Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

282 Az országgyűlés képviselőházának Ha volna nekik egy kis gazdaságuk, — talán a fele nyugdíjat a földből kapnák, a fele pe­dig járna nekik — akkor a gyermeküket is ott foglalkoztathatnák az esetben, ha nem tud­nák elhelyezni. Azt hiszem, ez nagyon hasznos dolog volna, amennyiben keresztülvihető. Mon­dom, én tervvel nem szolgálhatok, mert ezt a tervet nem dolgoztam ki. , Kérem a miniszter urat, hogy az elővásár­lási jog gyakorlására, amennyire csak lehet, a pénzügyminiszter úrtól minél nagyobb össze­get szorítson ki. (F, Szabó Géza: Neki sincs, ez à bajï) így nagyon sok exisztenciát, adó­alanyt mentenénk meg és megmentenénk az igazi magyar fajt, mert aki elveszti a kis föl­decskéi ét, nagy nyomorba kerül. Lehet, hogy talán végigszolgálta a világháborút, meg is rokkant, becsülettel szolgálta végig és becsü­letes maradt végig, azonban nincs neki a ma gyár hazában hely, mert nem is tud beállni a munkások közé, mivel azt mondja a munka­adó, hogy ő kisgazda volt. A munkást esetleg megszólítja, de a kisgazda akkor még mindig hátrányban marad, csak a legvégső esetben al­kalmazzák, vagy akkor alkalmazzák, ha házal. T. képviselőtársaim igen sokszor keveselik a munkabért, én sem sokalom, de ez a munkabér lerontására vezet. Egy tönkrement kisgazda mindenáron meg akar élni. Ha szegyei a piacra kiállni, hogy napszámos munkát vállaljon, an­nál jobban szegyei az inségakcióból kérni. Nines más megoldás, házalni megy és mikoi házal, természetes, hogy élelmes emberek ki­használják azzal, hogy: ha ennyiért akarsz dolgozni, adok munkát. A szegény ember pe­dig elvállalja a munkát. Ez a munkabér leron­tására is szolgál. Végül szeretnék még valamit kérni, mivel azt tapasztaltuk, hogy a múltban a gabonaren­deletek az utolsó pillanatban kerültek a nyil­vánosság elé és olykor-olykor e miatt — mond­juk meg őszintén — a földmívelő nép károso­dását is láttuk. Hiszen még most sem tudjuk, hogy boletta lesz-e, vagy. nem lesz, azonban köz­szájon forog az, — ma is hallottam — hogy ret­tegnek az emberek, hogy a meglevő kenyér­magvakat a fináncok kezelésére fogják bízni. Ez közszájon forog odakint. (Kun Béla: Mi is hallottuk! De csak nem jön ilyen statárium!!) Nem tudom, jön-e vagy nem jön, de nem hiszem. Tudom miből ered ez; abból ered, hogy a mi­niszter úr a jövő termés árát akarta biztosí­tani — ami nagyon helyes — és nem akart ráfi­zetni már arra is, amely a múlt évben termett. Most azonban az idő változott és úgy látszik, az idő a gazda. Mindannyian aggályokkal va­gyunk eltelve. Én úgy látom, hogy más vidé­kek még sokkal jobban aggódhatnak, mint az én vidékem, mert az időjárás annyira száraz, az egek csatornái annyira kiszáradtak, hogy jó termésnek semmi körülmények között sem né­zünk elébe. Ha pedig rossz termés lesz, a mun­kás sem tudja megkeresni tisztességes munká­val kenyérmagvát, de a gazda sem tudja meg­találni számítását. Ha most a búzát mind eladjuk s a búza már az élelmes kereskedő kezén van, — ha ugyan van pénzük, hogy felvásárolhassák most még olcsón — majd azután kell a földmívelés­ügyi kormányzatnak megvásárolnia, ha szük­sége lesz rá, ami nincs kizárva, mert ha még tíz napig így marad az idő, akkor igazán le­mondhatunk a nyári termésről. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezzel a dologgal első­sorban is foglalkozzék. Nem esőt kérek, mert 27U. ülése 19SU május 8-án, kedden. tudom, hogy azt nincs módjában adni, de fog­lalkozzék ezzel a dologgal és azt, akinek még van búzája, ne kényszerítsük arra, — ha az idő meg nem változik — hogy minél = gyorsab­ban adjon túl rajta, mert hátha még szüksége lesz az országnak arra, hogy legyen tartaléka. (Ügy van! a baloldalon.) En úgy szoktam tenni, hogy bizonyos mennyiséget mindaddig tartok, amíg félig-meddig kezemben nincs az új ter­més, hogy mint termelő, meg ne szoruljak. (Helyeslés balfelől.) Sajnos, nagyon sok ter­melő nem tudja ezt megtenni, mert a kény­szerhelyzet kényszeríti arra, hogy már időnap előtt adja el készletét és ilyenkor már a boltból hordja a kenyeret. Még csak az ojtóanyagok kérdésével szeret­nék foglalkozni. Köszönet azért, hogy a föld­mívelésügyi miniszter úr az ojtóanyagok árát leszállította. (Kun Béla: Az nem elég! — Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Több, mint felére!) Arra kérem a miniszter urat, hogy ha fennáll a lehetősége, ne álljunk meg itt, hanem szállítsuk le még jobban az ojtóanyagok árát. mert hiszen ma, amikor 6—7 pengőért adták el a búzát, — ma ugyan már jóval magasabb az ára, de már csak akkor magasabb, amikor a szegény embereknek nincs eladnivalójuk — bi­zony az ojtóanyagok ára még mindig igen ma­gas és egyáltalában nincs arányban sem az ál­latok árával, különösen pedig nincs arányban a gabona árával. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Pedig ojtóanyagra a kisembernek is szük­sége van, különösen most, ha nem lesz termés, mert ha most beüt a dög nagy nehezen, keser­vesen felnevelt kis állatkáiba, akkor a teljes végpusztulásnak indul. (Kun Béla: A szérum­kartell még most is garázdálkodik! Ez az igaz­ság! Nem szállította le az árakat!) Nem tar­tottam vizsgálatot, nem tudom, hogy a kartell hogyan áll ezen a téren, de tudom azt, hogy a miniszter úr jóakaratát élvezi a földmívelő­osztály, addig a mértékig, ameddig csak me­Jiet, ameddig ezt megengeai az ő költségvetése. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés, él­jenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szó­nokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Gróf Ester­házy Móric! Gr. Esterházy Móric: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az általános vita során elég részlete­sen foglalkoztam egyes ennek a tárcának kö­rébe tartozó ügyekkel, éppen az igen t. földmí­velésügyi miniszter úr- jelenlétében. Azért je­len felszólalásomban mindenekelőtt magával a földmívelésügyi tárca költségvetésével budgetá­ris szempontból kívánok foglalkozni, illetőleg e tekintetben néhány felvilágosítást kérni az igen t. miniszter úrtól. Itt figyelmébe ajánlom az igen t. Háznak, — és erre nézve a költségvetés indokolása, sajnosán, nem tér ki, sőt az igen t. előadó úr különben nagyszabású előadásából sem kap­tunk erre nézve közelebbi felvilágosítást és részletezést — hogy az 1932/33. évi zárszámadás szerint a földmívelésügyi tárca birtokában immár 57 millió pengő névértékű részvény van, és így a földmívelésügyi tárca a rész­vényállomány tekintetében második helyre került a pénzügyi tárca mögé, amelynek kö­rülbelül 70 millió pengős részvényállománya van. (Kállay Miklós földmívelésügyi minisz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom