Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

Az országgyűlés képviselőházának De méltóztassanak körülnézni, mi az, ami akár a cseh demokrácia, akár a román törekvések, akár a szerb diktatúra álarca alatt él, hat és felfelé tör és a maga képére akarja átformálni az egész állami és társadalmi életet. Ez mind a faji erő. T. Képviselőház! Mi már most a mi helyzetünk, a mi hivatásunk, sorsunk és feladatunk e roppant erővel, ezzel az óriási áramlattal szemben? Magyarország — ez sajátságos valami — nem helyezkedhet ezzel szemben a faji excluzivitás álláspontjára. A történelmi Magyarország ezer esztendő alatt nem a faji exkluzivitás elvén és alapján épült fel. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) hanem a nemzetiségek közötti egyetértés, testvériség és szolidaritás gondolatán, a kölcsönösségnek és egymás megértésének gondolatán. A történelmi Magyarország tehát nem a faji elven, hanem egy történelmi elven épült fel. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy az új Magyarország is csak ezen az elven épülhet fel, (Élénk helyeslés balfelől és a jobboldalon.) azokon az elveken, hogy más nemzetiségű testvéreinkkel, legyenek azok akár horvátok, akár tótok, akár rutének, akár németek: csak a történelmi együttélés szükségének, a közösségnek, az egyenlőségnek és megértésnek ezt a politikáját követjük. (Helyeslés és taps balfelől. — Eckhardt Tibor: Ez az, európai politika! — Rakovszky Tibor: Es a józan politika!) Ez a mi erőnk és a mi nagy hivatásunk itt Közép-Európában, azzal a káosszal szemben, amelyet a brutális nacionalizmusok érvényesülése és egymásratörése jelent, mert ezeknek alapján itt rendet csinálni, az állami és politikai erőknek békés és harmonikus egyensúlyát megteremteni soha sem lesz lehetséges. Ez csak ennek a történelmi elvnek alapján lesz lehetséges, amelyet Magyarország itt ezer éven át képviselt és megvalósított. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! Mindez azonban, a magyarság történelmi hivatásának liberális értelmezése — nem szeretem ezt a szót használni, de nem tudok rá hirtelen mást mondani — nem áll ellentétben egy másik hivatásunkkal és kötelezettségünkkel, azzal tudniillik, hogy nekünk e mellett és ezzel párhuzamosan — mert a kettő nem zárja ki egymást — ugyanakkor fajvédő politikát is kell csinálnunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Fajvédő politikát kell csinálnunk abban az értelemben, hogy a magyar népnek azokat a nagy, széles tömegeit, amelyek őrzik a magyar fajiság karakterét, őrzik azt a roppant erkölcsi és szellemi erőtartalékot, amelyet a magyarság jelent az európai népek versenyében, a maga szorgalmával, a maga megbízhatóságával, a maga józan politikai ösztöneivel, a maga katonai erényeivel: fokozott állami gondoskodás alapjává tegyük. (Helyeslés és taps balfelől.) A jogoknak, egy új gazdasági politikának, egy új kulturális politikának erejével és eszközeivel kell művelnünk azt a fajvédelmet, hogy a magyar politikai erőnek ezt a széles bázisát, ahonnan az új magyar értelmiség is kiindulhat és vállaira veheti azt a gigászi terhet, amelyet az új Magyarország felépítése jelent, hogy ezt a fundamentumot megóvhassuk és megerősíthessük. Ezt a politikát várom a kormánytól. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Usetty Béla! KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. 269. illése 193% május 1-én, kedden. 25 Usetty Béla; T. Képviselőház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindazt, amit Milotay igen t. képviselőtársam mondott. a magam részérői az utolsó betűig elfogadhatom. Teljes mértékben osztozom abban a poli tikai elgondolásban, amelyet fejtegetett előttünk. Magam is. de azt hiszem, minden ezen az oldalon ülő képviselőtársam is azon az állásponton van, hogy a politikai kapcsolatot nekünk minden egyes nemzettel, amellyel mód és alkalom van arra, hogy ezt a politikai kapcsolatot megteremtsük, fel kell vennünk. A magam részéről teljes 'mértékben helyeslem azt, hogy nekünk nemcsak Ausztriával és Olaszországgal, hanem Németországgal és különösen Lengyelországgal is meg kell keresnünk a közös együttműködési lehetőséget. De ha ezt itt elismerjük, ezzel annak a kormányelnök nek a politikáját is. aki ezt csinálta, amióta a kormányelnöki tisztséget viseli. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De tovább megyek. El kell ismernünk azt is, hogy az előző kormányok is erre törekedtek, az előző kormányok is minden módot és alkalmat megragadtak arra, hogy az összes államokkal megteremtsék azt a kellemes és barátságos érintkezést, amelyre^ szüksége van Magyarországnak, de az illető államoknak is, ha azt akarják, hogy Magyarország nyugati állam maradjon, amelyben nyugalom, rend és békesség van. A miniszterelnök úrnak különösen hálásak lehetünk azért, hogy azokat az előkészítő cselekményeket, amelyeket elő dei megtettek, okosan és ügyesen használta ki, bogy azokat az alkalmakat, amelyek mellett ilyen barátsági vagy gazdasági szerződést meg lehetett kötni, megragadta. Hiszen az utóbbi időben közel két hónappal ezelőtt történt, hogy a miniszterelnök úr Olaszországgal és Ausztriával barátsági szerződést kötött, ami nemcsak azt jelentette, hogy a barátságot pecsételjük meg, hanem gazdasági lehetőségeket is terem tett. Mert én például a legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy ezekben a szerződésekben kimondották: az autarchiát pedig elítélik. Elítélik azt. hogy az egyes államok csak arra törekedjenek, hogy minden szükségletüket maguk elégítsék ki. (Rassay Károly: Elítélik és tovább csinálják!) Ezzel ítéletet mondtak a felett, (Rassay Károly: Olaszország nem csinál autarchiát 1) hogy ezt nem lehet tovább folytatni, hogy ezt feltétlenül meg kell változtatni, hogy az egymásközötti gazdasági érintkezési erősebbre kell fűzni. Lengyelországgal ugyanezt kell megcsinálnunk. (Rassay Károly: Nyugodtan, szótlanul tovább csinálják!) Mi tudjuk azt, hogy a lengyel nép igen melegen érdeklődik a magyar nép viszonyai iránt. Az a barátság, amelyet a lengyel népnél találunk, teljesen egyezik azzal a felfogással, amelyet mi is vallunk vele szemben, és természetes, hogy nekünk arra kell törekednünk, hogy a lengyeleket is bele tudjuk ebbe a gazdasági kapcsolatba vonni. Teljes mértékben osztom azt az . álláspontot is, hogy Németország felé is minden kapcsolatot ki kell építenünk, de hiszen ezt tette a miniszterelnök úr miniszterelnökségének talán első hónapjaiban, amikor Németországgal megállapodást kötött, hogy gyümölcstermésünkből Németország körülbelül 10 millió pengő értékűt azonnal átvesz. A miniszterelnök úr és az egész kormány azt csinálja, amit igen t. képviselőtársam is mondott, amit ő is helyesnek tartott és amit a magunk részéről is helyeslünk és teljes mértékben ieaza volt abban, hogy nekünk semmi közünk sincs ahhoz és nem is akarunk beleavatkozni abba, 4