Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

Az országgyűlés képviselőházának 27, mámnak adjak kifejezést a felett, hogy ebben a parlamentben, ahol a nagyipar hivatott képviselői is tőről metszett agrárjelszavakat hangoztatnak, ahol a képviselő urak pártkülönbség nélkül itt és künn az országban hitet tesznek arról, hogy a földmívelés ennek az országnak élete, kenyere és lélekzete, a földmívelésügyi tárca tárgyalása ilyen részvétlenség mellett folyik le. (Igaz! Úgyvan! a jobboldalon. — Gáspárdy Elemér: A túlsó oldalról! — Erdélyi Aladár: Az arányszám még mindig megvan!) Én a magam részéről ezzel a kisszámú, de válogatott hallgatósággal teljes mértékben meg vagyok elégedve, csak azt sajnálom, hogy azt a kitűnő, tanulságos, mezőgazdaságunk helyzetét teljesen megvilágító előadói beszédet, Marschall Ferenc barátom beszédét (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) az agrárparlamentnek olyan kevés tagja hallgatta. (Létay Ernő: Teljesen igaza van!) T. Ház! Az előttem szólott t. képviselőtársam, remélem, nem veszi zokon, ha a különben nagyon tanulságos és nagyon értékes beszédével ezúttal nem foglalkozom, mert a rendelkezésemre álló időben egyetlen termelési ág problémájával akarok foglalkozni, még pedig a szőlőgazdasággal és a bortermeléssel. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Teszem ezt nemcsak azért, mert történelmi szőlővidéknek vagyok az országgyűlési képviselője, hanem azért is, mert az egyik szőlősgazdaérdekeltség nevében is szólok, amelynek elnöke vagyok. A földmívelésügyi kormány a szőlőgazdaság és a bortermelés terén — azt hiszem helyesen interpretálom — a következő programmot állította fel: A minőségi termelés emelése, a mennyiség csökkentése nélkül. Ez a programm nyilvánult meg az elmúlt évben úgy a szántóföldön, mint a borgazdaságban. (Erdélyi Aladár: Es az ipari szesz?) Arra is sor kerül. Az autonóm vámtarifa életbeléptetésének első áldozata a magyar szőlőgazdaság volt- Erről az oldalról és a túlsó oldalról is megállapították t. képviselőtársaim, hogy az autonóm vámtarifa bizony elhibázott kísérlet volt,

( mert ezek a harci vámtarifák késztették elsősorban rá nyugati szomszédainkat, hogy egyrészt elzárják határaikat mezőgazdaságunk elől, másrészt még az ipari államok is önellátásra kezdjenek berendezkedni. Az autonóm vámtarifa a szülőoka annak, hogy a szomszédos országok, évszázados piacai a világhírű magyar bornak, elzárták előlünk határaikat, így elsősorban Ausztria, azután Lengyelország, majd Csehország is. Ezzel az első fájdalmas csapással egyidejűleg a váltakozó kormányok nemhogy támogatták volna a borgazdaságot, ellenkezően, konokul ragaszkodtak ahhoz az adónemhez, amelyet erről a helyről magam is, de számosan mások is példátlan, igazságtalan, brutális és erkölcstelen adónemnek bélyegeztünk; a borfogyasztásig adóhoz. (Ügy van! Ügy van! balfelől és a középen.) Örömmel állapítom meg, hogy félévtizedes harcaink eredménnyel jártak. Wekerle volt pénzügyminiszter úr itt a Házban a borfogyasztási adő csökönyös védelmében mindig, de mindig azt hangoztatta, hogy az adó enyhítése nem jár majd a borfogyasztás emelkedésével, a hasznát kizárólag a kocsmárosok, vendéglősök és ügynökök fogják élvezni, mégis nekünk volt és nekünk lett igazunk, akik fanatokusan követeltük a borfogyasztási adó eltörlését. Az ötven százalékos csökkentés^ eredményéről éppen Marschall t. képviselőtársam tájékoztatta a Házat kiváló előadói ibeszédében. . ülése 193

