Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-274
Az országgyűlés képviselőházának 2 74. ülése 1934 május 8-án, kedden. 285 földmívelésügyi tárca terén, amely észrevehető ebben a nettó 193.000 pengő végeredményben a múlt évhez képest, akkor azt látom, hogy ez a 193.000 pengő tulajdonképpen rámegy erre az egy tételre, sőt még nem is elég az egész tételre. (Erdélyi Aladár: Mit kellett ezért a 193.000 pengőért harcolnia a földmívelésügyi miniszter úrnak!) Ez vonatkozik a múltra. A jövőre vonatkozólag csak azt kérem, hogy az igen t. miniszter úr nyilatkozzék a tekintetben, hogy ez a sok százezrekbe került munka egyáltalában bír-e valami értékkel, hogy ez műszaki értékkel bír-e, vagy pedig hydrografiai, geológiai stb. tekintetben is megállja-e a helyét, és vájjon tényleg csak a mai pénzügyi viszonyok következtében nem realizálódott, vagy pedig egyéb okoknál fogva. Itt figyelmébe ajánlok az igen t. miniszter úrnak egy másik pert — abszolúte nem vagyok benne érdekelve — s ez a kisbéri villanyper, ahol aiz állami méneshirtok is érdekelve van. Ez évek óta húzódik és köztiszteletben álló vármegyei személyiségek exisztenciáját érinti, akik nem tudnak hozzájutni a pénzükhöz. Engedelmet kérek, ha a kisbéri ügyet éveken keresztül lehet húzni és mindenféle jogi formulákkal ezeket az embereket jóformán éheztetni lehet, nem látom be, hogy amikor itt sokkal nagyobb összegről van szó, mint a kisbéri villanyper esetében, ezeket a százezreket mégis miért fizették ki máról-holnapra. A kivitel kérdéséről és a búzaértékesítés kérdéséről, minthogy az idő előrehaladott, nem akarok bővebben beszélni. Az, általános vitánál már megtettem errevonatkozólag megjegyzéseimet, és nem is tartanám helyesnek most, a római tárgyalások lezajlása előtt, kritikába bocsátkozni, mert hiszen a tárgyalásoknak ebben a stádiumában a parlamentnek igazgatni sem jobbra, sem balra nem lehet. Csak egy kérdésre vagyok még bátor rámutatni, és ez az állatvám kérdése. Nem tudom, hogy ez a kérdés hogyan áll, — tudás alatt közvetlen értesülést értek — de azt hallottam elég régen, hogy az olasz állatvám felemelése teljesen független volt a miniszterelnök úr útjától és a római tárgyalásoktól, sőt már az előtt bevégzett tény volt. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ügy van! Már félévvel ezelőtt befejezett dolog volt, a római kormány részéről, csak mi egy félévig igyekeztünk elhúzni annak aláírását!) örülök, hogy az igen t. miniszter úr privát értesülésemet megerősíti és én csak azt sajnálom, hogy ezt a vidéken, különösen a Dunántúlon nem tudták, ahol ez a vámemelés természetesen igen nagy elégedetlenséget és bizalmatlanságot keltett fel a római tárgyalásokkal szemben ! (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Es az, ha azt a nyilatkozatot, amelyet az igen t. miniszter úr most adott, egypár héttel, vagy egypár hónappal ezelőtt adta volna, azt hiszem, határozottan előnyére szolgált volna a közhangulatnak és annak a bizalomnak, amely nélkül utóvégre egy kormány sem tud — különösen gazdasági kérdésekben nem — eredményt kifejleszteni. (Erdélyi Aladár: A tanulság a jövőre vonatkozólag az, hogy mindig azonnal meg kell mondani mindent!) Keveslettem a rendkívüli bevételeket. Most áttérek csak egy pár szóval egy rendkívüli bevételre, amelyet sokaitok, és amelyre azt hiszem, t. képviselőtársaim is^ mindjárt rátalálnak. Ez a tétel a második címnél a tüzifaszállítási igazolványokkal