Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-275
306 Az országgyűlés képviselőházának mezőgazdaság külföldre eladott értékeiért 30%-kai kevesebbet kapott, azután a belső vámok, például Budapest külön vámpolitikája, aminek az lett az eredménye, bogy a mezőgazdasági értékek árából a termelő a budapesti fogyasztói árból igen sok cikknél alig kapott 30%-ot, a többit elvitte a vasúti tarifa és a budapesti külön vámtarifa, ha azt a terményt például Budapestre szállították. Sajnos, nem tudok bővebben foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, mert időm lejárt. Minthogy azonban ennek a költségvetésnek keretében ezeknek a kérdéseknek kielégítő megoldását nem látom biztosítva, legnagyobb sajnálatomra nem fogadhatom el a költségvetést. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Brandt Vilmos jegyző: Görgey István! Görgey István: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy úgy is, mint tokajhegyaljai képviselő, úgy is, mint szőlőbirtokos, felszólalásom során kizárólag a szőlőművelés és a borértékesítés problémájával untassam a t. Házat pár perere. (Halljuk! Halljuk! Elsősorban is bátor vagyok rámutatni arra, hogy ha irányított termelésről beszélhetünk, akkor erre a célra a legalkalmasabb termelési ág a szőlőművelés. Ezt nem én állapítom meg, hanem a francia szőlőgazdálkodással foglalkozó közismert szaklapok, amelyek a francia szőlő- és borértékesítés problémáival foglalkoznak, és felhívták a francia kormányzat figyelmét arra a franciaországi borkrízisre, amely az elmúlt években olyan súlyossá fajult, hogy egyenesen vincellérsztrájkban jutott kifejezésre, és ezt a válságot csak úgy lehetett levezetni és megoldani, ha a kormány irányítólag avatkozik bele a francia szőlőművelésbe. De nemcsak a szőlőművelést magát kell szabályozni, hanem a borértékesítést is. így bátor vagyok utalni a legutóbbi időkben megjelent olaszországi és franciaországi kormányintézkedésekre, amelyek a legszigorúbb ellenőrzés alá vesznek minden olyan bort, amely az illető országokból exportra kerül. Azért vagyok bátor ezeket felszólalásom elején megemlíteni, hogy a kormányzat figyelmét felhívjam ezeknek a kérdéseknek rendkívül sürgős és fontos voltára, mert tudomásom van arról, hogy a földmívelésügyi minisztériumban előkészítés előtt áll az új bortörvény és az ezzel kapcsolatos hegyközségi törvény. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezeknek a törvényeknek tervezetében legyen figyelemmel ezekre a szempontokra és főként a külföldi bortermelő országok tapasztalataira is. Mert hogy a szőlőmívelés milyen fontos ága a magyar agrártermelésnek, azt mindnyájan tudjuk. Amikor demokratizálódásról beszélünk, nem beszélhetünk demokratikusabb mezőgazdasági művelésről, mint a szőlőgazdálkodásról. Amikor ma Magyarországon összesen 374.000 katasztrális holdat tesz ki a szőlőterületek nagysága és ez a terület körülbelül 600.000 embernek ad kenyeret. (Úgy van! Ügy van!) akkor meg kell állapítanunk, hogy ez az a földmi velési ág, amely a legkisebb terület mellett a legtöbb ember megélhetését biztosítja, ha a kormányzat bölcs, irányított gazdálkodása mellett úgy alakul a termelés és főként az értékesítés, hogy amellett az a szőlőművelő megtalálja munkája gyümölcsét. Nagyon frappáns az a két szám, amelyet bátor voltam itt csak úgy fejből összeállítani. Minthogy Magyarország átlagos évi bortermése a legutóbbi évek statisztikai adatai sze275. ülése 193A május 