Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

224 Az országgyűlés képviselőházának 0$. ülése 193& május 7-én, hétfőn. £al állok szemben a magyar igazság elismerését illetőleg. (Elénk helyeslés és taps.) T. Ház! Itt a nagy nyilvánosság előtt merem megmondani azt, hogy a trianoni határokat vezérkari tisztek, és nem politikusok és történészek csinálták. (Ügy van! Ügy van!) Kérdezem például, hogy a Pozsonytól délre levő hídfő mire kell, ha nem kényelmes támadás előkészítésére? Kérdezem, hogy minek ez a közelség Szobnál? (Ügy van! Ügy van!) A vízrendszereket így metszették keresztül, a földrajzi adottságot, amely Istentől való, nem vették tekintetbe, (Ügy van! Ügy wan!) stratégiai és taktikai szempontok voltak náluk a mértékadók és talán gazdasági szempontok, mert minden nyersanyagtól elvágták Magyarországot. r (Ügy van! Ügy van!) . Ugyanezt mondhatnám jugoszláv és román vonatkozásban is. A világ előtt tehát hangsúlyoznom kell, hogy aki velünk barátkozni akar, az ne katonai szempontokból, hanem politikai, közgazdasági, néprajzi és elsősorban a földrajzi szempontokból induljon ki. (Hosszantartó taps.) T. Ház! Ezt azért mondtam meg, mert le akartam szögezni a magyar kormány álláspontját ebben a kérdésben. Mindig úgy vagyunk odaállítva, mintha nem volnánk hajlandók tárgyalni a kisantanttal. Igenis hajlandók vagyunk, de nem gúzsba kötött kezekkel és nem rabszolgák módjára, hanem szabad és független nemzet módjára. (Elénk éljenzés és taps.) Ez a kor és ez az idő, amelyben élünk, gazdasági kérdésekkel van telítve s ezek dominálják úgyszólván a mindennapi életet. A magyar kormány elsőrendű feladatának tartotta. — egyrészt azért, mert a külkereskedelmünk egyenlege passzív volt, másrészt, mert a belső prosperitás is csak úgy képzelhető el, hogyha mindazt, amit termelünk, jó áron, jó piacokon, el is adjuk — hogy az egész külkereskedelmet rendszerbe foglaljuk, amit egyébként az egész Ház is követelt. Az külön téma, jhogy most éppen azt kifogásolja az ellenzéknek egyik illusztris szónoka, — azt hiszem Farkas Tibor — hogy a miniszterelnök beleszólt ezekbe a dolgokba. Ez szerintem logikus, mert ahol több tárca van érdekelve, a kormányelnöknek kell kiegyenlítőleg közbelépnie. Ez a külkereskedelmi szervezés lényegében abban állott, hogy megszerveztük 'Külkereskedelmi Hivatalunkat. Merem állítani, hogy ez az intézmény jól funkcionál, világosságot derített a kérdésekre és tudjuk minden nemzetközi tárgyalásnál, hogy mi a feladat és melyek azok a célok, amelyek felé haladnunk kell. Logikus, hogy Magyarországnak elsősorban olyan piacot kellett keresnie, amely természetes piacunk és ez Ausztria. Ha valaki nézi külkereskedelmi statisztikánkat, látja, hogy lényegesen nagyobb a forgalmunk Ausztriával, mint más országokkal, sőt több nagyobb állam együttvéve sem éri el azokat a dimenziókat, amelyeket Ausztriával elérünk. A történelem, a földrajz és a logika parancsai szerint az osztrák piac az első piac, amellyel Magyarországnak számolnia kell. Logikus volna a csehszlovák piac is, ha nem volnának politikai akadályok, de én merem remélni, hogy az élet kényszeríteni fog bennünket a megegyezésre, (Ügy van! bálfelöl.) mert egyik állam • sem bírja állandóan azt a küzdelmet, amely már tíz év óta folyik. (Ügy van! Ügy van! — Friedrich István: Ez a fejlődés, így lesz!) Sokan azt látják, t. Ház, hogy olasz relációban a gazdasági kapcsolatok