kapcsolatban előirányzott 100000 pengős bevétel. Itt csak azt akarom megjegyezni, minthogy az általános vitánál és interpellációs napokon ebben a (kérdésben már elég sokszor igénybevettem az igen t. Ház türelmét.hogy alig ismerek kérdést, — és életemben már meglehetősen sok kérdés tárgyalásában volt szerencsém résztvenni — ahol a tényállás^ megállapítása olyan nehézségekbe ütköznék és olyan bonyolult volna, mint ennél a .kérdésnél. A 12 hónapi átvételi záros határidő tekintetében a 33->as bizottságban, az erdészeti osztály igen t. vezetőjétől írásbelileg nyert felvilágosítások és az igen t. miniszter úrnak itt aHáz által majdnem egyhangúlag elfogadott válasza ellenére még ma is az az állapot, hogy végleges záros határidő a fizetés és az átvétel tekintetében a szervvel szemben nem áll fenn. Minthogy az időm már majdnem letelt, ezzel a kérdéssel nem akarok bővebben foglalkozni, csak utalok arra a határozatra, amelyet az Erdészeti Egyesület választmánya április 14-én hozott, s^ amelyben világosan rámutat arra, hogy záros határidő a koncesszióban nincs. Ez az egyik tényállás, amelyik vitás volt. Heteken keresztül veszekedtünk azon, hogy van-e záros határidő, vagy nincs. A második kérdés az importfa prioritásának kérdése. Ebben a kérdésben is interpelláltam, és az igen t. miniszter úr március 21-én a hozzáintézett azon negyedik kérdésre, hogy (olvassa): »Megfelel-e a valóságnak az az értesülésem, ^miszerint a jövőben a külföldi tűzifa úgy a szállítási igazolvány kiosztása, mint átvétele tekintetében megelőzi a belföldi tűzifát« — azt válaszolta, hogy (olvassa): »Erről szó sincs, ez soha szóba nem került, ez a magyar tűzifával paritásos alapon kerül fogyasztásra, stb ...« ^Ez volt március 21-én, és amikor május 2-án ezt a kérdést más vonatkozásban ismét szóvátettem, akkor maga az igen t. miniszter úr volt az, aki közbeszólás formájában példára hivatkozott, az osztrák sertésre az osztrák piacon, ahol az ő beállítása szerint a magyar sertés, vagyis az importsertés megelőzi bizonyos tekintetben az osztrák sertést. Kérdezem: hogyan állunk most ebben a dologban? Van-e prioritás, vagy nincs 1 ? (Erdélyi Aladár: E szerint disznóság lett belekeverve!) En ezt csak annak illusztrálásául hoztam fel, hogy a tényállást megállapítani ebben a kérdésben egyike a legnehezebb dolgoknak. De volt egy másik eset is. Az Országos Erdészeti Egyesület közgyűlésén bejelentették, hogy az importmonopóliumot az eddig fennállott korlátozások mellett kapta meg egy szerv. Mi volt a vége a dolognak? Tény az, hogy Budapestet illetőleg azt a korlátozást, amely fennállott olyan értelemben, hogy 8000 vagonnal többet nem szabad behozni, szó nélkül elejtették. Bocsánatot kérek, ezt mégsem lehet az eddigi korlátozások fenntartásának tekinteni. Én csak arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy méltóztassanak már egyszer nyilvánosságra hozni az igazolványok kiadásának számát és arányát, (Helyeslés toalfeWl.) hogy tisztán láthassunk abban a kérdésben, mennyi külföldi fa jött be és mennyi belföldi fára adtak engedélyt, milyen arányban tartják-e be azt a százalékos arányt, amely a hivatalos lapnak 30. számában benne van, vagy nem? Mert még ma délután sem tudtam — bevallom — a legnagyobb nehézségek és keresztkérdések után sem kideríteni a megfelelő adatokat. Nem is untatom velük az igen t. Házat, mert nem tudtam végleg és tisztán megkapni azokat a számokat, amelyek a kérdés tárgyilagos és min-
