Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

278 Az országgyűlés képviselőházának jelennek meg, amelyek felháborító demagógizgatást visznek véghez a borfogyasztás ellen. Kultuszminiszteri rendeletek jelennek meg, amelyek minden állami elemi és középiskolában már a hétéves gyermekektől kezdve propagálják antialkoholista bizottságok megalakítását, sőt elrendelik, hogy a gyermekek fogadalmat tegyenek nemcsak arra, ami természetes, hogy a hétéves gyermek nem iszik bort, de arra is, hogy erről az egészségtelen, erkölcstelen és kártékony szenvedélyről szüleiket is leszoktassák és aki látogatóba jön a házukba, rokon, ismerős, azelőtt megismétlik a fogadalmat, hogy elveszett ember az, aki egy korty bort is iszik. (F. Szabó Géza: Mi lesz a magyar vendéglátással akkor?) Én ezt a demagógiát haszontalannak, elhibázottnak, időszerűtlennek tartom s ha meg is vagyok győződve arról, hogy azok az idősebb dámák és naiv professzorok, akik ennek a mozgalomnak élén állának, jóhiszemű lelkesedéssel élik ki a maguk propagandiaszenvedélyét, mégis úgy vélem, hogy az ő gyermekes, anakronisztikus propagandájuk a mái időkben államtól, a mi adóinkból sem erkölcsi, sem anyagi támogatást nem érdemel. Mi borvidéki képviselők önzetlenül, mérséklettel és tisztességgel álljuk a posztot és áílottuk már a mainál nehezebb és veszedelmesebb időkben is, de nem fogjuk tűrni az ilyen jelenségeket, sőt lehetetlennek tartjuk, hogy Magyarországon harmadrésze legyen a bor fejkvótája annak, ami Franciaországban, Olaszországban van. Amikor a földmívelésügyi miniszter úr velünk együtt mindent elkövet, hogy ez a fejkvóta emeltessék, akkor mégis csak elképesztő, hogy a mellette levő bársonyszékből -a borfogyasztás elleni propagandára buzdítsanak fantasztákat és strébereket. Nincs időm rá, hogy felsoroljam ennek az antialkoholista propagandának egyéb nyelvöltögetéseit, már-már a személyi inzultus határán mozgó támadásait ellenünk, nem akarom az időt ilyen sületlen zöldségekkel pocsékolni, ezért rátérek arra, miből következtetem azt, hogy a másik tárca képviselője, a pénzügyminiszter úr is olyan pénzügyi politikát folytat, amely nem áll a szőlősgazdatársadalom érdekében, sőt ellenkezőleg, annak ártalmára, kárára van és őt a borfogyasztás ellenfelének prezentálja. Tudjuk azt, hogy amikor a szőlőgazdaság és a bortermelés irreális foglalkozássá vált, akkor a szőlőgazdasággal együtt ebek harmincadjára került a borkereskedelem, a vendéglős- és kocsmárosipar jelentékeny része is, hiszen ezek a foglalkozások, ezek a társadalmak egymásra vannak utalva. Hiába vezet Kozma Jenő képviselőtársam olcsó pártpolitikai szempontokból küldöttségeket a termelők kimérései ellen a pénzügyminiszter úrhoz, ez nem változtat azon a tényen, hogy igenis, a termelői kimérések, amelyeket az igen t. földmívelésügyi miniszter úrral együtt propagáltunk, minden borvidéken, (Erdélyi Aladár: Az egyedüli segítség!) az egyedüli segítség 'és a borfogyasztás emeléséhez a termelői kimérések járultak hozzá a legnagyobb mértékben. Már most a pénzügyminisztériumban úgy látszik azt hiszik, hogy a szőlőt a gólya hozza, sejtelmük sincs a szőlőgazdaság és bortermelés nemzeti, gazdasági és szociális jelentőségéről. Hétről-hétre jelennek meg. miniszteri ren27Ui ülése 193% "május 8-án, kedden. j deletek, amelyek