nehezen fejlődnek. Helyes ez a megállapítás is. Gazdasági kapcsolatokat nehéz szerezni és talán még nehezebb megtartani. Vannak konjunktúrák. — akár politikai, akár gazdasági konjunktiírák — amelyek idejében könnyű a prosperitás vonalait megtalálni, de azokat állandósítani csak úgy lehet, ha kölcsönösen felismerjük az érdekeket és ezeknek útján konkrét elhatározással és erős akarással megyünk előre. Ebben a vonatkozásban megtettünk mindent, és bár nem látom a magunk érdemének az elért eredményeket, mert hiszen a befagyott pengő nagyon sokat lendített exportunkon, — ezt nyiltan bevallom — »sors bona, nihil aliud« — ez véletlen. Hozzájárult azonban ehhez az előnyhöz a reklám és a piacszerzés. Ezen az úton haladva, én remélem, hogy a magyar kereskedelem és a magyar termelés ezeket az így aniegszerzett piacokat meg is fogja tartani. Van valami mégis, ami a magyar nomzet termelésének és termelőképességének javára irandó

/ és ez az, hogy a mi nyughatatlan vérünk állandóan alkotni akar, mert érzi, hogy csak ezen a pozitív úton bírja megállni helyét a nemzetek versenyében. Az akarni nem tudó, az Ölbetett kézzel a maguk életét élő nemzetek elbuktak. A mi nemzetünk aktív ezen a téren és én hiszem, hogy minden körülmények között (megtartjuk azt a nívót, amelynél lejjebb nem szeretnék már süllyedni. Bár a világ politikai és gazdasági helyzete olyan, hogy még ezzel is számolnunk kell, dacára annak, hogy mindenütt jelei vannak a fellendülésnek, én a magam részéről úgy élem az életet és úgy irányítom az ország politikáját, mintha még nehéz feladatok előtt állanánk. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Teszem ezt azért, — és ezt itt nyiltan kimondom szemben azokkal az urakkal, akik örökösen befektetéseket követelnek a kormánytól — mert én egy általános beruházási politikának híve nem vagyok. Híve vagyok egy befektetési politikának akkor, ha a magángazdaság olyan erős, hogy önmaga tudja ezeket a befektetéseket eszközölni. De az állam részéről résztvenni ebben a politikában veszélyes volna, különösen akkor, ha az ország gazdaságilag rekonvaleszcens. (Úgy van! a baloldalon.) T. Ház! A királykérdés is (Halljwk! Halljuk! balfelől.) a külpolitikai kérdésekhez tartozik. Bár — s ezt aláhúzom — ebben a kérdésben csak a szuverén magyar nemzet dönthet, de tagadhatatlan, a királykérdésnek nemzetközig vonatkozásai is vannak, amit különben a szónokok is elismerték. A Képviselőház külügyi bizottságában illusztris ellenzéki képviselők — mert hiszen a keresztény gazdasági párt képviselőit én de facto már régen, de talán ma hivatalosan is ellenzéknek tekintem — (Egy hang a balközépen; Éljen! — Derültség. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől és a középen.) azt a kérdést intézték hozzám és felszólítottak arra, hogy a királykérdésben engedjek abból a »makacs« álláspontomból, amelyet eddig a magyar közéletben képviseltem. Én a következő deklarációt teszem, t. Ház. (Halljuk! Halljuk!) Saafoadkirályválasztó elvi álláspontom teljes fenntartása mellett... (Jánossy Gábor: Éljen! Éljen! Éljen! — Élénk derültség. — Felkiáltások balfelől: Várjanak! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A közbeszólásokat is sok tekintetben a parlamentarizmus lejáratása eszközeinek tartom, különösen ha komoly kérdésről van szó. (Taps a jobboldalon és u középen. — Felkiáltások balfelől: Ott szóltak közbe! — Egy hang jobb-