Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

Az országgyűlés képviselőházának 2 voltak alkalmasak, segített szőlővel betelepíteni. Igen érdekes körülményként legyen sza bad itt megemlítenem, hogy ezeken a területeken tüzes, kiváló minőségű borok teremnek, aminek talán — és e felett nagy vita folyik — az lehet oka, hogy ezek a sík területek a tenger színe felett igen magasan feküsznek, átlagban, mintegy 200 méter magasan, holott az úgynevezett hegyi szőlők egyrészének tengerszínfelet ti magassága sokszor csak 100—150 méter között van. Van még 104.000 katasztrális hold egyéb síkvidéki szőlőterület, amelynek hozama és szőlője kétségtelen igen jóminőségű, ezek a területek azonban más mezőgazdasági művelésre is használhatók. Méltóztassék egy pillantást vetni a következő termelési statisztikai adatokra. Amíg a direkt termő szőlők területe összesen 8%-át teszi az egész területnek, ennek a 28.000 holdnak évi termését mivel átlagban 30 hektolitert is meghoz egy ilyen szőlővel betelepített hold jó esztendőben 840.000 hektoliterben állapítottam meg. A 140.000 katasztrális hold történelmi szőlővidéknek, ennek a sokkal költségesebben, nehezebben megmívelhető szőlővidéknek hozama átlag hat hektoliter holdanként, összesen 840.000 hektoliter, ami az egész termésnek 20%-a. a 206.000 hold síkvidéki szőlőterület átlagos hozama pedig 12 hektoliterre becsülhető holdanként, vagyis 2,270.000 hektolitert tesz ki évente. Az egész termés átlagban, összeadva az előbbi három számot, 4,150.000 hektolitert tesz ki. Kétségtelen, hogy az ország belföldi borfogyasztása az utóbbi években igen örvendetes emelkedést tüntet fel, aminek oka részint a borárak csökkenésében, részint abban keresendő, hogy máskép nem lévén értékesíthető a bor, a bortermelő gazdák kénytelenek voltak a borukat maguk meginni. A fejkvóta ma már nálunk fejenként 35 litert tesz ki. (Egy hang a jobboldalon: Nagyon kevés!) Ne méltóztassék azt hinni, hogy ez sok, mert mint előttem szólott Kenyeres képviselőtársam is említette, Franciaországban 136, Olaszországban 78 liter a fejkvóta, a belső fogyasztás, tehát kétségtelenül még nálunk is növelhető volna. Nekünk azonban a mai fogyasztással kell számolnunk. Ma uem számolhatunk tehát magasabb belföldi fogyasztással, mint körülbelül évi hárommillió hektoliterrel, számításom szerint pontosan 3,150.000 hektoliter belső fogyasztással. Marad tehát átlagtermés esetén 1 millió hektoliter feleslegünk, amely a belföldi piacárakat leszorítja. Ez az 1 millió hektoliter bor az, amely tönkreteszi Magyarországon a borárakat és amelynek elhelyezése, vagy megsemmisítése érdekében a ; kormányzatnak — ha komolyan hirdeti az irányított gazdálkodás programra ját — mindent el kell követnie. Megállapítom azt is, hogy a legnagyobb áldozatok és erőfeszítések mellett eddig körülbelül 300.000 hektoliterig tudtuk csak exportunkat felfokozni évente. Mivel a bor luxuscikk. érthető, hogy minden állam nemcsak behozatali tilalmakkal, hanem igen magas vámokkal is védekezik a bor behozatalával szemben és így nem remélhetjük azt, hogy a jelenlegi helyzeten lényegesen javítani tudnánk, mert a kormány akármilyen nagy áldozatok árán is, az exportot lényegesen fokozni alig fogja tudni. Marad tehát egy 700.000—1,000.000 hektoliternyi évi felesleg. Ha meg méltóztatnak nézni az előbb általam közölt adatokat, akkor meg kell objektíve állapítani, hogy körülbelül éppen ez az a mennyiség, amelyet a direkttermő, úgynevezett noua-szőlők termelnek. Az 75. ülése 198% május 9-én, szerdán. 