nem szolgálnak más célt, mint hogy ezeket a termelői kiméréseket ; maltretírozzák, hogy ezeknek forgalmát megj akadályozzák és hogy a létezésüket lehetet: lenné tegyék. A pestvidéki pénzügyigazgatóság j nemrég adott ki egy rendeletet, amelynek ér; telmében a termelői kimérésekben még az egé: szén pici konyakospoharakból sem lehet kós; tolni. Kérdem igen t. képviselőtársaim, hát hogyan vásárolhat valaki a tokaji, szekszárdi, alföldi vagy egri bor kimérésében bort, ha a vétel előtt azt meg nem ízleli, meg nem kóstolja! (Helyeslés balról.) Hiszen a csemegekereskedésnek is megvan tiltva, hogy az árut, amelyet kiszolgálnak, ott fogyasszák el a vevőik, de sohasem történt meg az, hogy azért, ha valaki bement és a sajtnak vagy sonkának egy lehelletnyi darabját megkóstolta, azért a csemegekereskedőt súlyosan megbírságolták volna. Figyelmébe ajánlom az igen t, földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy egymásután sújtják ilyen gyerekes indokolással a termelői kimérőket, (Erdélyi Aladár: Hogy elriasszák őket!) hogy elriasszák őket valóban, ahogy Erdélyi t. képviselőtársam mondja. A rendőri kihágási bíró elítél termelői kimérőket, mert a kimérésben valaki megvett egy félliter bort s abból a kimérésből való kilépésekor, de a küszöbön túl lehajtott egy kortyot. A kimérőnek nem lehet odaállítani egy külön alkalmazottat, hogy megakadályozza azt, hogy a nála vásárolt borból az utcán ne ihasson a vevő a saját fiaskójából. Ilyen ítéletet ötvenet-hatvanat is fel tudok sorakoztatni. (Erdélyi Aladár: Fel kell olvasni! — Kun Béla: Okos, kemény adatok!) A belügyminiszter úr kiadott egy 159.100. 1933. számú rendeletet, amelyben megtiltja, hogy a termelői kiméréseket hét óra előtt kinyissák. Vidéken a termelői kiméréseknek mi az üzletköre? Jól tudjuk, hogy a mezőgazdasági munkás, ha dolgozik és napszámjából jut, hajnalban veszi meg a maga szalonnáját és karaj kenyerét, aztán bemegy a termelői kimérésbe félliter bort vesz és azt früstükre issza meg. Miután hajnalban kimegy dolgozni, a termelői kimérések ezt az üzletkörüket elvesztik. Hozzá kell tennem, hogy közegészségügyi szempontból is hibás ez a rendelkezés, mert nagyon jól tudjuk, hogy — fájdalom — az ország minden vidékén ivóvízzel nem vagyunk jól ellátva, (Erdélyi Aladár: És a pálinka reggel öt órakor iható!) de a tiszta, üdítő, egészséges bor eladása reggel hét óra előtt megvan tiltva. (Meskő Zoltán: Másként lesz, ha mi kerülünk uralomra. — Kun Béla: Nem várunk addig!) Elismerem, hogy a földmívelésügyi kormány az elmúlt másfél év alatt sok hasznos és kielégítő intézkedést tett. A földmívelésügyi miniszter úr elrendelte a borpárlatnak és a gyümölcspárlatnak a szeszpiacon sokkal tágabb teret biztosított, mint eddig volt. A borpárlatnak és a gyümölcsszesznek alacsonyabb kifőzését megszüntette és a korlátozásokat lebontotta. Felemelte továbbá az élvezeti szeszalapárat, hogy ne csinálhasson konkurrenciát a bornak. Ezek tények, ezeket letagadni nem lehet, nem tehetek mást ezen az oldalon sem, minthogy elismerjem, hogy ezek az intézkedések tényleg hasznára voltak a szőlőgazdaságnak. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Helyeslem, hogy régi kívánságot, amelyet évek hosszú során át hangoztattunk ezekről a padokról, Meskó kép1 viselőtársam is, a tokaji bornak márkázását