Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

220 Az országgyűlés képviselőházának 273. ülése 193b május 7-én, hétfon. nyer kérdéséről ibeszéltem. Elismertem, mint városi politikus, hogy az első kérdés a magyar föld kérdése. De ugyanakkor egyenlő jogot kértem a városi polgár számára is, minden vonatkozásban, úgy, ahogy azt erről az oldalról a magyar föld legkiválóbb képviselője, boldogemlékű Gaal Gaston is kívánta. Egyetértek a miniszterelnök úrral abban, ho^y a demokrácia ugyanaz, mint a népies politika. De az eszközök tekintetében már eltér a (felfogásunk, mert a népies politika és a demokrácia csak a néppel, a népre támaszkodva, a nép legszélesebb rétegein keresztül oldható meg, minden más, akár változatban, akár látszólag is. de végeredményben mindenképpen diktatúrát jelent. Malasits Géza t. képviselőtársam azt mondotta beszédében, hogy amíg a háború veszélye és az Önellátás őrülete ki nem küszöbölődik Európa életéből, addig javulás nem remélhető. (Zaj,) Háború ma is folyik, különösen a vámháborúk képében. A »bellum omnium contra omnes« képét találjuk egész Európában, szerte mindenfelé: minden állam vámháborút visel a másikkal, minden állam csak eladója akar lenni a másiknak, de vevője egyik sem. Az esztelen konkurrencia képével találkozunk, bármerre nézünk. De nemcsak az egyes államok között, hanem az országokon belül is az egyes foglalkozási ágak, az egyes osztályok, az egyes társadalmi rétegek között ugyanezt találjuk, közben pedig minden foglalkozási ág csődbe kerül. A kenyéren kívül, amely még egyre jobban drágul, továbbra is drága marad a tej, a cukor, a kőszén és egyre emelkedik a tűzifa ára. A kormány programmja feletti vitában ezeknek a kérdéseknek rendezését kértem. Azóta a helyzet még rosszabb lett, mint volt, úgyhogy itt tényleg felvethetném a miniszterelnök úr által mondott mondatot, hogy minden Programm annyit ér. amennyit megvalósítanak belőle. Ha végignézünk bármely foglalkozási ágon, mindenütt ezt látjuk. Jobbról is, balról is megállapították e költségvetési vitában, hogy földJbirtokreformunk rossz volt, megbukott, szükség volna tehát új íföldbirtokreformra, új földbirtokpolitikára, telepítésre, hitbizományi reformra, amit még Zsitvay Tibor igazságügyminisztersége alatt ígértek meg nekünk. A kereskedelem nyomorúságának kérdését két legutóbbi interpellációmban is ismertettem és ismertette felszólalásában Sándor Pál képviselőtársam is. A kisipar kérdéséről, nyomorúságáról, ibajairól számtalanszor szólottunk, feltártuk az adónak nagy. nyomasztó terhét, kívántuk az adóreformot, az Oti. és Mabi. kérdésének rendezését, amely a kisiparosokat tönkreteszi. Az adóreformmal kapcsolatosan csak azt az egyet kell felvetnem: van-e valaki ebben az országban, aki az adók területén kiismeri magát, van-e valaki, aki a számtalan válfajú adó között meg tudja állapítani, hogy a sajátmaga adójával hogyan áll. A becslési rendszer ; abszurdumainak megszüntetését kérem a ^okmánytól és kérem újra, amit már a pénzügyminiszter úrtól is kértem, engedje meg, hogy hadikölcsönkötvénnyel lehessen adót fizetni. A pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy ez méltányos, de nem lehetséges. Más tehát a felfogás akkor, ha az állam a hitelező és más, ha az állam az adós. Legalább 2%-os kamat valorizációt méltóztassék a hadikölcsönkö;tvénytulajdo

