Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

286 Az országgyűlés képviselőházának den vonatkozásban való megítéléséhez szükségesek. Rögtön befejezem. A helyzet az, hogy amennyire ellenőrizni tudtam, — de ebben a tekintetben nem vagyok hajlandó ciánkálit bevenni, mert nem elég vitamindús ez a táplálék ahhoz, hogy nyugodtan éljek vele — (Derültség.) — hiányosak az adataim, de nem tudtam jobb adatokhoz hozzáférni. Ezért kérem tehát itt a nyilvánosság előtt, hogy az igen t. miniszter úr ezeket az adatokat megcáfolja, kiegészítse. Adataim szerint a szerv eddig eladott az ellenőrző bizottság szerint márciusban és áprilisban 4000 vagont, kivett pedig 3000 vagonra igazolványt. Ezzel szemben a belföldi fából eladott 800 vagont és ha a korábbi rendelet szerint járt volna el, további 1300 vagont kellett volna még eladni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérnem kell a képviselő urat, hogy a többi képviselő urak beszédidejének megvédése céljából szíveskedjék beszédét befejezni. Gr. Esterházy Móric: Azzal fejezem be beszédemet, igen t. Ház, hogy még olvashatnék itt néhány adatot a tekintetben, hogy a szállítási igazolványoknak a nyilvánosság ellenőrzése alá bocsátása ezidőszerint egyik legsürgősebb feladatát kell, hogy képezze nézetem szerint az igen t. kormánynak. Egyébként hivatkozva azokra, amiket e kérdésben úgy interpellációmban, mint pedig az általános vitánál már felhoztam, felszólalásomat befejezem azzal, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés bálfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Lukács Béla! Lukács Béla: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Esterházy Móric gróf mélyen t. képviselőtársam felszólalásának nagyrészét az úgynevezett öntözési kérdéseknek szentelte. (Erdélyi Aladár: Legalább is érdekes részét!) Kifogásolta azokat a tételeket, amelyeket korábban adott felhatalmazások alapján a mai kormány egy döntőbírósági határozat alapján Ruttkay Udó főkonzulnak kifizetett. (Erdélyi Aladár: Drága név!) A nélkül, hogy ennek a kérdésnek meritumával foglalkozni kívánnék, megállapítani óhajtom, hogy ezért a ténykedésért a mai kormány semmi körülmények között felelőssé nem tehető, mert hiszen egy korábbi megbízás alapján folytak itt bizonyos munkálatok, (Erdélyi Aladár: Az apa a fiáért!) amely munkálatok fedezése, illetve ellenértéke fejében egy döntőbíróság jónak látta ellenértéket megállapítani. (Györki Imre: Akkor is önök voltak a többség!) Hangsúlyozom tehát, hogy ha talán van is kifogásolni való, — bár nem tudom, van-e — ezért a mai kormány felelősségre semmi körülmények között nem vonható. (Erdélyi Aladár: A választott bíróság most volt!) A magyar mezőgazdaságot érintő kérdésekkel már a költségvetés általános vitája során volt szerencsém foglalkozni s rámutattam a mezőgazdaságot sújtó terhekre, foglalkoztam adóreform kérdésekkel, foglalkoztam azokkal a terhekkel, amelyek a mezőgazdaságot a gazdaadósságok szolgáltatása révén terhelik, foglalkoztam a nagyipari cikkek áralakulásának kérdésével és most ebből az alkalomból kifolyólag a földmívelésügyi tárca költségvetésénél csupán részletkérdéssel kívánnék foglalkozni, amely részletkérdések is azonban szerény nézetem szerint mind alapvető problémái a magyar mezőgazdaságnak. Nincs súlyosabb és felelősségteljesebb fel27U.ülése 1934 május 8-án, kedden. adat, mint földmívelésügyi miniszteri széket közmegelégedésre betölteni olyan agrárállamban, amely agrárállamban az érdekképviseletek szétágazása folytán egységes agrár közvélemény ki nem alakulhatott, (Erdélyi Aladár: Ahol a szeszkartell nagyobb úr, mint az egész ország!) ahol amikor a földmívelésügyi miniszter úr bátor kézzel, alapos tudással, nagy hozzáértéssel és kellő előkészület után nyúl hozzá a kérdésekhez a problémák megoldásához, akkor mégis támadásoknak van kitéve olyan oldalról, amely oldalról ilyen támadásnak létjogosultsága nincs, mert hiszen intézkedései kizárólag a mezőgazdaság érdekeit kívánják szolgálni. Csak nem régebben is tapasztalhattuk azt, hogy amidőn a földmívelésügyi miniszter úr kezdeményezésére olyan konstrukció létesíttetett, hogy árupengő ellenében búzát szállítsunk ki az országból, akkor a gazdaérdekképviseletek részéről hangzottak el olyan hangok, hogy ez talán helytelen intézkedés a kormány részéről. Én azt mondom, ez nagyon helytelen véleménynyilvánítás volt, mert bárki ebben az országban kifogásolhatja ezt, csak éppen gazdarészről nem szabad ilyen nyilatkozatnak elhangzania, mert az elmúlt esztendőben a magyar agrártársadalom egyik legfőbb érdeke az volt, hogy a belső piacot, amely a nagy készlet által súlyosan nyomva volt, minél inkább és minél nagyobb mértékben tehermentesítsük. (Erdélyi Aladár: Tudomásom szerint csak az volt a kifogás, hogy ilyen későn kezdték meg és nem a tehermentesítés! — Simon András: Lényegben kifogásolták, nem az időpontot!) De más esetben is, amikor a földmívelésügyi miniszter úr gazdaérdekből nyúlt hozzá n kérdések megoldásához, szintén támadások érték Ez történt a burgonyakérdés megoldásánál, ugyanez történt a fakérdés rendezése alkalmával is, amikor kizárólag az volt a földmívelésügyi kormányzat célja hogy az erdőbirtokosok részére magasabb tőárakat biztosítson. Lehetne adatoknak és uéldáknak sokaságát felsorolni ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Én tisztán azért hoztam ezeket a kérdéseket ide, hogy rámutassak, igenis, a magyar mezőgazdasági érdekképviselet átszervezésére van szükség. Szükséges, hogy ezeket a szétfolyó gazdasági érdekképviseleteket egy nevezőre, közös nevezőre hozzuk és ezeknek az élére úgy, amint a miniszterelnök úr már többízben határozottan kifejtette, jólfizetett és jólképzett érdekképviseleti tisztviselőket kell állítani. (Erdélyi Aladár: Helyes!) Szükség van az 1920. évi XVIII. törvénycikk revíziójára, mert Riuibinek Gyula és Nagyatádi Szabó István korszakalkotó munkája minden nagyszerűsége mellett is' revízióra szorult az idők folyamán. Ez a munka, az 1920. évi XVIII. törvénycikk demokratikus állapotot teremtett a mezőgazdasági érdekképviselet terén, mert hiszen a mezőgazdasági munkást, a kisgazdát, a középbirtokost, a bérlőket és a nagybirtokosokat közös asztalhoz ültette le. (Erdélyi Aladár: Az idő pedig lefektetett bennünket, ez á baj!) Szükséges ennek a törvénynek revíziója azért, mert ha a különböző gazdaérdekképviseleti szervezeteket feloszlatná a kormány, illetőleg egy nevezőre hozná őket, akkor éppen a paritásos elv alapján, de a demokratikus elvek teljes megőrzése mellett szükséges, hogy a 100 holdon felüli kategóriák még egy kúriát kapjanak abban az intézményben. Hiszen tudvalevő, hogy a mai Öt-