Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

Az országgyűlés képviselőházának 2 S ter: Száz vállalatnál!) Igen, a kétszáz egynéhány vállalatnak több mint felében a t. íöldmívelésügyi tárca képviselve van. Nem tudtam semmit sem találni arra nézve, hogy ez az 57 millió tulajdonképpen mit jövedelmez, illetve közgazdasági szempontból milyen szerepet tölt be. (Tauf

fer Gábor: Fond perdu!) Hiz azonban még csak kisebb tétel. Ennek a tárcának a tárcaadóssága szintén az 1932/33. év végén 25 millió pengő volt. Ebben a vonatkozásban is tudtommal a második helyen van a földmívelésügyi tárca a kereskedelmi tárca mögött, amely a kötelező jegyek következtében, azt hiszem, 37 vagy 40 millió pengő tárcaadóssággal szerepel a zárszámadásban. Van azonban még egy tétel, amelyre vonatkozólag később kifejtendő okokból felvilágosítást kérek és amely tételben igen nagy változás állott be éppen az 1932/33. évi zárszámadásokban. Ez a tétel az állami követelések tétele. 1932 elején az állami követelésekből kerek számban 16 millió pengő illette a földmívelésügyi tárcát. Ez az összeg az év végére 91 millió pengőre szaporodott fel. (Erdélyi Aladár közbeszól.) Nem kérem, az a részvényeknél van, egyik főrészvényes a Splendid. Ez a 75 millió pengős szaporodás egy év alatt részben helyesb bitesek folytán állott elő és úgy, hogy a 9-es alapból és a hasznos beruházási alapból bizonyos állami követeléseket áttettek a földmívelésügyi tárcához, amikor ezek az alapok végre szerencsésen fel lettek oszlatva és felszámoltak. Ha ez a nagy, 75 millió pengős gyarapodás egy éven belül bekövetkezett, akkor ennek ellenértékét a földmívelésügyi tárca költségvetésében a rendkívüli bevételeknél meg kell találni. Kérdés tehát, van-e ott ennek valami hatása, megjelent-e ott ennek ellenértékeképpen bizonyos bevételi szaporulat és ha igen, mennyi? Sajátságos módon azt találtam, — és ezért kérek felvilágosítást — hogy a rendkívüli bevételek, ha összevesszük a három utolsó évet, végeredményben az állami követelések nagy mértéke ellenére csökkentek. 1931-ről 1932-re csökkentek 700.000 pengővel, 1932-ről 1933-ra 2,800.000 pengővel. 1933-ról 1934-re viszont növekedtek 782.000 pengővel, amint itt a sommázat elején látható, végeredményben tehát az időszak elején csökkentek 706.000 pengővel, a végén pedig emelkedtek 782.000 pengővel, úgyhogy ez a kettő körülbelül ekviparáija egymást. A csökkenés a rendkívüli bevételeknél körülbelül 2,200.000 pengő erre az időszakra, annak ellenére, hogy az 1932/33. évben az állami követelések 16 millió pengőről felszaporodtak 91 millióra. E tekintetben kérnék az igen t. miniszter úrtól felvilágosítást, annyival is inkább^ mert nem akarnék most már a részletekbe szőrszálhasogatóan belemenni, mert hiszen ezen a téren a hátralékok, az előirányzat szerint tényleg teljesítendő fizetések elmaradása folytán keletkezett hátralékok szintén növekedtek, tehát a követelések még 91 millió pengőnél is nagyobbak voltak az 1932/33. év végén. Hogy ma mi a helyzet, azt nem tudhatom, mert erre vonatkozó adataim nincsenek. A budget realitása szempontjából tehát az volna az első megjegyzésem, a részvények tekintetében, különösen pedig az állami követelések nagymérvű emelkedését illetőleg, hogy ezzel szemben a rendkívüli bevételek miért nem növekedtek, illetőleg, hogy ezzel a nagymérvű emelkedéssel szemben a költségvetésben egyáltalán van-e valami pénzügyi eredmény vagy hatás, amelyben ezt az emelkedést konstatálni 4. ülése 1934 május 8-án, kedden,. 