Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

Az országgyűlés képviselőházának 2 végre keresztülvitték. Ez azt jelenti, hogy visz­szaadták ennek a királyi bornak becsületét. Márkázás nélkül hiába emelkedik a tokaji bor­kimérések száma, hiába emelkedik külföldön is a fogyasztás. Saját tapasztalatomból mond­hatom a t. miniszter úrnak, aki különben ép­pen olyan jól tudja, mint én, hogy Amerikában és külföldön is trieszti borgyárak hektószámra adnak el hamisított tokaji bort. A rézgálic és saéiLkéneg ügyében valame­lyest kedvezőbb a helyzetünk, bár ki kell je­lentenem, hogy a kartellekkel szemben erősebb szorítást, keményebb t kezet várunk a t. mi­ni sater úrtól. A rézgálic még mindig nagyon drága, növeli a termelési költségeket. A szén­kénegnél is olcsóhbítás.t kérünk. (Zaj.) Kér­dem, t. miniszter úr, mikor kerülj már a Ház elé a bortörvény és a hegyközségi törvény? Egy r év óta halljuk, hogy elkészült ez a két törvény a földmívelésügyi minisztériumban. Mi az oka annak, hogy ez a Ház elé mai na­pig nem került? Meg vagyok róla győződve, hogy több kedvvel tárgyalta volna a Ház, mint a mentelmi ügyeket, amelyeket hosszú napokig kellett tárgyalnia, amikor más tárgy nem akadt napirendre. T. Képviselőház! Engedtessék meg, hogy néhány indítványt^ tegyek, néhány kérést in­tézzek a t. földmívelésügyi miniszter úrhoz. Az első, hogy a meglevő állami közpincéket — Sátoraljaújhelyen, Pécsett, Miskolcon és a Badacsonyban — építsék át közraktárakká. A bankok ugyanis borgazdaságnak, szőlősgazdá­ig ágnak, ha mégolyan jól áll is egyébként, ha mégolyan kitűnő gazda is a tulajdonos, nem adnak borra pénzt. Ezért kívánnám, hogy a birtokos ezekben az állami közpincékiből léte­sült közraktárakban helyezhesse el borát és itt elhelyezett borára pénzt kaphasson. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Warransra?) Igen. Második indítványom van s ez ,a Noha­borra vonatkozik, ezekre a nem direkt termő amerikai vesszőkre, amelyeket nem oltottak át hazaiakkal. Ez a legszaporább szőlőfaj és bár azt hiszem, hogy az egés>z magyar szőlő­termelésnek 7%-át teszi ki, (Egy hang a bal­oldalon: Huszonnyolcezer hold van belőle!) mégis kvantumnak meglepő sokat jelent. (Egy hang balfelől: Tönkreteszi az egész bort!) Ter­mészetesen nem léphetek fel SLZZSLI, hogy kér­jem a Noha nyombani kiirtását, mert végül is emberek százai, ezrei dolgozzák, élnek belőle 28.000 holdon. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Kisemberek kezében van!) De itt meg kell találni annak a módját, hogy ezeken a föl; deken átmehessenek olyan másik termelési ágba, amely számukra kifizeti magát, esetleg jobb exisztenciát ad. A Noha-bornak kiirtása vagy átoltása nemcsak borászati szempontból és a magyar bor jóhíre, neve és becsülete érdeké­ben szükséges, hanem, méltóztassék elhinni, közegészségügyi szempontból is. Somogyban, egy képviselőtársam kerületében, végigjártam 28—30 községet, e mondhatom, hátborzongató az a kép, amely a Noha-bor kétségtelen pusz­títása következtében az ember szeme elé tárul. (Erdélyi Aladár: Más vidéken is így van ez!) T. Ház! Megállapítottuk Erdélyi Aladár t. képviselőtársammal együtt, hogy a borárak tényleg megerősödtek. Ebben persze része van az ezévi közepesen aluli termésnek is. (F. Szabó Géza: De azért bort alig lehet eladni!) Amikor a borpiacnak ez a látszatszilárdulása bekövet­kezett, — nem tudom, tud-e róla a t. földmíve­. ülése 19 Sí május 8-án> kedden. 