Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

308 Az országgyűlés képviselőházának tatnom még egy igazságtalanságra. Mivel ugyanis a kormányzat állandóan azt hangoztatja, hogy a teherviselés, az adózás igazságos kell, hogy legyen, rá kell mutatnom arra, hogy amikor a 70-es években felvették a katasztert és az országban megállapították a szőlővidékek kataszteri tiszta jövedelmét, akkor éppen a történelmi borvidékeknek kataszteri tiszta jö védelmét igen magasan állapították meg. 30— 40, sőt sokszor 50 koronás kataszteri tiszta jövedelmet találunk olyan szőlőterületeknél, amelyeknek hozama nem haladja meg évente a 6—8 hektolitert, viszont azok a területek, amelyek abban az időben még terméketlen futóhomokterületek voltak, vagy olyan mezőgazdasági müvelés alatt állottak, amelynek kataszteri tiszta jövedelmét az akkori müvelés alapján igen alacsonyan állapították meg, ma is 5, sőt tudok eseteket, hogy 3, maximálisan 10 pengő kataszteri tiszta jövedelem után adóznak. Méltóztatnak tudni, hogy az egyenesadók után számíttatván az összes pótadók, ez azután hatványozottan jelentkezik az adókivetésben. Miután ma nem kívánhatjuk azt, hogy egy újabb kataszteri felmérés hajtassék végre, mert ez igen körülményes és igen hosszadalmas lenne, azt vagyok bátor a kormány figyelmébe ajánlani, hogy az igazságos adóztatás keresztülvitele érdekében a történelmi borvidékek kataszteri tiszta jövedelmét lineárisan 50%-kai méltóztassék leszállítani, viszont azoknak a síkvidéki borterületeknek kataszteri tiszta jövedelmét, amelyek még abban az időben nem voltak jövedelmező szőlőterületek, méltóztassék 50%-kal felemelni. És itt bátor vagyok rámutatni arra, hogy mindaddig, amíg ezeknek a szőlőknek általam proponált kiirtása vagy átoltása, vagy az ott termelt bornak más célra való felhasználása keresztülvihető nem lesz, a noua-területek kataszteri tiszta jövedelmét méltóztassék olyan magasra felemelni, hogy az adóztatás igazságossá és arányossá váljék. (Egy hang jobbfelől: Húszszorosra!) Még néhány dolgot szerettem volna a szőlőmüveléssel kapcsolatban elmondani, mivel azonban az idő nagyon rövidre van szabva, ezeket majd az illető címeknél leszek bátor még ismertetni. Egyébként a címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Melczer Béla! Elnök: A képviselő úr nincs itt. ' Ki következik? Brandt Vilmos jegyző: Meskó Zoltán. Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki következik? Brandt Vilmos jegyző: Sándor István! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki következik? Brandt Vilmos jegyző: Flandorffer Ignác! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki következik? Brandt Vilmos jegyző: Tauf fer Gábor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki következik? Brandt Vilmos jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki a következő? Brandt Vilmos jegyző: Gróf Almásy Alajos! Gr. Almásy Alajos: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől,) Az igen t. előttem szólott képviselő úr meg fogja engedni, hogy az ő igen érdekes és szakszerű fejtegetéseire ne térjek ki, mert terület, amelyről ő beszólt, előttem, azt mondhatom, terra incognita 275. ülése 19

BU május 9.-én, szerdán. és nem akarom magamat a szőlősgazdák előtt ebben a tekintetben blamálni. Egyébként azonban kijelenthetem, hogy előadása nagyon érdekes volt és azokat a kívánságokat, amelyeket hangoztatott, teljesen magamévá teszem. A költségvetés általános redukcióját tekintve, megemlítésre méltó, hogy a földmívelésügyi tárcánál, amely az országnak legfontosabb tárcája és mondhatnók a magyar élet szimbóluma, nagyon szerény arányban, de mégis egy kis emelkedés mutatkozik. Köszönettel tartozunk az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak azért, hogy ezt tárcája részére kierőszakolta. A tárcával kapcsolatosan szóvá kívánom tenni a fásítás igen nagy fontosságát, különösen az Alföldnek, ennek a szaharai klímával rendelkező és nagyjából kopár vidéknek szempontjából, ahol — a mai katasztrofális szárazság is jó alkalom ennek megemlítésére — ha több erdő voma és fásítások történtek volna, merem állítani, a klimatikus viszonyok is sokkal jobbak volnának. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel szemben ki akarom emelni, hogy az általam ismert ottani csemetekertek, amelyek a közületeknek és az államnak igazgatása alatt állanak, igen szépek és máris nagy eredménnyel látják el a közületeket és magánosokat facsemetékkel. Ezeknek fejlesztését kívánatosnak tartom. Ezzel kapcsolatban legyen szabad azonban megemlítenem azt, hogy sajnos, a vidék lakossága éppen azon a részen, ahol kevés a fa, nem minden tekintetben becsüli azt meg és általában azt kell mondanom, hogy egy része nem is szereti a fát és amint két ujjnyi vastagságot elér, már ki is vágja. Ezt sajnálattal tapasztalom már 10—15 év óta az országutak és megyei utak mentén is. Ök azután pótlásról nem gondoskodnak, egyszerűen csak kivágják a fát. Igen fontos feladat ezzel kapcsolatosan az egyes vidékeknek megfelelő facsemete-kiválasztás. A fásítással egyenrangú fontosságúnak tartom szintén a Tiszántúl és az Alföld szempontjából, a Tisza mellékfolyóinak, így a Kőrösöknek hajózhatóvá tételére megindult akciót, amely rendkívül nagy várakozást keltett azon a vidéken. Létesült már egy társulati összérdekeltség, az úgynevezett kőrösvölgyi érdekeltség is, amelynek vezetősége bátor volt tisztelegni az igen t. miniszter úr előtt és bírja az ő jóindulatú ígéretét, amely ebben a költségvetésben némileg már honorálásra is talált, amennyiben az itt szereplő 2,600.000 pengőből 1,065.000 pengő arra van felvéve, hogy külön a hajózhatóvá tétel célját szolgálja. Mindenesetre ki kell fejeznünk azt a reményünket, hogy ha az állam pénzügyi helyzete javulni fog, talán ez a tétel is emelhető lesz. A mai rendkívüli szárazságban -de különben más években is, ha nincs esőzés — ezek a folyók annyira sekélyek, hogy az ember el sem tudja képzelni, hogy erősebb duzzasztás nélkül a nyári vagy koraőszi időkben, amikor a gabonaszállítás szempontjából szükséges volna, hogyan fogják tudni ezek az uszályokat vinni, hiszen sok esetben az ember valósággal térden alul átgázolhat ezeknek a folyóknak térden alul érő magasságú vizén. Ugyanakkor kiemelendőnek tartom azoknak az ármentesítő társulatoknak, amelyek az országhatárok mentén fekszenek, a rendkívüli segélyezésére kiutalt 200.000 pengőt. Ezek az ármentesítő társulatok az országhatárok mentén valósággal nemzetvédelmi szempontokat