Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

•Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 193/* május 9-én, szerdán. 309 is képviselnek, azonfelül, hogy igen tekinté­lyes munkálatokra is alkalmat adnak. Sajnos azonban, éppen a román határ mentén, ahol a lakosság állandóan árvízveszedelemnek van kitéve, ezek a társulatok teljesen megcsonkul­tak, mindegyik derekbe van vágva és több­nyire a kisebb és gyengébb rész maradt ma­gyar kézen. Ezzel szemben azonban az admi­nisztráció még mindig elég magas. Nem tu­dom, nem lehetne-e az igen t. kormányzatnak és a földmívelésügyi minisztériumnak figyel­mébe ajánlani ezeknek a megcsonkult társu­latoknak esetleges fúzióját, hogy így na­gyobbkörű igazgatás alatt talán az ártéri költségek is jobban eloszthatók lennének, vi­szont talán a közérdek sérelme nélkül is el le­hetne intézni ezáltal az ártéri munkálatokat. Tudom, hogy ez ott a lakosság és általában az érdekeltségek körében igen népszerű volna. Nem tudom, hogy ez egyáltalában lehetsé­ges-e, de felhívom rá az igen t. miniszter úr figyelmét, ha már az államosítás terére nem lehet itt lépni. Ezenkívül még a tegnap legutolsónak felszólalt Hof fer igen t. barátom felszólalásá­val kapcsolatban meg kívánom említeni, hogy én is kevésnek találom a vadászati célokra egyelőre kiutalt összeget. Ma már a kétségtele­nül rendkívül nagy nemzeti jövedelmet hajtó vadászat nem is annyira úri sport, hanem két­ségtelenül általános sporttá fejlődött, amely­nek a mellett nemzetnevelési feladata is van, az idegenforgalom szempontjából pedig a 10—15 millió pengő körül mozgó összeg rendkívül je­lentős. Mindezenfelül még azt is tudom, hogy úgy az élő, mint a lőtt vad exportja nagyon szépen fejlődik, különösen pedig az utóbbi években az apró vadak terén rendkívül nagy szaporodás mutatkozik. Nagyon szeretném, — ha lehetséges volna — tekintettel ezekre a nagyfontosságú szem­pontokra és általában a vadászati társulatoK­ban szervezett tagok nagy számára, ha a mi­nisztérium módot találna arra, hogy esetleg nagyobb összeggel tudja ezt az ügyet alátá­masztani. Az előbb említett fásítással kapcsolatban elfelejtettem megemlíteni, hogy a fásítás ma különösen azért is fontos, mert hiszen, — amint tegnap a t. előadó úr előadásában kimutatta, — rendkívül nagy az az összeg, amelyet — sajnos — importfáért kell az országnak fizetnie. Ügy gondolom, 840 millió pengős összeget említett az előadó úr az utóbbi öt év tartamára, amely jóval meghaladja a búzakivitel értékét. Ezekután bátorkodom ezt a kérdést az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani és miután úgy az ő, mint a kormány működése iránt tel­jes bizalommal viseltetem, a költségvetést örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kí­ván szólni. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Az előttem szóló igen t. képviselőtár­sam és mindazon képviselő urak részéről, akik akár a jobb-, akár a baloldalról tárcámhoz felszólaltak, mindenütt a higgadtságnak, a kérdéssel való komoly foglalkozásnak, a tár­gyilagosságnak hangjait hallottam. Talán azt merném állítani, hogy ez volt az első politika­mentes vita a földmívelésügyi tárca költségve­tésével kapcsolatosan, amiért nemcsak saját személyemet illetőleg, hanem azt a nagy érde­ket illetőleg is, amelyet képviselek, csak a leg­őszintébb hálámat kell kifejeznem, de ki kell KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. fejeznem hálámat annak az egész magyar gazdaközönségnek nevében is, amely az ő pro­blémáinak nem politikai szempontokból való tárgyalását kéri, hanem mindnyájunk össze­tett, egybeforró munkáját az ő nagyon nehéz helyzetében és nagyon nehéz problémáinak megoldásánál. A felszólalásokra beszédem folyamán fo­gok reflektálni és igyekezni fogok mindazokra a felmerült kérdésekre válaszolni, amelyeket képviselőtársaim konkrétumok formájában hozzám intézni méltóztattak. Mindenekelőtt azonban meg kell emlékeznem Marschall Fe­renc előadó úr beszédéről, aki bevezető szavai­val helyzetemet nagyon megkönnyítette, mert az egész mezőgazdasági helyzetnek, az annak keretében folyó munkálkodásnak és működés­nek olyan képét adta, amely úgyszólván talán megalapozta azt az atmoszférát, amelyben tárcám költségvetésének ez a mai tárgyalása lefolyhatott. Köszönetemet fejezem ki ezért neki és azt hiszem, ma aláhúzhatjuk ezt a kö­szönetet, amikor, tudomásom szerint, tizedszer adja elő enaiek a tárcának költségvetését. (Él­jenzés és taps.) Marschall Ferenc t. barátom előadása fo­lyamán arra is rámutatott, hogy megváltoztak a földmívelésügyi kormányzat, a földmívelés­ügyi miniszter problémái. Éppen úgy megvál­toztak ezek, amint megváltoztak a magyar gazda problémái is. A magyar gazda problé­mái tolódtak el, tehát ezzel együtt el kellett to­lódnia a vezetésre- hivatott földmívelésügyi kormányzat tevékenységének is. Amíg ugyanis régen a magyar gazda a maga konzervativiz­musában otthon ült és legfeljebb a termelés problémái érdekelték, addig ma ő is kínlódik és küszködik az értékesítésnek és az azzal összefüggő gazdasági kérdéseknek száz és száz vonatkozásával, tehát annak a földmívelésügyi kormányzatnak, amely nem akar elvonatkoz­tatva élni a gazdától, hanem az élet munkása akar lenni, ugyanúgy kell foglalkoznia ezek­kel a problémákkal, mint a magyar gazdának. Ha nézzük a magyar gazda nehéz helyze­tét a legutóbbi tíz, tizenöt esztendőben, a ma­gyar gazda problémáin keresztül látjuk talán a legtisztábban mindazokat a problémákat, amelyekkel a földmívelésügyi miniszternek foglalkozni kell. Miben is állt az összeomlás után a magyar gazda problémája, amikor jó értékesítési viszonyok voltak? Csak arra gon­doljunk vissza, hogy 10 évvel ezelőtt még ki­viteli tilalmakkal küszködtünk ebben az or­szágban s hogy hova jutottunk egy pár év alatt. Mennyire megváltozott a helyzet, amely ma éppen fordítottja a réginek. Most a legna­gyobb erőfeszítésünkkel és forszírozásunkkal tehetjük csak lehetővé kivitelünket, ma más országok behozatali tilalmaival kell küzdenünk a körülöttünk lévő autarchiák kifejlődése kö­vetkeztében, amellyel szemben mi kívülről va­gyunk kénytelenek támadó hadjáratot foly­tatni. A magyar gazda legfőbb problémája azokban az időkben, amikor — mint említet­tem — meg voltak a jó értékesítési lehetőségek, nem a jobb termelése, hanem a minden áron minél többnek a termelése volt. így ennek a problémának, a többtermelésnek a jegyében indult meg akkor minden magyar gazdasági akció, annak a többtermelésnek a jegyében, amelyet ma már furcsának találunk és kigú­nyolunk. Mivel azonban akkor a magyar gazda, többet akart termelni, természetes volt. hogy az akkori kormányzat is ehhez igyekezett neki segédeszközöket nyújtani. Ekkor keletkeztek 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom