Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-274
294 Az országgyűlés képviselőházának tétlenül a Magyar Gazdák Országos Lovasegyesületének vezetésére kellene bízni, amely a kitűnő Budnyánszky Ferenc vezetése alatt áll, amely szervezet teljesen altruista-alap on működik. Ennek a szervezetnek a működésére vonatkozólag csak pár számot regisztrálok a lovasemberek örömére. 1933. májusában indult meg Budapesten a Tattersalban ez a népies lovaglás és ebben a hónapban összesen 182 lovas és lovarnő vette igénybe ezeket az olcsó, 1 pengős, 1'50 pengős órákat. Ez volt 1933 májusában. Az idén áprilisban ez a szám felemelkedett 2220-ra. Ha most meggondoljuk azt, hogy a nyár folyamán Almádiban, Siófokon és Földváron is fognak ilyen lovakat tartani és ha ez a tendencia így fog emelkedni, mint ahogy most emelkedik és az államnak nem kerül pénzébe, mert ezekkel az 1'50 pengőkkel a költség teljesen fedezve van, akkor nyugodt lélekkel nézhetünk a lovassport fejlődése elé. Egyike a magyar mezőgazdasági vagyont legerősebben pusztító betegségeknek a sertéspestis. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Hála a mi egészen kiváló állatorvosi karunknak, most már egy olyan szervvel rendelkezünk, amely ezt a sertéspestist majdnem abszolút bizonyossággal gyógyítja és ez a sertéspestis-szérum. Hála a földmívelésügyi miniszter úr erélyének, itt meglehetősen nagy, majdnem 50 százalékos áreséssel állunk szemben. (Mojzes János: Hogy volt megállapítva %) En azonban mint gazda, kétségtelenül megállapítom, hogy ez a sertéspestis-szérum még ma is drága. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Viszont azonban, mint az árvéleményező-bizottságnak egyetlen képviselő tagja, sajnálattal kell, hogy 'bevalljam, hogy tekintettel a magas termelési költségekre, ezt az árat nem igen fogjuk tudni lehozni arra a szintre» amelyre lehozni szeretnénk. (Mojzes János: Miért magas a termelési költség 1 ?) Ha méltóztatik parancsolni, nagyon szívesen rendelkezésére állok t. képviselőtársamnak az ülés után, de így nem tudok válaszolni, mert nagyon hosszú volna. (Mojzes János: Drágább mint Ausztriában! — Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ausztria nem gyárt! — Erdélyi Aladár: Ausztriában olcsóbban adják a magyar szérumot, mint nálunk!) Majd rá fogok térni erre a részre is. A kényszerracionalizálás valószínűleg bizonyos elhatározásokra fog még bennünket bírni, de — mint mondottam — olyan árakat nem fogunk tudni produkálni, amelyek ezt a szert mindenki által- heszerezhetővé tudnák tenni. Éppen azért én arra kérem a miniszter urat, hogy foglalkozzék azzal a gondolattal, nem lehetne-e nálunk is bevezetni egy olyan konstrukciót, mint Ausztriában. Ausztriában ugyanis a mödlingi gyár egyetlenegy csepp sertéspestis-szérumot sem gyárt, Ausztria egész sertéspestis-szérum szükségletét Magyarországon szerzi be magyar gyáraktól, ami egyúttal bizonyítéka annak, hogy a magyar^ szérum a legjobh és valószínűleg nem a legdrágább. Ausztria, az osztrák kormány ezt a nálunk nem tudom, milyen áron — mert ez természetesen üzleti titok — megvett szérumot lényegesen olcsóbb árakon, 40—50%-kal olcsóbban bocsátja az osztrák mezőgazdák rendelkezésére. Igaz, hogy Ausztriának könnyebb a helyzete, mert ott évenként összesen 100—200 liter sertéspestlsszérum fogy el, — ott ugyanis nemigen van sertéspestis, inkább orbánc — nálunk azonban az évenkénti szükséglet körülbelül 27M, ülése 19S4- május 8-án, kedden. 