Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-273
232 Az országgyűlés képviselőházának essünk abba a hibába, hogy nemcsak egymást dicsérjük agyon, hanem ezt a parlamentet is, mert ennek szintén van egy eredendő bűne és ez az, hogy a választásokon a választók és a képviselőjelölt közé mindig beékelődik a hatóság mint pártember és nem hagyja a két felet egymásra, hanem beáll harmadiknak és irányítja a szavazó tömegek megnyilvánulását. A közfunikeionáriusok pártfunkcionáriusokká süllyednek és a Képviselőházban a képviselők nagy része nem a választók bizalmából» hanem a hatóságok bizalmából kerül be. Azután még valami: itt van az összeférhetlenségi törvény. Megalkottuk ezt a törvényt, át is ment a Felsőházba. Valami kis korrekciót kellett volna csinálni, vissza is jött, azóta azonban ebben a kérdésiben semmi nem történt. De talán fog történni. Még egy nagy bajunk van: a képviselő már nem törvényhozó többé, a képviselő ingyenes ügynöke lett kerületének. (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások: Ez igaz!) A szegény képviselők óriási táskákkal szaladgálnak a folyosón s a táskák tele kérvényekkel és kérelmekkel. (Ügy van! Ügy van!) A képviselő rabja lett kerületének, rabja lett választóinak. Ezért nem tud ma a képviselő kötelezettségének minden tekintetben eleget tenni. {Ügy van! Ügy van!) Hogy képviselőtársaink nincsenek itt, ez nem jelenti azt, hogy lopják a napot, hanem azt jelenti, hogy választóik által gyötörve és hajszolva, azok magánügyeit intézik. Ha a miniszterelnök úr idehoz egy új választójogi törvényt, szüntesse meg ezt a lehetetlen állapotot, hogy a képviselő rabja legyen választóinak. Ez nem méltó a törvényhozóhoz s utat és módot kell taMlni ennek a megszüntetésére. (Helyeslés.) T. Ház! A parlamentarizmus mellett nyilatkozott meg a miniszterelnök úr, holott környezetében a legutóbbi időben már sokszor elparentálták a parlamentet. Cáfolatok ebben a tekintetben nem igen jelentek meg. A mai naptól kezdve más a helyzet. Eddig azt mondták, hogy nemcsak az indivÜdiuál-kapitalisztikus rendszernek van vége, hanem a parlament is lejáróban van mindenütt s jön majd a tékintélykormányzat, az auktoritativ szellem? Mi ez? Bizonyos, hogy egy kormány részére a/legjobb tekintélybiztosítás az eredményes munka. Egy parlamentre legjobb auktoritativ ajándék az eredményes munlka. Ha érzi a dolgozó társadalom, ihogy a parlamentben nemcsak beszélnek, hanem a sok beszédnek valami hasznos hatása is van az exiszténciákra és a kenyérkereset lehetőségekre, akkor nincs baj. (Ügy van! balfelöl.) De kérdem, hogy gondolnak itt nagy obb tekintélyt behozni? Nagyobb tekintélyt behozni csak egy módon lehet: a kormány dirigáljon, a parlament pedig olyan törvényeket, léptessen életbe, amelyekkel a dolgozó társadalom (helyzetén segít. Hogy lehet ezt az instrumentumot valami jobbal felcserélni? Valami végessel, egy emberrel, két emberrel? Ezt a magyar ezeréves alkotmány sohasem tűrné és az ilyet mindig kivetné magából,. (Jánossy Gábor: Eszeágában sincs ilyesmi!) Igenis, az a benyomásunk, hogy ennek a parlamentnek is lejárt már és azt mondjuk mindig egymásnak, hogy vagy tud ez a törvényhozás rövid időn belül egy komoly, céltudatos reformpolitikához hozfcáfogni (Ügy van! balfelőU), s vagy meg tud birkózni az adott