Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

276 Az országgyűlés képviselőházának 274. ülése 1934 május 8-án, kedden. kényszerítene a gazdákat. Sokkal helyesebb M

1 a kormány tesz, hogy igyekszik a termelvenyek arat emelni és nem zárkózik el exportpremaumtol sem, szóval azokat a gazdákat segíti, akik többet termelnek és akik a mai IoTta7° k ÍS intenzívebb gazdálkodást Reflektálok itt Eeisinger t. képviselőtársam szavaira is. Ez igenis egy szociális kérdés, mert nagyon jól tudjuk, hogy az intenziven kezelt birtokok tudnak több munkást foglalkoztatni es ezek jobban tudják azokat iizetni. Visszautasítom képviselőtársamnak azt a beállítását, hogy a magyar birtokos nem szereti a parasztot, az egyszerű munkást. Azt kívánom, hogy a gyáriparosok és a gyári munkások között legyen ugyanolyan jóviszony, mint a régi magyar gazda és az ő hűséges cselédei között. (Ügy van! Ügy van!) Beszéltem arról, hogy nagy veszedelmet jelentene a külterjes gazdálkodásra való áttérés. Mégis, meg kell egy-két olyan vonatkozást említenem, ahol a kormánynak kötelessége arra vigyázni, hogy a gazdák ne menjenenk a másik végletbe. Egy igen jól ismert típusról akarok beszélni, a traktoros kisgazda típusáról, amelyet azt hiszem mindnyájan jól ismerünk. A legrövidebben úgy lehetne ezt a típust jellemezni, hogy pontosan az ellentéte a régi hatökrös gazda típusának. A hatökrös gazda fogalma a jólétet, a tehetőséget jelentette, a traktoros kisgazda pedig tönkrementséget, elesettséget jelent. Nem akarok itt hoszszas^ fejtegetésbe bocsátkozni, de azt hiszem, t. képviselőtársaim mindnyájan hozzá fognak járulni ahhoz a kijelentésemhez, hogy 3—400 hold termőföldet tartok annak a minimumnak, amely egy traktort elbír. Ennél kisebb birtok traktorral ne kísérletezzen, hanem tartson igavonó állatot. Ezt csak azért említettem meg, mert éppen arra akartam rátérni, hogy a kisgazdának szüksége volna egy olyan miamhatípusira, amely az ő szükségletének megfelelő mennyiségű tejet ad és azonkívül magát a tehenet vagy az ivadékait igavonásra is lehetne használni. Ez volna az úgynevezett szegény ember marhája. Az érzékeny nyugati típus és az uradalmi rideg fehér marha, amely nincs tejelésre nevelve, ebből a szempontból nem felel meg. Nagy elismeréssel nyilatkozom a földmívelésügyi miniszter úrnak arról az akciójáról, hagy úgy a kelebiai, mint a mezőhegyesi gazdaságban már igyekezett kitenyészteni azt a jó tejelő fehér marhatípust, amely a mellett igénytelen és igavonásra is alkalmas. A kormány egy másik feladata az^ hogy leküzdje, megsemmisítse, f vagy legalább is csökkentse azokat az akadályokat, amelyek az •egyes: vidékek speciális terményeinek értékesítése elé torlódnak. Itt van például a Tiszavidék kiváló búzája. A búzaterület némi csökkenését észlelhetjük és szomorú tünet, hogy éppen a Tiszavidéken csökkentek a búzával bevetett területek és nem a Dunántúl, ^holott tudjuk, hogy a Dunántúlon isokkal inkább lehetne a búzával bevetett területeket mással is pótolni, mint a rosszabb klímájú Tiszavidéken, azonkívül akármilyen jóminőségű búzát termelnek is a Dunántúlon, a tiszántúli búza minőségben mégis a legjobb és hivatott arra, hogy a magyar búzának azt a jó hírnevét, amelyet a külföldön már megszereztünk, továbbra is megerősítse. Eddig az volt a helyzet, hogy a külföldre mégis inkább a dunántúli huzat vittek ki, mivel a Dunántúl közelebb van a nyugati búzapiacokhoz és nem terheli olyan nagy vasúti fuvar. Nagyon helyesnek tartom .tehát a kormánynak azt az intézkedését, hogy 1,065.000 pengőt irányzott elő a Tisza es a Körös folyók hajózhatóvá tételére és most felépíti a szolnoki tárházat és átrakodót és ezzel igenis lehetővé teszi azt, hogy a príma magyar búza jusson ki a legkönnyebben külföldre. Ezzel kapcsolatban vagyok bátor valamit a lisztkérdésről is megemlíteni. Lisztkivitelünknél, úgy látom, némi bajok vannak. Amíg például a békéscsabai malmok úgyszólván teljes mértékben kimerítették a nekik biztosított kontingenst, addig a pesti malmok, annak ellenére, hogy alákínálják az osztrák lisztet, mégsem tudják kontingensüket kimeríteni, mer.t az osztrák háziasszonyok, úgylátszik, szívesebben veszik azt a lisztet, amelyet az osztrák malmok őröltek ugyanabból a magyar búzából. Itt valami hibának kell lennie és ezért igen kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy vizsgálja meg ezt a kérdést és tegye meg a szükségesnek látszó intézkedéseket. A Tiszántúllal kapcsolatban akartam még megemlíteni a mangalica-sertés kérdését is. Erről azonban, az idő rövidsége miatt, már nem beszélhetek. Most csak egészen röviden akarok a földmívelésügyi miniszter úrhoz még egy kérést intézni. Az 1928., 1929., 1930. és 1931. 'évben a fagy- és jégkárral kapcsolatban vetőmagkölcsönt bocsátott a földmívelésügyi minisztérium a gazdák részére. Ebből a kölcsönösszegből — nem akarom most felsorolni, mennyi volt — közel másfél millió pengő tartozás áll még fenn, főleg kisgazdáknak Nagyon jól tudom, hogy a kölcsön nyújtásakor a vetőmagnak magas ára volt és hogy ezen a magas áron számolták el a nekik juttatott vetőmagot. Pár hónap alatt azonban a vetőmag ára katasztrofálisan esett, nagyon méltá

: nyos és igazságos volna tehát, ha fennálló tartozásaikat a gazdák lényegesen olcsóbban törleszthetnek és t erre a törlesztésre lehetőleg bizonyos határidő adatnék. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. vitéz Kenyeres János: Még csak egy mondat, rögtön befejezem. T. Ház! Köztünk, magyar gazdák közt lehetnek különbségek, lehet más a politikai állásfoglalásunk, lehet más a vérmérsékletünk, de van egy dolog, amelyben mindannyian egyek vagyunk, a magyar föld szeretetében és akármilyen sok keserűséget okozott is ez a szerelem egyikünknek vagy másikunknak, azért mégis mámorosak leszünk abban a pillanatban, ha felénk hajtja a szél a magyar barázda illatát. (Ügy van! Ügy van!) Tudom, hogy ez a föld iránti szeretet tölti el a földmívelésügyi miniszter úr szívét is és mivel ehhez a szeretethez tudás és tettrekészség is párosul, méltó a miniszter úr arra, hogy mi, magyar gazdák bizalommal kövessük. Én teljes bizalommal vagyok iránta és a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon, — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni nekem, hogy őszinte fajdal-