Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

242 Az országgyűlés képviselőházának társadalmi rendet, új gazdasági rendet tulajdonképpen egyáltalában nem akarnak, tehát a. Herum novarum-nak és a Quadragesimo annonak semmi szankciója nincs- Meg kell azonban jegyeznem, hogy — mint mondottam — ez meg sem született volna, hogyha a szocializmus nincs, {Ügy \an! a szélsőbaloldalon.) hogyha nincs szocialista munkásmozgalom, amely felrázza az egész világ munkásságát, amely megmutatta azt az utat, amelyen járnia kell a munkásosztálynak, hogy felszabadítsa önmagát a politikai és gazdasági elnyomatás alól. Ha ez a szociáldemokrata-mozaglom nincsen, akkor az a Quadragesimo anno és a másik enciklika, a Rerum novarum meg sem született volna. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ahhoz persze én nem szólok hozzá, amit a képviselő úr itt a német viszonyok tekintetében mondott, mert az a véleményem, hogy Németország meglehetősen messze van, nincs itt egészen a szomszédban. E pillanatban tehát arról, hogy milyen hibákat követett el a szociáldemokratapárt Németországban, mielőtt a hitlerizmus megszületett volna és mielőtt Hitlerek kormányra jutottak volna, én nem beszélek. (Propper Sándor: Milyen hibákat követett el a centrum!) Nem beszélek erről azért, mert nagyon deplasszirt dolog volna, ha én ezekről a kérdésekről beszélnék. Viszont mindenesetre nagyon jó volna, ha én most ezzel szemben, minthogy együtt, mondjuk így: időlegesen együtt buktak el a szociáldemokrácia és a centrum Németországban, válasz- és viszonválaszképpen t. képviselőtársamnak elővenném, hogy milyen hibákat követett el Németországban a centrum, mert akkor legalább kvittek volnánk. (Propper Sándor: Legalább olyan hatalom volt, mint a szociáldemokrácia! — Malasits Géza: Nagyobb hatalom volt!) Méltóztassanak megengedni ezután, hogy foglalkozzam a miniszterelnök úr ma elmondott beszédének egyes részleteivel. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) amely részletek a belpolitikát és a külpolitikát egyaránt illetik. A belpolitikai kérdést illetően meg kell jegyeznem, hogy nekünk, szociáldemokratapártnak valóban szimpatikus volt az a definíció — hiszen ezen az oldalon tapsoltunk is ennek a megállapításnak, amikor a - miniszterelnök úr ezt mondta — hogy az a jog, amelyet nem lehet szabadon gyakorolni, nem jog. (Farkas István: Ezer éve így volt ebben az országban, így van ma is!) Ez az tulajdonképpen, amit mi évtizedek óta, amióta szociáldemokratapárt van Magyarországon, állandóan hangoztattunk. (Propper Sándor: Ezért a megállapításért sok szocialista börtönt ült!) Éppen azt akarom mondani, bogy se szeri se száma azoknak az embereknek, akik ezekért a megállapításokért, ilyen megállapításért, mint amilyent a miniszterelnök úr — egyébként igen 'helyesen — ma mondott, börtönt szenvedtek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egészen másként állana Magyarország, egészen másképpen állanának a dolgok, ha a miniszterelnökök, a miniszterelnök úr elődei be* látták volna, hogy ez valóban így van. Ennek azonban le kell vonni minden konzekvenciáját és most már sürgősen meg kell alkotni a titkos választójogot, mint ahogyan ezt a miniszterelnök úr megígérte, habár meg kell azt is jegyeznem, hogy mi szerettük volna, én azt hiszem, az az érzésem, hogy nemcsak a szociáldemokratapárt, hanem az összes ellenzéki pár273. ülése 193

h május 7-én, hétfőn. tok, szerettük volna, ha a miniszterelnök úr többet mond a választójog tekintetében, mint amit mondott, (Farkas István: Elég dodonai volt!) mert azonkívül, hogy kijelentette, hogy titkos lesz a választói jog, hogy még ebben az évben, de legkésőbb a jövő esztendőben be fogja a Képviselőháznak terjeszteni javaslatát, tulajdonképpen ebben a kérdésben semmit sem mondott a miniszterelnök úr. Egy ilyen nagy alkotmányjogi kérdésről, egy ilyen nagy koncepciójú kérdésről, mit éppen a választói jog, amely a parlamentarizmus alapja, bővebben kellett volna a miniszterelnök úrnak nyilatkoznia. Meg kellett volna mondania azt, hogy hogyan akarja a választói jogot megalkotni és lesz-e általános, lesz-e egyenlő választói jog, mert a választói jognak, majdnem azt mondhatnám, éppen olyan fontos alkotó eleme az általánosság és az egyenlőség, mint a titkosság. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Abba nem lehet senkinek semmi körülmények közt belemennie, egyetlen egy párt sem teheti ezt, hogy visszafelé menjünk az általánosság szempontjából és helyet adjunk olyan megállapításoknak, mint amilyen megállapítást itt Eckhardt Tibor t. képviselőtársam tett, amikor azt mondotta, hogy a munkanélkülieknek, illetve azoknak, akik inségsegélyben részesülnek, tehát akik önhibájukon kívül a társadalomnak, a mai kapitalista társadalmi rendnek hibái és bűne következtében kenyértelenül állnak itt családjukkal, akiktől elveszik minden lehetőségét annak, hogy dolgozhassanak és alamizsnát, morzsákat adnak nekik, egyszerű, úgynevezett rohamlevest, — így hívják gúnyosan azt a nem tudom, miféle kotyvalékot, amit ezeknek az embereknek adnak — ne legyen választói joguk. Csak azért, mert ilyen leveseket kapnak, vagy mert kapnak néha félkiló kukoricalisztet, ezektől elvenni a választójogot, elsősorban pedig olyan képviselőknek mondani ezt, akik speciálisan az agrárlakosságot képviselik, (Farkas István: Megint elárulják a parasztot!) túlságosan vakmerő dolog. Túlságosan vakmerő dolog ez a parasztsággal szemben és én tovább megyek, a képviselő úrnak ezt a kijelentését árulásnak tekintem a parasztsággal szemben. Nem lehet azt mondani ezekről az emberekről, hogy ezek csavargók. Azért mondom, hogy az általánosság fontos alkotó eleme, fontos kelléke a választójognak, hogy amint titkos lesz a választójog, azonképpen legyen általános és egyenlő. De ezenkívül szerettük volna azt is, ha a miniszterelnök úr megmondja, hogy ezt az általános, vagy titkos választójogot úgy lépteti életbe és úgy csinálja meg a választást, hogy az valóban tiszta * választás is legyen. Mert titkos választójogot hozni, választást csinálni és azután, — nem tudom természetesen, hogy az a közigazgatási tisztviselő hogyan fogja ezt elbírálni — majd amikor választás lesz, esetleg román rendszer szerint választani, urnákat ellopni és hasonló visszaéléseket elkövetni, az ilyen választásból azután senki a világon, egyetlenegy demokratikusan érző, alkotmányt tisztelő becsületes ember nem kér. Ilyen választásokból nem kérünk. Meg kellett volna tehát mondania a miniszterelnök úrnak azt is, hogy közigazgatási tisztviselőktől, hatalomtól, terrortól mentes választást akar, amikor életbe fogja léptetni a titkos választói jogot. Szerettük volna, ha arról is beszélt volna a miniszterelnök úr, hogy hogyan képzeli el a választási agitációt, ha nincsen egyesülési és gyülekezési jog. Itt ez a szolgabíráktól, a. jegy-