9-én, szerdán* rint négymillió hektoliter körül mozog, ha egy alacsony, literenkénti 20 filléres átlagarat veszek számításba, e mellett az átlagár melleit 80 millió pengő értéket képvisel ez a négymillió hektoliter. Azonban, — mint a legutóbbi esztendő adatai bizonyítják — amikor a rossz termés következte ben a bárommiilió hektolitert sem érte el bortermésünk, az árak olyan örvendetes, ugrásszerű emelkedést tüntettek fel, hogy ma már az átlagár 50 fillér körül állapítható meg. Ha tehát egy 50 filléres átlagárat vehetnék a jövőben figyelembe, — számításba véve természetesen a hegyvidéki történelmi borvidékek borainak magasabb áron való értékesítését is — akkor a szőlőmívelés^ értéke kétszázmillió pengőre is emelkedhetnék. Ez egy maximális értek, amit ennél a termelési ágnál elérhetünk. Méltóztatnak tehát látni, — én szélső határértékek között dolgozom. — hogy a nemzeti jövedelem fokozása szempontjából 80 millióról majdnem háromszorosára tudnám ennek a mezőgazdasá,gi ágnak az értékét felemelni, ha megfelelően szabályozom a termelt bor mennyiségét. Méltóztassék megengedni, hogy összehasonlításképpen, a búzaértéket vegyem alapul, — amely cikk a magyar agrártermelés legégetőbb kérdése és megvizsgáljam — mit jelent értékben a nemzeti jövedelem szempontjából a biizatermelés. Ha az elmúlt évi jó termést veszem figyelembe, a 26 millió métermázsás múlt évi búzatermést, — adja Isten, hogy az idén szintén ennyi legyen... (Felkiáltások jobb felől: 28 millió métermázsa!) Csak a búzát vettem. (Máriássy Mihály: 28 millió!) Búzában csak 26 millió volt, az összes szemes termények, rozzsal és a többivel együtt tettek ki 28 millió métermázsát. (Ellenmondások jobbfelól. — Máriássy Mihály: A búza volt 28 millió métermázsa!) Akkor tévedtem. Mint volt ipari embernek, megbocsátható az ilyen tévedés. (Derültség.) Ha tehát ezt veszem és tízpengős átlagárat számítok, akkor azt látom, hogy az egész búzatermés értéke 260 millió pengőt reprezentál és a búzatermelés kétségtelenül sokkal kevesebb embernek ad megélhetést, mint a szőlőművelés. Ha ezt a megállapításomat méltóztatnak koneedálni, akkor legyen szabad közölnöm, — ezekben a számokban azután igazán nem fogok tévedni — hogy miképpen oszlik meg az a 374.000 katasztrális hold szőlőterület. Megállapíthajuk, hogy ebből 28.000 katasztrális hold, vagyis az egész szőlőterületnek 8%-a direkt termő, legnagyobb részt úgynevezett noua szőlővel van betelepítve. A megmaradó 346.000 katasztrális holdból 40%, vagyis kereken 140.000 katasztrális hold esik a történelmi borvidékekre. Történelmi borvidék alatt értjük — a jelenleg érvényben levő bortörvény is felsorolja — azokat a borvidékeket, amelyek hegyi szőlők és amelyeknek kataszteri tiszta hozama sajnos, holdanként sokkal kisebb, mint a síkvidéki szőlők hozama. Ezek a történelmi borvidékek, Badacsony, Neszmély, Mór, Eger, Gyöngyös, Szekszárd, a Pécs-Villány, Sopron, Somló, Tokaj és végül egy kipusztult borvidék, az úgynevezett Buda sashegyi borvidék, ahol már úgyszólván semmi szőlő sincs. Marad tehát 206.000 katasztrális hold síkvidéki szőlő, amelynek tekintetében azonban szintén differenciálnom kell. Nevezetesen ebből a 206.000 katasztrális holdból 102.000 katasztrális hold olyan síkterületen telepített szőlő, amely terület más mezőgazdasági művelődésre nem alkalmas, nagy érdeme tehát kormányzatunknak, hogy ezeket a futóhomok és egyéb területeket, arae' lyek más mezőgazdasági ág művelésére nem *