feladatokkal, vagy elsöprődig. Ezt is meg kell mondani nyíltan. Itt egy273. ülése 193 If május 7-én, hétfőn. másnak udvarias szónoklatokat tartani anélkül, hogy ezekből a szónoklatokból a praxisban tények és hasznos cselekedetek válnának: ez a jövőt nem biztosítja, Nincs olyan parlament, amelyet meg lehet menteni, ha meddő, nincs olyan kormány, amelynek tekintélyét meg lehet menteni, ha eredménytelenül kormányoz. Itt van ez a pompes funèbres szellem, amely folyton temet, amely az individualista kapitalista termelési rendet temeti, hiszen nemcsak Mecsér András t. képviselőtársam, htanem Bethlen István is az ő újévi, vagy húsvéti nagy cikkében megírta, hogy vége a kapitalisztikus termelési rendnek. (Ellenmondások jobbfelől.) Hát most a parlamenttel mi van? Ennél jobb parlamentet, eltekintve ezektől az eredendő bűnöktől, a világon elképzelni sem lehet, (Derültség.) mert én ilyen többséget, mint a túloldali, a világ történelmében még sehol sem tudtam megállapítani. (Derültség és zaj jobb felől. — Szabóky Jenő: Semmiesetre sem érdemes választani! — Berki Gyula közheszól.) Kedves Berki képviselőtársam, ne haragudjék, annak a többségnek olyan nagy a vonzóereje, hogy miután ön egy évig itt velünk küzdött, egy év múlva visszaszállingózott oda a régi fészkébe, a régi iszer etettél, a régi bátorsággal. (Berki Gyula: Miért? Mert csak Duna-ünnepélyt lehetett odaát rendezni!) En Gömbös Gyulára hallgatok, aki azt mondotta, hogy gyáva ember az, aki nem mer kiállani véleményéért és meggyőződéséért. (Berki Gyula: Én mindig kiálltam!) Ez a mi feladatunk. Minket nem azért küldöttek ide választóink, hogy csak búgjunk, szavazzunk, ünnepeljünk, hanem, hogy kritizáljunk, támadjunk is, hogy a hibákat ostorozzuk. (Zaj.) Ez a parlament igazi szelleme, a parlament igazi lelke, nem pedig az, amikor bóbiskolnak a képviselők, (Berki Gyula: En nem szoktam!) hanem amikon mozgolódnak, amikor ellentmondanak és felháborodnak. Ez az igazi parlament. A falanszter-parlament nem tud irányítani, a falanszter-parlament úgy működik, mint egy bábszínház. A nagy bábszínházban van egy zsinórpadlás, a zsinórpadlásról irányítják dróttal és zsinórral a figurákat és a játék zavartalanul folyik. Mit akarnak a tisztelt reformátorok? A parlamentarizmust eltemetni? Az individualisztikus kapitalizmust eltemetni? (Jánossy Gábor: Szélmalomharc!) Mit akarnak helyette? Dömping-sajtót? Ezt akarják helyette? Hogy Damokles-kardja állandóan a sajtó felett lebegjen? Ebben az országban, ahol a közbátorság állandóan a nulla alatt van: éhez kell még a Damokles-kard a sajtó felett? (Zaj.) Engedelmet kérek, gleichschaltolt parlament, gleichschaltolt sajtó, gleichschaltolt közélet: (Jánossy Gábor: Csúnya szavak, mondja magyarul!) ez börtönszagot idéz elő, ez pinceatmoszfera, amelyben csak mérges gombák és bolondgombák tenyészhetnek, Jánossy képviselőtársam. (Derültség.) Leihet^ hogy az ilyen világban talán néhányezren tudnának jól boldogulni, de jól mondotta ma megint Gömbös Gyula: a többiek pedig mint alattvalók élnének és senyvednének. Pedig önök is tudják, hogy a magyar embert nem alattvalónak, nem pupáknak teremtette az Úristen, hanem gerinces, önérzetes polgárnak. (Jánossy Gábor: Az is! — Homonnay Tivadar: Nem rossz emberek az őszinte emberek!) Reformátorok az urak.
