Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

Az országgyűlés képviselőházának 2 a magyar ipar igenis, pozitív munkát végzett, méltó a magyar termeléshez, a magyar elgondolásokhoz és nyugodtan felveheti a versenyt a külföldi iparokkal. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Én tehát a római egyezményt úgy fogom fel, mint első lépést Közép- és Kelet-Európa szanálásához, ami egyben első lépés az autarchia rendszere ellen és melynek rákfenéjét nemcsak mi, hanem minden más ország is érzi és keservesen megfizeti. (Ügy van! Úgy van!) Itt természetes, hogy áldozatokat kell hoznunk, de nagyvonalú megoldások áldozatok nélkül nincsenek. Meggyőződésem az, hogy az áldozatok ellenére prosperálni fog a nemzet. A harmadik kérdés a német kérdés (Halljuk! Halljuk!) s mielőtt erre rátérnék, méltóztassék megengedni, hogy a német-osztrák kérdésről is szóljak pár szót. Meggyőződésem az, hogy a kis Magyarországnak ebbe a kérdésbe nem szabad beleszólnia, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) ez a kis Magyarország ne avatkozzék bele a nagyok játékába — ha nem szólítják erre fel. (Ügy van! a jobboldalon.) Nagy érdekünk fűződik Ausztriához és éppen olyan érdékünk fűződik Németországhoz is, még akkor is, ha volnának világnézeti szempontból differenciák a német belpolitikai helyzet megítélését illetően. Aki higgadtan nézi ezt a kérdést, az nem törődhetik a német belpolitikával, az legyen a németek belső ügye, amely, tekintettel a nemzeti szuverenitásra, nem érinthető más nemzetek által. T. Ház! Más kérdés az, ha itt Magyarországon hasonló rezsim vagy hasonló politikai irány akarna gyökeret verni, különösen olyan tendenciával, amilyen tendenciát ml látunk, mert akkor a kormánynak kötelessége állást foglalni ezzel a tendenciával szemben, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) függetlenül attól, hogy másoknak tetszik-e ez, vagy nem. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Kérnem kell azonban azokat az igen t. képviselőtársaimat, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, ébredjenek tudatára annak, hogy nem messze tőlünk — akármilyen jelvény mellett is — egy hetvenmilliós nép él, amelynek mindig döntő lesz a befolyása a Dunavölgye kérdéseinek elintézésében. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Sokan szinte felelősségrevonásszerűen kritika tárgyává tették azokat az utazásokat, amelyeket az elmúlt időkben a külügyminiszter úrral együtt tettünk. Elmentünk Bulgáriába, elmentünk Törökországba és ma arról számolhatok be a t. Háznak, hogy ezek az utak hasznosak voltak az ország számára. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A magyar iparnak és magyar kereskedelemnek feladata volna, hogy ebben az irányban keressen expanzív lehetőségeket. (Ügy van! a jobboldalon.) Arra az álláspontra azonban sohasem fogok helyezkedni, hogy mintegy állami zsíró mellett menjenek üzletet kötni a Balkánra, mert erre az államnak nincs pénze, hanem a magyar ipar fantáziával, elhatározással és konzekvens eljárással próbáljon piacokat szerezni. Meggyőződésem az, hogy erre úgy Bulgáriában, mint Törökországban megvannak a kellő lehetőségek. (Ügy van! a jobboldalon.) A bolgár és a török látogatással kapcsolatosan sokan a Balkán-paktumot is a szememre vetették, mert azt mondották, hogy: íme, mégis megszületett a Balkánpaktum. T. Ház! A Balkán-paktumot megakadályozni nem állt módunkban és másoknak, nálunk, nagyobb ha3. ülése 193% május 7-én, hétfőn. 223 talmaknak sem sikerült ezt megakadályozni. En azonban megnyugtatom a magyar közvéleményt, hogy ettől a Balkán-paktumtól nem kell különösképen félni. Többek között azért sem, mert köztudomás szerint olyan államok kötöttek paktumot egymással, amelyek között lényeges kérdésekben ellentétek is forognak fenn. Rendkívül örülök annak, t. Ház, hogy Milotay igen t. barátom felemlítette a lengyelkérdést és ezt Zsilinszky barátom is állandóan szorgalmazza. Ebben a kérdésben nincs differencia közöttünk. Lengyelország felé szálakat szőni, összeköttetéseket keresni: helyes a magyar politika szempontjából. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt meg is fogjuk tenni, ímert megállapíthatjuk világosan azt — és azt eléggé sajnálom, — hogy sokszor éppen olyan irányokban, ahol testvérek, rokonok, vagy régi történelmi kapcsolatok vannak, az anyagi kapcsolatok alig állanak fenn. (Ügy van! a baloldalon.) Ennek ellenére azonban meggyőződésem az, hogy ebben az irányban is lehet eredményeket elérni. , T. Ház! Azt hiszem, velem együtt nagy hálával méltóztatnak gondolni azokra az angol képviselőkre, akik a magyar revízió érdekében dolgoznak, (Elénk [helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon), akik, hogy úgy mondjam, napirenden tartják a revízió kérdését és annak Mussolini ő excellenciája mellett nemzetközi súlyt adnak. (Éljenzés és taps.) Hozzáteszem ehhez azt, hogy francia képviselők körében is mozgolódás látszik ebben az irányban. Ezen nem csodálkozom, mert okos emberek politikával és történelemmel foglalkozó emberek rá kell hogy jöjjenek előbb-utóbb arra, hogy Trianonban határtalan igazságtalanság történt a nemzettel,

f (Ügy van! Ügy van!), amely igazságtalanságot félrevezetés, hamis adatok alapján követtek el. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! A napokban olvastam egy, a trianoni szerződés megkötésében résztvett idegen diplomata emlékiratait, amelyekben a Csallóközről elmélkedik és megállapítja, hogy milyen tragikus az, hogy az úgynevezett »Big Four« nem tudja, hogy hol van ez a Csallóköz, s hogy az tiszta magyar terület. Mennyi bajt fog még okozni az az igazságtalanság, — írja ez az idegen diplomata, — amelyet Magyarországgal követtek el, amikor sem földrajzi, sem kulturális sem történelmi, sem néprajzi szempontokat nem vettek tekintetbe. Éppen a^ért jogosan bizakodom abban, hogy a magyar igazság kellő felvilágosító munka révén érvényesülni fog. (Elénk helyeslés.) Legyen szabad a kisantanttal is foglalkoznom. (Halljuk! Halljuk!) - Erről az oldalról állandóan azt halljuk t. Ház, hogy a gazdasági közeledés irányában keressük meg a megoldást, amire válaszom az, hogy ez a nemzet nem süllyedt le addig % hogy kizárólag gazdasági szempontokból nézze ezt a kérdést és a maga sorsát. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Bármennyire elismerem is, hogy logikus volna elsősorban Csehszlovákiával olyan érintkezést találni, amely lehetővé tenné intenzívebb gazdasági kapcsolatok kifejlődését, de elvenni tőlünk mindent, degradálni akarni ezt a nemzetet harmadrangú állammá gazdasági szempontból is, azután akarni belekényszeríteni bennünket egy szoros gazdasági viszonyba, erre az álláspontra nem helyezkedhetem. {Elénk helyeslés.) Helyezkedni fogok erre abban a pillanatban, amikor látom, hogy komoly szándék-