20.000 liter, ha tehát mi ugyanezt akarnánk megcsinálni és a felét fizettetnék meg a kormánnyal, ez évente 680.000 pengőt jelentene. (Mojzes János: Az olcsó magyar szérummal lekonkurrálják a magyar állattenyésztést az osztrákok!) Ott 6800 pengőről van szó, nálunk pedig 680.000 pengőről lenne szó. Mégis meggondolandónak tartom azonban a dolgot, mert tavaly propagandaojtások voltak és o.tt 3800 sertést ojtottak. Az így elmaradt kár révén 3-5 milliót mentettünk meg, leginkább a kisgazdavagyonból. A sertéspestisszérum kérdésénél időzvén, nem hagyhatom szó nélkül Farkasfalvi Farkas Géza képviselőtársunknak ebben a tárgyban az általános vita során elmondott beszédét, amely szent meggyőződésem szerint tévedéseknek a tömkelege. Nem ismétlem meg mindazt, amit mondott, csak leszegezem a való tényeket. Elsősorban is azt mondotta, hogy a földmívelésügyi miniszter úr 10%-kai szállította le az árakat. Ez tévedés, mert ha 105 pengőről leszállott az ár 68 pengőre, mert hiszen mia ennyi a sertéspestisszérum ára, ez nem 10%, hanem 35%. A.zután azt mondotta, hogy az állatorvosi jutalékokat megvonták ezzel az utolsó leszállításokkal kapcsolatosan. Ez tévedés, mert az állatorvosi jutalékokat ezek az intézetek 1933 októberében szüntették meg. Nem áll az. hogy az állatorvosok most felemelték az ojtási díjakat, * mert hiszen az ojtási díjakat a 100.000/1932. sízámú miniszteri rendelet szabályozik, úgy, hogy ezeket az ojtási díjakat felemelni nem lehet. Az Állami Ojtóanyag Termelő Intézettel kapcsolatosan megállapítom, hogy ez az intézet soha egyetlen liter sertéspestisszérumot nem gyártott, ennekfolytán nem volt konkurrense a Philaxiának. Ezenkívül az Állami Ojtóanyag Termelő Intézet árszabályozó tevékenységére nincs szükség két okból, elsősorban azért, mert a sertéspestisszérumnak, általában az oltóanyagoknak árát az új állategészségügyi törvény, tehát az 1928. évi XIX. törvény alapján a miniszternek van joga megállapítani és ezzel a jogával már élt is két-háromízben, anásodsorban minőségi szempontból sincs szükség az Állami Ojtóanyag Termelő Intézetre, mert hiszen az állami állategészségügyi intézet minden egyes liter szérumot felülvizsgál. Igenis, szükség volt erre az Állami Ojtóanyag Termelő Intézet leépítésére azért, mert hiszen mi kiabálunk folyton mindkét padsorból, hogy racionalizáljunk, építsünk le. Hát most egyszer leépítettünk valamit, meg is szűnt most már két ojtóanyagtermelő intézet és szent meggyőződésem, hogy ha nem is a közvetlen közeljövőben, de pár hónap múlva ennek a raeiona. lizálásnak meg lesz majd az eredménye. Pár szóval kitérek most Budapestnek és a mezőgazdaságnak egymásra való vonatkozásaira és megállapítom azt, amit itt mindnyájan tudunk, hiszen magunk között vagyunk most gazdák, (Derültség.) hogy addig, amíg az állat, illetőleg a hús istállóinkból egészen a fogyasztók szájáig jut, addig legalább 36 illeték terheli és ez százalékban kifejezve 36*5 százalékos drágulást eredményez. (Br. Biedermann Imre: Most már több^ mert május 1-én megint emelkedett a fogyasztási adó!) Most 38 százalék lesz. Tény az, hogy a tételek legnagyobb része független az áralakulástól, úgyhogy megtörténhet, de sokszor meg is történt, hogy alacsonyabb árak és nagyobb felhajtás mellett a közületnek sokkal nagyobb jövedelme volt, mint a magasabb árak és kisebb felhajtás mellett.
