Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

Az országgyűlés képviselőházának De méltóztassanak körülnézni, mi az, ami akár a cseh demokrácia, akár a román törek­vések, akár a szerb diktatúra álarca alatt él, hat és felfelé tör és a maga képére akarja átformálni az egész állami és társadalmi éle­tet. Ez mind a faji erő. T. Képviselőház! Mi már most a mi hely­zetünk, a mi hivatásunk, sorsunk és feladatunk e roppant erővel, ezzel az óriási áramlattal szemben? Magyarország — ez sajátságos va­lami — nem helyezkedhet ezzel szemben a faji excluzivitás álláspontjára. A történelmi Ma­gyarország ezer esztendő alatt nem a faji ex­kluzivitás elvén és alapján épült fel. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) hanem a nemzetiségek kö­zötti egyetértés, testvériség és szolidaritás gon­dolatán, a kölcsönösségnek és egymás megér­tésének gondolatán. A történelmi Magyaror­szág tehát nem a faji elven, hanem egy törté­nelmi elven épült fel. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Azt hiszem, mindnyájan egyetér­tünk abban, hogy az új Magyarország is csak ezen az elven épülhet fel, (Élénk helyeslés bal­felől és a jobboldalon.) azokon az elveken, hogy más nemzetiségű testvéreinkkel, legyenek azok akár horvátok, akár tótok, akár rutének, akár németek: csak a történelmi együttélés szüksé­gének, a közösségnek, az egyenlőségnek és megértésnek ezt a politikáját követjük. (He­lyeslés és taps balfelől. — Eckhardt Tibor: Ez az, európai politika! — Rakovszky Tibor: Es a józan politika!) Ez a mi erőnk és a mi nagy hivatásunk itt Közép-Európában, azzal a káosszal szemben, amelyet a brutális naciona­lizmusok érvényesülése és egymásratörése je­lent, mert ezeknek alapján itt rendet csinálni, az állami és politikai erőknek békés és harmo­nikus egyensúlyát megteremteni soha sem lesz lehetséges. Ez csak ennek a történelmi elvnek alapján lesz lehetséges, amelyet Magyarország itt ezer éven át képviselt és megvalósított. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! Mindez azonban, a ma­gyarság történelmi hivatásának liberális értel­mezése — nem szeretem ezt a szót használni, de nem tudok rá hirtelen mást mondani — nem áll ellentétben egy másik hivatásunkkal és kö­telezettségünkkel, azzal tudniillik, hogy ne­künk e mellett és ezzel párhuzamosan — mert a kettő nem zárja ki egymást — ugyanakkor fajvédő politikát is kell csinálnunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Fajvédő politikát kell csi­nálnunk abban az értelemben, hogy a magyar népnek azokat a nagy, széles tömegeit, amelyek őrzik a magyar fajiság karakterét, őrzik azt a roppant erkölcsi és szellemi erőtartalékot, amelyet a magyarság jelent az európai népek versenyében, a maga szorgalmával, a maga megbízhatóságával, a maga józan politikai ösztöneivel, a maga katonai erényeivel: foko­zott állami gondoskodás alapjává tegyük. (Helyeslés és taps balfelől.) A jogoknak, egy új gazdasági politikának, egy új kulturális po­litikának erejével és eszközeivel kell művel­nünk azt a fajvédelmet, hogy a magyar politi­kai erőnek ezt a széles bázisát, ahonnan az új magyar értelmiség is kiindulhat és vállaira veheti azt a gigászi terhet, amelyet az új Ma­gyarország felépítése jelent, hogy ezt a funda­mentumot megóvhassuk és megerősíthessük. Ezt a politikát várom a kormánytól. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. A szó­nokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Usetty Béla! KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. 269. illése 193% május 1-én, kedden. 