Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

24 Az országgyűlés képviselőházának tőleg az egyensúly helyzete, mert ez a legjobb biztosítéka a barátságnak. (Ügy van! Ügy van'.) Apponyi Albert gróf mondotta annakidején, hogy a mai középeurópai helyzetnek a legnagyobb veszedelme abban az aránytalanságban jelentkezik és abban áll, amely fennáll a lefegyverzett, erejétől megfosztott Csonka-Magyarország és a. körülöttünk levő, állig felfegyverzett szomszéd kisant-iut-államok között. Mert — mondotta ő nagyon bölcsen és fényesen — ez a helyzet ösztönzi folytonosan a túlsúlyban levő feleket arra, hogy a maguk túlsúlyát hatalmaskodás sal és elnyomással éreztessék a kisebbségben, a gyengeségben lévő féllel szemben. Ez így is van. Ugyanezt az igazságot fejezte ki annakidején ugyanilyen frappánsan O'Connell, az ír szabadságmozgalom vezére az Angliával folytatott harcok és alkudozások közben, ö azt mondotta az angoloknak: a, veszély a mi viszonyunkra az önök túlsúlyában áll, amely önöket velünk szemben hatalmaskodásra és elnyomásra ösztönzi, bennünk viszont önökkel szemben ezzel az elnyomással és hatalmaskodás sal szemben a kétségbeesés és gyűlölködés érzetét és indulatait tartja ébren. Ilyen viszony sem Németországra, sem reánk nézve nem volna egészséges. Ezért kell igenis, ragaszkodnunk Ausztria függetlenségéhez, (Helyeslés.) át kell értenünk azt a nagy érdeket, amelyet ez a függetlenség ebből a szempontból jelent — s ezért kell ragaszkodnunk az olasz barátsághoz s ezért kell keresnünk Lengyelország felé azokat az utakat, amelyek egy szövetség kiépítéséhez és elmélyítéséhez vezethetnek. (Ügy van! Ügy van! %— Taps bal felől.) De most elérkeztem a német-magyar keretesnek tulajdonképpeni legkényesebb pontjához, ahhoz a veszedelemhez, amelyet bizonyos oldalról szoktak feltüntetni, hogy az az óriási, szinte forradalmi jelentőségű átalakulás, amely Németországot új utakra vitte, amely egész alkotmányos életét, társadalmi életét és gazdasági életét új alapokra fekteti s amely a faji erőknek felszításával, öntudatosításával és túlzásaival van elválaszthatatlan kapcsolatban, a harmadik birodalomnak ez a német ereje és gondolata át fog csapni hozzánk is és ez elháríthatatalan nagy veszélyt jelent a magyarság szempontjából. Utalnak itt arra az agitáeióra. — és a sajtó különösen a legutóbbi időben sokat foglalkozott ezzel — amelyet a mi dunántúli német kisebbségeink között bizonyos azsan-provokatőrök, vagy ideküldött német agitátorok ^ kifejtenek r ebben a tekintetben, I amely agitáció arra irányul, hogy megzavarja ! ezeknek a hozzánk mindig nű és lojális német I kisebbségeknek viszonyát a magyar államesz j mével és a magyar sorsközösség gondolatával j szemben. Azt hiszem, hogy ha ilyen veszély van, ha ez csakugyan megtörténik és csakugyan Németország részéről történik, — amit én nem hiszek — ezzel szemben nagyon egy szerűen csak egyetlen álláspont lehet: a le^erélyesebb visszautasítás álláspontja. (Helyeslés.) Ez természetes dolog. Azokat az agitátorokat, akik ilyen szándékkal, ilyen gondolatokkal jönnek ide, egyszerűen ki kell seperni a határon. (Élénk helyeslés.) Ha a háború alatt vagy a háború előtt, amikor Németországgal szövetségben voltunk, ugyanezt a módszert alkalmazhattuk egészen bátran a barátságos viszony megromlása nélkül, azt hiszem, a hitleri Németországnak semmi kifogása nem lehet és nem lesz az ellen, ha mi belső állami, politikai békénk védelmében ilyen eszközökhöz nyúlunk. 269. ülése 193