: nosok számára engedélyezni és lehetővé tenni számukra, hogy hadikölcsönkötvénnyel adójukat vagy annak legalább egy részét, a hátralékot vagy kamatot megfizethessék. Ez olyan becsületbeli kötelessége az államnak, mint amilyen becsületbeli kötelessége a hadirokkantakkal, a hadiözvegyekkel és hadiárvákkal szemben való gondoskodás. Ez utóbbiak érdekében a trafikrevízió kérdését is fel kell vetnem. Annak ellenére, hogy ma már minden trafikká változott, mert minden a kormánytól függ, csak sajnálom, hogy pesti tolvajnyelvet használva, azt kell mondanom, hogy olyan trafikká, amelyben nincs dohány. De a valódi trafikról is szólanom kell. A miniszterelnök úrtól a következő anomáliáknak revízió útján való megszüntetését kérem. Vannak olyan trafikengedélyek, amelyek nem nagykorúak, hanem kiskorúak nevén állanak; vannak olyan trafikengedélytulajdono* sok, akik vagy még ma sem magyar állampolgárok, vagy csak nemrégen lettek azok. Ezekre vonatkozólag a most folyó revíziónál feltétlenül orvoslást kérek. Neveket most csak azért nem olvasok fel, mert nem szándékom az* embervadászat, az emberhajsza, senkinek igaztalanul ártani nem akarok; de engedje meg a t. Ház, ajándékozzon meg türelmével egy néhány pillanatra, hogy egyes adatokat mégis ismertessek. (Halljuk! Halljuk!) Az

4 egyik engedély olyasvalakinek a nevén áll, aki 1918-ban született, foglalkozása: a reálgimnázium V. osztályának tanulója, magyar állampolgársága 1933-ban tétetett folyamatba, az engedélyt mégis megkapta. Anyja az Oti. tisztviselője, a trafikot üzletvezető vezeti. A másik 1913-ban született, a harmadik 1907-ben, a negyedik Wienben született, hajadon és csak 1919. óta lakik Magyarországon. A következő 1916-ban született, a trafikot üzletvezető vezeti. A következőnél két testvérről van szó, akik közül az egyik 1912-ben. a másik 1918-ban született, a trafikot vétel útján szerezték, a trafikot üzletvezető vezeti. A következő egyáltalában nem lakik Budapesten, hanem a birtokán, az alapítás éve 1928, a trafikot üzletvezető vezeti. Az egyik nagyáruda hat tulajdonosa közül három olyan, aki 1909-ben, 1912-ben, illetőleg 1914-ben született, a trafikot üzletvezető vezeti. Még hat különböző olyan trafikot tudnék felsorolni, amelyeknek tulajdonosai mind részben kiskorúak, részben csak nemrégiben lettek magyar állampolgárok és amely esetekben a trafikot nem az engedélyes, hanem üzletvezető vezeti. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban várom a revíziót a kormányzattól, de várom felfogásának revízióját az építkezéssel kapcsolatos adómentesség kérdésében is, amelyről Petrovácz Gyula, Müller Antal, Propper Sándor és Bródy Ernő képviselőtársaim szólottak. Adókedvezményt kérek az egyéb ipari tevékenységre is és kérem a belügyminiszter úrtól a budapesti lakbérszabályrendelet jóváhagyását, hogy végre megoldást nyerjen az Örökös liftprobléma, ami igen nyugtalanítja Budapest lakótársadalmát. A munkanélküliség a legfőbb baj. A munkanélküliség ellen a legfőbb fegyver az építkezés megindítása, ez a kisemberek megsegítésének legjobb módja is. 36 iparág felvirágoztatásáról van szó. ezért kell kérnem mind a Tabán, mind az Erzsébet-sugarút, mind pedig a Stadion felépítését, amely utóbbi _ a sport mellett egyúttal nagy nemzetpolitikai propagandát is szolgál. (Üpv van!) T. Képviselőház! Nem szólok most külön a többi foglalkozási ágról. (Helyeslés.) Az ügy-