283 lehetne? (Erdélyi Aladár: Hálásak lennénk, ha ismerhetnénk a részvényeseket! — Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: A zárszámadásokban megtalálhatók!) Bátor voltam az előbb megemlíteni, hogy a tárca adóssága körülbelül 25 millióban van megállapítva, szintén az 1932/33. év végére. Ha elhagyom itt azt a körülbelül 17 millió pengőt, amellyel a földmívelésügyi tárca az 1932/33. évben a Futurának tartozott a különböző akciók, különösen a gabonaexport következtében; ha keresem, hogy a tartozást leszámították-e, fennáll-e ez a tartozás, vagy nem, akkor azt látom, hogy a tárca adósságának túlnyomó nagy része az állami borházakkal és pincegazdaságokkal áll összefüggésben. Ha mármost ennek a kölcsönszolgálatát keresem, — mert hiszen ennek benne kell lennie a költségvetésben — úgy megtalálom ezt a szőlészetnél és borászatnál, de globális összegben, más folyó kiadásokkal együtt. Sajnálatomra, ez nein elég áttekinthető, mert, azt hiszem, az áttekinthetőség szempontjából helyesebb volna a kölcsönt és a kamatszolgálatot külön évenként feltüntetni, azért, hogy annak változását — és ahogy konstatálhatnám, de szintén nem akarok részletekbe bocsátkozni, örvendetes változást is — és csökkenését végeredményben mi képviselők és az egész Ház meg tudnók ítélni és bírálni. Ez volna az egyik szempont. A másik szempont pedig az, hogy akkor, azt hiszem, beigazolódnék az, hogy például a kopenhágai borház jelzálogszolgálatáia nincs fedezet a költségvetésben, mi magyarul anynyit tesz, hogy itt is megint nettóznak, vagyis az ottani bevételeket mindjárt az ottani kiadásokra fordítják, ami viszont az állami számvitelről szóló törvénnyel ellenkezik, rendelkezéseinek nem felel meg és amely eljárás ellen általában véve — és ha jól emlékszem, azt hiszem, ebben vagy az előző évben — a Számszék joggal tett is kifogást. A magam részéről a lehető legkisebbre .szeretném csökkentve látni azt a nettózást, amelynek igen könnyen kellemetlen következményei lehetnek, amennyiben ily módon az ellenőrzés úgy a központban, mint a parlamentben nagyon nehéz. Ami az összegeket illeti, itt szintén visszamenve egypár esztendőre, azt látjuk. hogy ez a tétel 1931/32-től egészen 1933/34-ig 552.000 pengőről felemelkedett 1,012,000 pengőre, majd azután leszállt a folyó évben 660.000 pengőre. Ennek legnagyobb része — ismétlem — kamat- és

# kölcsönszolgálatra megy, de nem tudtam egészen világosan és pontosan megállapítani, hogy a globális Összegből mennyi a kamat- és kölesönsizolgálat, és a t. Ház és a miniszter úr bölcs belátására bízom, hogy talán jobb volna különválasztani a kamat- és kölcsönszolgálatot és más« kiadásokkal össze nem keverni. Ha már a 9. címről, a szőlészetről és borászatról volt szó, engedjék meg, hogy — mint magáim is szőlősgazda és. szőlővidéki képviselő — csak a legnagyobb kösizönet hangján emlékezzem meg mindenekelőtt Lázár Miklós t. képviselő úr beszédéről és elismerjem én is mindazt, amit ő az igen t. miniszter úrnak a szőlészet és borászat tekintetében eddig tett intézkedéseiről és nehéz viszonyok között elért eredményeiről elismert. (Helyeslés balfelől.) Nem akarok bővebben foglalkozni azzel^ a kérdéssel és felesleges szószaporításba bocsátkozni, csak két dolgot vagyok bátor még fel• említeni azok után, amiket Lázár igen t. kép40*