgazdaság javára kihasználtuk. Amikor Rómáról beszélek, méltóztassanak megengedni, hogy erről a helyről, mint a magyar földmívestársadalom hivatalos képviselj, ülése 193U május 9-én, szerdán, lője leszögezzem a miniszterelnök úrnak azt a nagy érdemét, (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) hogy a magyar búzát bevitte a nemzetközi tárgyalások anyagába, hogy nemzetközi protokollban először szerepelt a világon a magyar búza mint nemzetközi probléma, mint világprobléma. Az a megoldás, amely azt hiszem, a legrövidebb idő alatt szankcionáltatik, mindenesetre annak a kitartó munkának az eredménye, amely nagy munkában, — mert rég óta tartanak ezek a tárgyalások, én teszem le a tanúbizonyságot — a nem csüggedés, a meg nem alkuvás, az erős akarat szellemét Gömbös Gyula vitte bele. (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen.) Ezért akarok neki köszönetet mondani. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, hogy mindenki ismeri az olasz, a német, az osztrák, a francia és egyéb szerződéseinket. Különösen felhívom a figyelmet a svájci szerződésre, mert nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a svájci búzapiacnak teljes mértékben való megszerzése tulajdonképpen milyen nagy siker számunkra. Ennek a búzapiacnak kereskedelmileg megszervezett megszerzése olyan országban történt, ahol nem politikai és más vonatkozások könnyítették meg helyzetünket, hanem ahol kizárólag gazdasági alapon sikerült ezt a legjobb árat biztosító piacot megszereznünk. A búzakérdésnél természetesen felvetődik az a kérdés, hogy mi a római tárgyalás eredménye. Nem akarok itt jelenleg többet moudani, mint amennyit tegnapelőtti beszédében a miniszterelnök úr leszögezett. Azt hiszem, a legrövidebb időn belül részletesen is tudunk erről a kérdésről nyilatkozni, de egészen természetes, hogy az ilyen tárgyalások eredményét jcsak a teljes finalizálás után lehet hivatalos helyről publikálni, amikor már a másik tárgyaló fél is ellenjegyezte azt. Ha azonban felmerül a magyar gazda jogos kiváncsisága és érdeklődése arra. nézve, hogy mi lesz a magyar búza ára, erre, ha nem is számokban, de mégis teljes határozottsággal annyit tudok felelni, — amiből következtetni lehet — hogy ez az ár maximuma lesz annak, amit az adott tényezőkből a magyar kormány ki tud hozni. (Zaj a báloldalon. — Erdélyi Aladár: Ebből mi nem tudunk semmit!) Befolyással van erre a kérdésre a világpiaci ár alakulása is, a jövő évi termésünk mennyisége, az is, hogy milyen készleteket viszünk át erről az évről a jövő évre, és végül az, hogy milyen kenyérárral tudjuk ^ megterhelni fogyasztóinkat, milyen kenyérárat bír el a magyar fogyasztás. Ne méltóztassék ezt dodonai feleletnek venni. (Erdélyi Aladár: Abban több megfejthető volt, mint ebben!) Más feleletet adni nem lehet. mert ahhoz, hogy mi ezeket az árakat precizen meg tudjuk határozni, tisztában kell lennünk a most felsorolt problémákkal. Ezzel válaszoltam arra a kérdésre is, amelyet egyik t. képviselőtársam vetett fel, hogy minél előbb mondjuk meg, mekkora lesz a jövő évi búza ára. Míg nem látjuk a termést, míg nem ismerjük a részleteket, addig ezt reálisan leszögezni nem lehet. Ezek a tényezők még mind változhatnak. Csak egyet emelek ki újra, miután felsoroltam azokat az adott tényezőket, amelyek a jövőévi búza áralakulását befolyásolják. Leszögezem teljes felelősséggel, hogy annak az eredménynek, amely ezekből az adottságokból ki fog alakulni, a maximumát fogjuk kihozni és a magyar gazdaközönség rendelkezésére bocsátani. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Erdélyi Aladár: A válasz