Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

Az országgyűlés képviselőházának 273. ülése 193b május 7-én, hétfőn. 221 védekről azért^ nem, mert róluk interpelláció formájában Grál Jenő képviselőtársam szólott. Az orvosok kérdésénél azonban meg kell kérnem a kormányzatot, legyen kegyes és terjessze' elő végre válaszát a még januárban beterjesztett interpellációmra, amelyet részben a szabad orvosválasztás, részben az Otba. kérdésében voltam bátor előterjeszteni. (Zaj. — Hulljuk! Halljuk!) A diplomás munkanélküliekről Illés József képviselőtársam, a diplomanélküliekről Weltner Jakab képviselőtársam szólott. Ezek s,

r diplomanélküli munkanélküliek a magyar társadalomnak a legnyomorultabb sorban élő tagjai, az ezekről való gondoskodást szintén valamilyen formában kérem a kormánytól. T. Ház! A pénzügyminiszter úr mostani első költségvetési beszédének végén és a legutóbbi ülésen elmondott második költségvetési beszédének elején olyan hangot használt az ellenzékkel szemben, amely ellen a magam szerény személyében feltétlenül tiltakozom. Ez az ellenzék mem vádolható demagógiával. (Ügy van! balfelől.) Objektiv, országukat, testvéreiket, a magyar jövőt és az emberiség jövőjét féltő emberek ülnek itt ezen a baloldalon. Nem akarunk mást, mint hitet és reménységet kelteni azokban, akiknek sorsát látszólag itt intézik. Sajnos, csak látszólag, mert tényleg nem vagyunk egyebek, mint beszélő bábuk, akiknek igaz lelkiismerettel önmagukban sem lehet bizalmuk és mégis bizalmat kell kérniök a néptől. Kicsiny, rabbá és koldussá tett ország (szerencsétlen, de becsületes és törekvő fiai vagyunk. Sokat szeretnénk másként és jobban, ez azonban nem rajtunk múlik. T. Ház! Három éve vagyok képviselő és gyermekkorom óta a közéletben élek. Idealisták életét láttam, kis könyöklők táncát figyelhettem valódi nagyok körül. Kis könyöklőkét, akik ma is hangosan üvöltenek a látszatért és céltudatosan törekednek önérdekeik biztosítására, akár hazugság, akár tudatos hamis eskü segítségével. Ügy látom, hogy a mai őrült világban céltalan a szónak, a gondolatnak, az érzésnek, az eszményhirdetésnek útja. Mindez olyan, mintha valaki éjjel megy be a kocsmába józan fejjel azok közé, akik reggel óta részegek, ittasakAdy Endrének volt igaza, aki a következőket mondotta: »Ki magyar földön nagy sorra vágyik, rokkanva ér el az éjszakáig. Forró, szűz lelkünk dobjuk a sutba, de megjártad itt ó Zarathustra! Am néha mégis szóljon az ének, víg bajvívásnak, átokzenének, csalogatónak! Hadd jöjjön más 3bs! Pusztuljon, más is! Kokkan jon más is!« Igénytelen felszólalásom ebből az érzésből fakadt. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Felszólalásomban azt a metódust követem, hogy először általánosságban fogok válaszolni eu felszólalásokra, azután részletekben, kiemelve különösen azokat a részleteket, amelyek az ország általános politikai szempontjából fontosak. Vázsonyi János igen t. (képviselőtársam kifogásolta azt, hogy az én igen tisztelt és általam nagyrabecsült kollégám, a pénzügyminiszter úr nem volt elismeréssel a Ház ellenzéki oldala iránt. Ezzel szemben megállapítom, hogy a pénzügyminiszter úr pénteki beszédéiben a legnagyobb loy alitáss al nyilatkozott az ellenzéki oldalról elhangzott felszólalásokról. (Ügy van Ügy van! jobbfelől ésr a középen. — Jánossy Gábor: Akkor ő nem volt itt!) Én a magam részéről szintén köszönetet mondok a kritikáért. Köszönetet mondok azért, mert az az érzésem, hogy bár bizonyos kérdésekben lehetek^ ellentétes állásponton a Ház különböző oldalával, mégis, az ország súlyos külső és főleg gazdaságpolitikai helyzete arra kényszerít mindenkit, engem is, hogy olyan loyális légkört teremtsünk, amelyben a kölcsönös megértés ebben a nehéz időben lehetségessé válik. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A kormány nem irtózik a kritikától. Ellenkezőleg, az a kormány, amely reformpolitikát hirdet, kell hogy kritikának vesse alá minden politikai elgondolását. Mi csak^ az olyan kritikától irtózunk, amilyenre a pénzügyminiszter úr mutatott rá, amelynek nincsenek konkrét alapjai' és amely csak arra alkalmas, hogy a népet s a közvéleményt megtévessze. Ebben a tekintetben azonban könnyű a dolgunk, mert az az érzésünk, hogy a magyar közvélemény rendkívül óvatosan követi a kritikát, mert nagyon gyorsan váltakoznak a helyzetek. Problémák vetődnek fel máról-holnapra, sőt események következhetnek és következnek el úgy, hogy az elhangzott kritikára rögtön automatikusan megjön a cáfolat. A közvélemény velem együtt tudja, hogy a magyar út nem sima út, hogy az sokszor ingovány okon vezet keresztül és aki ért az útépí.téshez, az tudja, hogy az ingoványon keresztül utat csak úgy lehet építeni, hogy előbb cölöpöket verünk le és óvatosan megyünk előre, mert a magyar nemzet érdeke az ilyen útépítést tartja helyesnek és az ilyen irányú haladást tartja jónak. (Helyeslés.) Vajúdik az élet. Nemcsak ebben az országban, hanem világszerte azt látjuk, hogy új eszmék születnek és ütköznek, és mi, a kormány, arra az elvi álláspontra helyezkedtünk, hogy amikor ez a nagy vajúdás folyik, akkor a nemzetet egybe kell foglalni és óvatos, nem elhamarkodott, nem szenvedélyek által diktált politikát kéli folytatnunk, hanem olyan politikát, amelyet a józan ész diktál. Nem kalandvágy serkenti a kormányt, hanem az epites akarása. Nem a fantasztikumok kergetése az, ami a mi politikánkat jellemzi, hanem az a megjelenésében, külső formájában talán "unalmasnak látszó reálpolitika, amely téglat-teglára rakva végzi előre azt a munkát, amelyet az ország érdekében folytatunk. Egy azonban fontos: tudnunk kell, miért küzdünk es kiért küzdünk. Tudnunk kell, hogy az a test, a nemzetnek a teste, amelyért küzdünk: csonka, ezer sebből vérzik, és tudnunk kell, hogy első es legfontosabb programmpontunk az, hogy ezt a csonkaságot megváltoztassuk. (Ügy van! Ugy van! Élénk helyeslés jobbfelől.) Ö ifőméltósága, Magyarország Kormányzója, (Élénk éljenzés jobbfelől és a középen.) amikor ezt az országgyűlést megnyitotta, a következő szavakat mondotta (felolvassa): »Ez a sok kálváriát megjárt nemzet bízik sorsának javulásában s megőrizve erkölcsi integritását, a nemzeti egységbe összeforrva kifogja vívni a maga igazát.« T. Ház! Ezek a szavak mértékadók a kormány politikájára: becsületes szándékkal nemzeti" egységet teremteni, nagy feladatok teljesítése céljából. Menten minden pártpolitikai diktatúrától, a szabadon egyesülni akaró magyar nemzetnek az egységét keresem, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert az a meggyőződésem, hogy a történelemnek ebben a nehéz 31*