307 egész szőlőterületnek csak 8%-a az, amely direkt termőszőlökkel van beültetve, ezzel szem ben viszont az egész produkciónak 20—25%-át teszi ki a noua-szőlőkből termelt bor, amelynek, mint azt a pécsi egyetemen végzett tudományos vizsgálatok eredménye is bizonyítja, az egészségre ártalmas hatása van. Itt hivatkozom Inkey t. képviselőtársam tudományos megállapítására, hogy a nouaszőlő tulajdonképpen nem is borszőlő, nem is az a szőlőfajta, amelyet a tudomány »vitis vinifera« néven jelöl meg, hanem egy másik vitis faj, a »vitis labrusa«. Es itt utalok arra is, hogy Amerika, — közelebbről meghatározva Kalifornia — ahonnan a noua-szőlőt hozzánk importálták, hatósági rendelkezésekkel rendelte el a noua-szőlők kiirtását, illetőleg átoltását,^ akkor kérdem, miért ne lehetne egyszerű intézkedéssel az érvényben lévő bortörvény alapján elrendelni, hogy az ilyen álszőlőből előállított bor, amely tulajdonképpen nem is szőlőbor, forgalombahozható ne legyen^ (Br. Inkey Fái: Helyes!) Ezek a borok teszik tönkre a magyar bor renoméját. Bátor vagyok itt Gyöngyös példájára is utalni, amely egyik történelmi borvidékünk, ahol igen kiváló zamatos, egész Európában ismert borfajtákat termesztettek eddig; de ma ott is a kipusztult szőlők helyébe évről-évre nagyobb mennyiségben telepítenek noua-szőlőt és házasítással s keveréssel rontják az uíolsó években a gyöngyösi borok régi renoméját. A noua-nak ugyanis az a különös tulajdonsága van, hogy szeszfoka igen magas, 15—16—17 fokos szesztartalma van. Ügyhogy ha hozzákeverjük 20—25%-ban egy 8—9 fokos könnyebb, jó szagos, aromával bíró borfajhoz, annak szeszfokát felemeli 13%-ra. így azok a kereskedők, akik szeszfok alapján veszik a bort, az így meghamisított és elrontott bort szállítják ki külföldre. Hallottam egy közbeszólást, hogy ki kell irtani ezeket a szőlőket. Ez nagyon radikális, bár talán nagyon szép megoldás volna, azonban, mint azt felszólalásom elején említettem, arra a szociális szempontra való tekintettel, hogy a szőlőmívelésnél csupa kistermelő van érdekelve, ezen radikális megoldás helyett megelégszem azzal, hogy a kormányzat figyelmét felhívom ama körülményre, hogy ezt a kérdést valahogyan sürgősen meg kell oldani. Ha a kormány eltiltja azt, hogy a noua-szőlőt bor alakjában forgalomba hozzák, akkor már is megoldottuk a kérdést. Mert magas szeszfokánál fogva ez a bor kiválóan alkalmas borpárlat kifőzésére, tekintve pedig, hogy a nemes borok kezeléséhez és feljavításához feltétlenül szükség van borpárlatra, tehát ezek a borok lehetnek alkalmas alapanyagai annak a borpárlatnak, amellyel a jó borvidékeken termelt borokat fel lehet javítani. Ezzel meg is oldottuk a borkrízist, mert ha egymillió hektoliterrel tudjuk csökkenteni a jelenlegi magyarországi bormennyiséget, akkor a belföldi fogyasztást nem fogja nyomni az a mennyiség, amely ma nyomja, és akkor literenként legalább tíz fillér — sőt, merem állítani, sokkal több — marad a belföldi borárak emelkedésével a többi nemes szőlőterület bortermelőinek. Még egy kérdéssel kell, hogy röviden foglalkozzam, nevezetesen azzal, hogy mivel a történelmi borvidékek és a síkterületek borvidékei között ezekután ellentét már nem lehet és nem is lesz, mert hiszen ha a noua-szőlők konkurrenciája megszűnik, akkor a borárak feltétlenül úgy fognak alakulni az országban, hogy a szőlőtermelés megint lukrativ lesz, rá kell mu-