If május 8-án, kedden. 277 (Bud János: A sok jó termés folytán esett le erősen a bor ára! — Erdélyi Aladár: Kétszer annyi volt a fogyasztási adó, mint a bor ára!) Négy evvel ezelőtt sokkal nagyobb termés volt, mint az utolsó két évben és akkor a fogyasztás a mainál legalább 35%-kai kisebb volt. (Helyeslés balról.) Marschall t. képviselőtársam ugy véli, hogy most már nyugalom honol a fogyasztási adó frontján. Az én véleményem pedig az, hogy nem állott he nyugalmi helyzet, mert igenis bízunk a földmívelésügyi miniszter úr Ígéretében, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) büszkék vagyunk rá, hogy vele együtt vívtuk meg ezeket a harcokat, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és reméljük, hogy a kormányban is le fogja vonni akkori álláspontjának konzekvenciáit és segítségünkre lesz abban, hogy ez a még mindig káros, brutális, igazságtalan és indokolatlan adónem véglegesen eltöröltessék. (Helyeslés balról. — Erdélyi Aladár: Csak a szeszkartellnek áll érdekében!) El kell ismerni, hogy a borgazdaság terén az utolsó két évben haladás mutatkozott. (Erdélyi Aladár: Ugy van! Mindenki elismeri!) Nagyobb utat tettünk előre, mint az eliramodott 8—9 év alatt, még pedig borházak nélkül. (Helyeslés balról és a középen.) Készséggel elismerem, — aminthogy el kell ismernie, mint elfogulatlan embernek — hogy ebben tevékeny része van a földmívelésügyi miniszter úr és a minisztérium illetékes tényezői borpolitikájának. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől. — Erdélyi Aladár: Ügy van! Elismeri mindenki. — Űgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ellenben engedtessék meg nekem, hogy ezzel a lojális kijelentésemmel szemben rámutassak arra, hogy nem az egész kormány osztja azt a felfogást, amelynek a t. földmívelésügyi miniszter úr nemcsak hangot ad, hanem amelyet a minisztériumában cselekedetekkel is bizonyít. A szőlőgazdaság és a bortermelés a magtermelés utáni legnagyobb nemzeti termelési águnk, a legdemokratikusabb foglalkozás, a legtöbb munkást foglalkoztatja, természetes tehát, hogy a kormánynak különös gonddal és különös szeretettel kell istápolni és támogatni. Mégis azt látom, hogy a kormány két tagjának szemrehányást kell tennem e helyről, mert intézkedéseik azt a hitet keltik bennem, hogy a szőlőgazdaságnak nem barátai, de ellenfelei. Először — és ez váratlanul fog hatni — szemrehányással kell illetnem az igen t. kultuszminiszter urat. A kultuszminiszter úr vagy minisztériumának valamelyik osztálya bizonyára elvi alapon (Erdélyi Aladár: Mindig vizet iszik!) hevesen támogatja azt a mozgalmat, amelynek szerény véleményem szerint ebben az agrár országban ilyen méretekben és ilyen agresszivi

: tással helye nincs. Nem találom párját a többi nagy bortermelő országokban, Olaszországban és Franciaországban, Görögországban és Spanyolországban sem. A kultuszminiszter ur túlzott együttérzéssel támogatja azt a hisztérikus antialkoholista mozgalmat, amelynek ebben a bortermelő országban, ahol a szőlőgazdaság egymillió embernek ad kenyeret, 400.000 munkáskéznek munkát, se tere, se talaja, se hangja, se visszhangja nem lehet. Bejelentem, hogy ez a harcias antialkoholista mozgalom oly mértéket kezd ölteni, amely feltétlenül kiprovokálja részünkről ennek a dőre akciónak a kemény reakcióját. A kultuszminiszter úrnak és a belügyminiszter úrnak erkölcsi támogatásával, talán némi jóhiszemű szubvencióval is, folyóiratok