Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-273
Az országgyűlés képviselőházának 27 egy percig is elzárkóznék attól, hogy egy munkakamara létrejöhessen, ahol a munkaadók és munkavállalók s esetleg a kormány is, együtt vannak és azt a bizonyos munkaközösséget létrehozzák. Hol van például Magyarországon egy döntő bizottság? Magyarországon a munkásság, sajnos, az utóbbi években nem tud nagyobb bérmozgalmakat kezdeményezni, hiszen a munkanélküliség annyira letörte az ő erejét és nincsen egyetlen hivatal, ahová joggal mehetnénk és kívánhatnók a döntést. Minden az erőviszonyokra van bazírozva ás ez az erőviszony ma, sajnos, nem a dolgozó társadalomnak és főleg nem az igazságnak tesz szolgálatot, hanem egyoldalú döntésekkel intézi el a szociális kérdéseket is. Kollektív szerződések? A kollektív szerződésekről beszél Hitler, Mussolini, mindenki, Ausztriában is, másutt is az új alkotmányokban mindenütt a kollektív szerződésekre alapítják működésüket. Minden országban, talán a Balkánt kivéve, megvan a kollektív szerződést szabályozó törvény. Azt mondják, hogy most nem lehet szociálpolitikai munkát követni és kívánni, mert a szociális terhek túlnagyok, hogy a gyáripar, a termelés nem bírja el a szociális terheketA kollektív szerződés törvényének meghozatala igazán nem jelentene szociális terhet. De itt van a vasárnapi munkaszünet kérdése. A vasárnapi munkaszünet nem jelent szociális terhet a termelésre. Hol van az megírva, hogy a vidéken nyitva kell lennie vasárnap annak a boltnak, annak a borbélyüzletnek, annak a többi üzletnek? Es kell-e a vásárt vasárnapon tartani azért, hogy a korzózó leánykáknak és fiúknak alkalmuk legyen vásárolni, hiszen az, aki vásárolni akar, véleményem szerint a hétköznapon megtartandó vásáron is beszerzi portékáját. Hol van a magánalkalmazottak jogviszonyának szabályozása, hogy biztosítsák azt az altisztet, azt a banktisztet, hogy ne lehessen kidobni máról-holnapra, amikor a banknak vagy a vállalatnak pillanatnyi konjunktúrája ez így hozná magával? Véleményem szerint nem indokolt az, amikor a szociálpolitikai reformok megkezdését azzal akarják ellensúlyozni, hogy ezt nem lehet azért, mert a termelés nem bírja el a további terheket. A miniszetereínök úr mai beszéde folytán még jobban meggyőződtünk arról, hogy igenis kell egy keresztény párt, amely erről az oldalról is hangoztatja a szociális követelményeket, amely erről az oldalról is segíteni akar, napirenden akarja tartani a keresztény és szociális elgondolásokat. Mi egy új Magyarországért lelkesedünk, ahol nem a protekció, nem a születési előjog, hanem a tisztességes munka az egyedüli ajánlólevél az érvényesüléshez. Ezen az új Magyarországon ennek az egész új mozgalomnak négy pilléren kell nyugodnia, még pedig a nemzeti, a keresztény, a demokratikus és a szociális pilléren. Miután a miniszterelnök úr mai beszéde, de az elmúlt időkben követett kormánypolitika is teljesen nélkülözi a szociálpolitikai alkotásokat és elindulásokat, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a költségvetést elfogadjam. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Büchler József! Büchler József: T. Képviselőház! Nemcsak a parlamenti szokásoknak megfelelően, hanem a dolgok természetéből kifolyólag is, mert Tobler János t. képviselőtársam beszédének majdnem a felében a szociáldemokratapárttal '. ülése 193U május 7-én, hétfőn. 241 foglalkozott, kötelességem, hogy visszatérjek azokra a dolgokra, amelyekről ő beszélt. Ennek a felszólalásnak voltak olyan részletei, amelyek a szociáldemokrata pártra csak hízelgőek lehetnek, amelyek elismerik a szociáldemokratapárt erejét, amelyek a szociáldemokratapártot úgy állítják be, mint amely valóban őszintén, komolyan sokat, nagyon sokat tett a munkásosztály érdekében. Mégis azt kell mondanom Tobler János t. képviselőtársam beszédére, hogy az bizony nagyon sok tévedést is tartalmazott mindeme látszólagos jószándék mellett, amelyet Tobler János képviselőtársam beszédéből ki lehetett venni. Tobler t. képviselőtársam arról is beszélt, hogy ő szükségesnek tartaná, hogy mi revideáljuk álláspontunkat bizonyos kérdésekben. A szokásos frázisokkal álláspontunk revízióját kívánja a nemzeti kérdésben és hasonló más kérdésekben, az osztályharc megtagadását követeli tőlünk és amellett egyebet nem tett egész beszédében, mint olyan intézkedéseket követelt, amelyek tisztán és kizáróan azért szükségesek, mert osztályharc van. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Azt ránk kényszerítik!) Kérdezem t. képviselőtársamat, aki a politikai életben szakszervezeti kérdésekkel foglalkozik, aki szakszervezetben nőtt fel és a keresztényszocialista szakszervezeti mozgalmat intézi, hogy hol él ő, a fellegekben-e, vagy itt a földön? Mert ha a földön él és látja a munkásosztály rettenetes sínylődését, nyomorúságát, keserűségét, munkátlanságát, akkor azt kell mondania: osztályharc pedig van. T. képviselőtársam, nem mi csináljuk az osztályharcot. Osztályharc van, akár akarjuk mi szociáldemokraták, akár nem akarják önök, akár akarja a kapitalizmus, akár nem akarjuk mi. Osztályharc van, ama gazdasági termelési rend szerint, amelyben élünk. Amíg kapitalista termelési rend van, addig van osztályharc is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Vak és süket embernek kell lennie — nem a képviselő úrra értem, — aki ezt nem látja meg vagy tagadja. Az évszázados és évezredes szenvedés útján az agrárkapitalista^ és^ ipari kapitalista gazdasági kizsákmányolás és elnyomatás alatt élő muskásosztály saját testén érzi, hogy mi az osztályharc és pedig nemcsak a gazdasági kizsákmányolást és elnyomatást érzi, hanem a politikai elnyomatást is. Hiszen az egész munkásosztály, tekintet nélkül arra 1 , hogy politikailag milyen álláspontot képvisel, elnyomott osztály. Éppen ezért nem lehet, t. képviselőtársam, arról beszélni, hogy a szociáldemokrácia mondjon le az osztályharc eszközeiről és elméletéről, mert az osztályharcról, amely van, lemondani egyszerűen fizikailag nem lehet(Reisinger Ferenc: Kezdjék a gyilkos urak!) A képviselő úr azonkívül beszélt a Quadragesimo anno-ról és a Herum novarum-ról, beállítván ezeket, mint minden társadalmi, gazdasági és politikai bajnak panaceáját, mint orvosságot, amely mindenre jó, mint a Diana sósborszesz. A Quadragesimo anno és a Herum novarum sem született volna meg, t. Képviselőház, ha nincs szocializmus. Fel méltóztatott olvasni, hogy mit mond a pápa enciklikája a gazdasági elnyomatás és kizsákmányolás tekintetében. (Propper Sándor: Szankciók nélkül természetesen!) Dicsérni méltóztatott és a képviselő úr mindjárt hozzátette azt is, hogy ők úgy akarják fenntartani a tulajdon elveit, amint a mai társadalmi rendben megvan, új