h május 1-én, kedden. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem azonban, hogy ilyen eszközökre szükség nincs, mert nem tudtam meggyőződést szerezni róla, hogy ez az agitáció ilyen mértékig és ilyen hivatalos háttérrel maga mögött csakugyan fennállana. De ettől függetlenül azt mondják, hogy a német újjáébredésnek a mi szempontunkból óriási veszélye a faji beolvasztás veszedelme, azt mondják, hogy ez a gondolat nem fog megállani a Lajtánál, hanem el fog jönni a Balatonig és éreztetni fogja hatását a mi németségünkre. Nem akarok most ezzel szemben arra hivatkozni, hogy van egy sajátságos jelenség, amelyet a magyar történelem, a magyar társadalomtörténelem és a magyar etnikai történelem mutat ezen a téren. Elz tudniillik az, hogy ezer év alatt a magyarság vesztett a maga etnikumából, a maga néperejéből, faji erejéből az oláhság vagy románság javára, vesztett a szerbség vagy horvátság javára, vesztett a ruténség vagy oroszság javára, vesztett a tótság javára, vagyis másképpen szólva, nagy magyar tömegek elruténosodtak, eltótosodtak, eloláhosodtak, elhorvátosodtak, vagy elszerbesedtek, de nincs rá példa a magyar társadalom történetben, hogy magyar tömegek elnémetesedtek volna. (Ügy van! a baloldalon.) Ez érdekes jelenség, t. Képviselőház, de körülbelül megfelel a történeti igazságnak. (Fábián Béla: A sváb falukban meg kell nézni, hogy hány magyarnevű sváb ember van! — Ulain Ferenc: Egyedek vannak, csak tömegek nincsenek! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) De ez nem jelenti azt, t. képviselőtársaim, hogy ha ilyen veszély fennáll, ezzel szembe ne nézzünk és meg ne tegyünk mindent, ami annak ellensúlyozására állami, társadalmi vagy gazdasági eszközökkel kívánatos. Legyen szabad azokkal a beállításokkal szemben, amelyek a faji gondolat ilyen feltámadását kizárólag német veszélynek és német jelenségnek mondják, arra hivatkoznom, hogy ez merőben téves beállítás. Az egész világon annak példáit látjuk, hogy mindenütt ezek a faji erők törnek fel, mindenütt a faji gondolat akar a maga roppant intenzitásával államformáló és történelemformáló erő lenni. Méltóztassék — hogy egyebet ne említsek — André, a kitűnő francia publicistának azt a nagy munkáját elolvasni, amelyet az Egyesült Államokról írt, amelyben mélyére megy annak a nagy problémának, vájjon Észak-Amerikának sikerült-e az oda bevándorolt különböző nemzetiségű elemeket 10 év alatt, 20 év alatt, 50 év alatt vagy 100 év alatt beolvasztani, és arra a konklúzióra jut, hogy a látszatok ellenére a standardizálás álarca mögött ezek a nagy idegen néptömegek megőrizték a maguk nemzetiségi Öntudatát és fenntartják, sőt egyre agyobb erővel éreztetik. Ö tovább is megy; azt mondja Dél-Amerikáról szóló munkájában, hogy ott a négyévszázados idegen kultúra, az elnyomás, a kiirtás, a gazdasági behatolás ellenére az indián faji és nemzeti öntudat kezd felfelé törni és kezdi az összes államokban követelni a maga érvényesülését, igen-igen érezhető és jelentős mértékben. De ettől függetlenül, méltóztassanak csak arra gondolni, hogy mi jelentkezett ugyancsak ezeknek az erőknek jegyében az új Törökország kialakulásánál. Az történt ott, hogy a török faji gondolat nevében ^ egymillió görögöt egyszerűen áttettek a határokon a faji exkluzivitásba faji megerősödés nevében, hogy biztosítsák az új török állam faji homogenitását.