279 lésügyi miniszter úr — egyszerre csak megje­lent egy titkos pénzügyminiszteri rendelet, amely meghagyta a fináncoknak, hogy keres­sék fel nyomban az összes borkiméréseket és a borkereskedőket, — Petró Kálmán képviselő­társam bizonyíthatja, hogy így történt Eger­ben és más szőlővidékeken is — s állapítsák meg, hogy ki mikor, milyen árban adott el bort. Heteken keresztül egyebet sem tettek a finán­cok a borvidékeken, mint a borérdekeltek köny­veit, pincéit vizsgálták, kikérdezték őket, jegy­zőkönyveket vettek fel, bélyegeztek, kihallgat­tak, mintha csak mozgósítás lett volna a bor­vidéken, mert annyi fináncot sohasem láttam együtt, mint ennek a titkos rendeletnek a meg­jelenése nyomán. T. Ház! Nagyon jól tudjuk, hogy a borpiac mindenre a legérzékenyebben reagál. Méltóztas­sanak elhinni, hogy annak a pesszimizmusnak, amely az utóbbi hónapokban több borvidéken lábra kapott, annak, hogy a borárak emelke­dése megállt, nem kis mértékben oka ez a tit­kos pénzügyminiszteri rendelet is, amelynek megjelenése nyomán a reménykedő embereket egyszerre elfogta a pesszimizmus, amikor észre­vették, hogy a kis hasznon, amelyet az előbb említett fellendülés jelentett, már rajta van a fiskus szeme és a keze... (Zaj balról. — Erdélyi Aladár: Pedig öt évig pusztultak! — Bajcsy­Zsilinszky Endre: Csúnya szerzet az a finánc!) T. Képviselőház! Meg kell mondanom azt is, hogy a Nemzeti Bank érthetetlen, gyakran megdöbbentő meg nem értést tanúsít a deviza kiszolgáltatása körül a borexport terén és ma az a helyzet, hogy kiadták a raffiabehozatali engedélyeket, ezért a hazai kötözőfonalat ter­melő gyárak kevesebbet termeltek s így állt elő az a szituáció, hogy a kötözőfonalban nagy a hiány ós egy szeles időjárás ugyancsak nagy károkat okozhat a szőlőkben. A raff iát nem le­het szeptember után használni, éppen ezért arra kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, magyarázza meg ezt igen sürgősen és alaposan a Magyar Nemzeti Banknak. (Erdélyi Aladár: Még az ipari szeszről!) Meg vagyok győződve arról, hogy a föld­mívelésügyi miniszter úr ebben a kérdésben el­foglalt álláspontja mellett ki fog tartani, (Er­délyi Aladár: Ügy van! Helyes!) és hogy ki­tarthasson, mi pártkülönbség nélkül kijelent­jük, hogy ebben a csatában mindannyian támo­gatjuk és a háta mögött állunk. Be kell jelentenem az igen t. Háznak, hogy a szőlősgazdaérdekeltségek, amelyek tényleg az ország egész szőlősgazdatársadalmát képvi­selik és amelyek igen nehéz időkben — mint Erdélyi igen t. képviselőtársam tudja, aki elő­döm volt a szőlőbirtokosok szövetsége élén — bizonyságot tettek arról, hogy komolyan, lelki­ismeretesen, hozzáértéssel és hűséggel állanak a szőlősgazdatársadalom mellett. Éppen ezek a nemes tulajdonságok késztették - a szőlős­gazdatársadaimat arra, hogy a két nagy or­szágos szőlősgazdaérdekeltség egyesüljön r és egy fronton küzdjön ezután a szőlőgazdaság­érdekekért. (Zajos helyeslés és taps balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Csizmadia András ! Csizmadia András: T. Képviselőház! Előt­tem szólott Lázár Miklós t. képviselőtársam igen érdekes szavait élvezettel hallgattam. Csak annyiban óhajtok beszédével foglalkozni, hogy megállapítom, hogy igazán lelkiismerete­sen védi kerületét, miután bortermelő kerület képviselője, de ezzel kapcsolatosan nemcsak az

Next

/
Oldalképek
Tartalom