25 Usetty Béla; T. Képviselőház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindazt, amit Milotay igen t. képviselőtársam mondott. a magam részérői az utolsó betűig elfogadha­tom. Teljes mértékben osztozom abban a poli tikai elgondolásban, amelyet fejtegetett előt­tünk. Magam is. de azt hiszem, minden ezen az oldalon ülő képviselőtársam is azon az állás­ponton van, hogy a politikai kapcsolatot ne­künk minden egyes nemzettel, amellyel mód és alkalom van arra, hogy ezt a politikai kapcso­latot megteremtsük, fel kell vennünk. A ma­gam részéről teljes 'mértékben helyeslem azt, hogy nekünk nemcsak Ausztriával és Olasz­országgal, hanem Németországgal és különö­sen Lengyelországgal is meg kell keresnünk a közös együttműködési lehetőséget. De ha ezt itt elismerjük, ezzel annak a kormányelnök nek a politikáját is. aki ezt csinálta, amióta a kormányelnöki tisztséget viseli. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De tovább megyek. El kell ismernünk azt is, hogy az előző kormányok is erre törekedtek, az előző kormányok is minden módot és alkalmat megragadtak arra, hogy az összes államokkal megteremtsék azt a kellemes és barátságos érintkezést, amelyre^ szüksége van Magyarországnak, de az illető államok­nak is, ha azt akarják, hogy Magyarország nyugati állam maradjon, amelyben nyugalom, rend és békesség van. A miniszterelnök úrnak különösen hálásak lehetünk azért, hogy azokat az előkészítő cselekményeket, amelyeket elő dei megtettek, okosan és ügyesen használta ki, bogy azokat az alkalmakat, amelyek mellett ilyen barátsági vagy gazdasági szerződést meg lehetett kötni, megragadta. Hiszen az utóbbi idő­ben közel két hónappal ezelőtt történt, hogy a miniszterelnök úr Olaszországgal és Ausztriá­val barátsági szerződést kötött, ami nemcsak azt jelentette, hogy a barátságot pecsételjük meg, hanem gazdasági lehetőségeket is terem tett. Mert én például a legnagyobb eredmény­nek azt tartom, hogy ezekben a szerződésekben kimondották: az autarchiát pedig elítélik. El­ítélik azt. hogy az egyes államok csak arra törekedjenek, hogy minden szükségletüket ma­guk elégítsék ki. (Rassay Károly: Elítélik és tovább csinálják!) Ezzel ítéletet mondtak a fe­lett, (Rassay Károly: Olaszország nem csinál autarchiát 1) hogy ezt nem lehet tovább foly­tatni, hogy ezt feltétlenül meg kell változtatni, hogy az egymásközötti gazdasági érintkezési erősebbre kell fűzni. Lengyelországgal ugyan­ezt kell megcsinálnunk. (Rassay Károly: Nyu­godtan, szótlanul tovább csinálják!) Mi tudjuk azt, hogy a lengyel nép igen melegen érdeklő­dik a magyar nép viszonyai iránt. Az a barát­ság, amelyet a lengyel népnél találunk, telje­sen egyezik azzal a felfogással, amelyet mi is vallunk vele szemben, és természetes, hogy ne­künk arra kell törekednünk, hogy a lengyele­ket is bele tudjuk ebbe a gazdasági kapcso­latba vonni. Teljes mértékben osztom azt az . álláspontot is, hogy Németország felé is min­den kapcsolatot ki kell építenünk, de hiszen ezt tette a miniszterelnök úr miniszterelnöksé­gének talán első hónapjaiban, amikor Német­országgal megállapodást kötött, hogy gyü­mölcstermésünkből Németország körülbelül 10 millió pengő értékűt azonnal átvesz. A minisz­terelnök úr és az egész kormány azt csinálja, amit igen t. képviselőtársam is mondott, amit ő is helyesnek tartott és amit a magunk részé­ről is helyeslünk és teljes mértékben ieaza volt abban, hogy nekünk semmi közünk sincs ah­hoz és nem is akarunk beleavatkozni abba, 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom