Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-273

214 Az országgyűlés képviselőházának ', mutatja, hogy ők is leültek a legyőzöttekkel tárgyalni, megkérdezték: ez hogyan van és mint van, ők is elmondták a magukét és aztán létrejött egy szerződés. Ezzel szemben mi történt velünk Trianonban? Ennyi esztendő után, amikor látjuk, hogy a feljajdulás szavát nem igen hallják meg, nem szabad azt az igazságot elmondani, amely a trianoni jegyzőkönyvek közzététele alapján ismeretes? Eddig azt mondották, hogy ezek diplomáciai iratok, nem szabad ezekről beszélni. T. KépviiselőháJz! Egy kiváló közjogi és nemzetközi jogi író, Duguit, közzétette a gyorsírási jegyzőkönyveket, s azokban benne van, hosry Magyarországról a hamis információt Benes úr adta, ibenne van Benes úr egész be széde, amelyben az foglaltatik, hogy ezidőszerint is 688.000 csehszlovák alattvalót tartanak a magyarok saját fennhatóságuk alatt. ezért ajánlja, hogy a határok megvonásánál az ő információinak higyjenek. A magyarokat meg sem kérdezték, még egy olyan állítással szemben sem, amely aképpen hangzott, hogy van egy kis patak, amelyet mint hajózható folyamot állított oda a cseh külügyminiszter és még csak cáfolatra sem engedtek időt és alkalmat. Ha már nyilvánosságra hozták ezeket az adatokat, ha már mindenki olvashatja ezeket, akkor a magyar királyi kormánynak kell annyi tekintélyének lennie, hogy ezeknek a kérdéseknek megoldását, amelyek közkézen forognak, nemcsak mint jámbor óhajt, hanem mint jogot és igazságot követelje. És ha egyszer elutasítják, akkor kétszer, háromszor, tízszer, százszor hozza elő eze ket. mindaddig, amíg a magyar igazságot elismerik ott, ahol el kell ismerniök. T. Képviselőház! Nem akarnám a külpolitikai témával az egész beszédidőt kitölteni, de azért mégis legyen szabad annyit* mondanom, hogy a magyar különleges álláspont kitűnik abból, — és ezt ne felejtsék el — hogy a többi párizs környéki békéiben különleges megállapodások vannak arra vonatkozólag, hogy JBL határok megváltoztathatatlanok. így például benne van ezekben a szerződésekben az Anschluss tilalma. Magyarország szempontjából ellenben ennek ellentmondóan a Millerand-féle levél és a népszövetségi alapokmány 19. §-a azt hirdeti nekünk, hogy ezekből származik az a kötelesség, hogy a trianoni okmányon változtatni kell. Ha nemzetközi jogilag és tény bel ileg eképpen áll a helyzet, akkor engedjék meg, hogy én csak egy francia álláspontra hívjam fel a figyelmet. Franciaország a világháború kitörésekor azt mondotta, hogy Elzász-Lotharingia a háború kitörésének pillanatában ipso jure visszaszállott Franciaországra és azzal indokolta ezt, »hogy mivel egy nemzetközi megállapodáson nyugodott Elzász-Lotharingia elszakítása, amint az a nemzetközi szerződés hatályát vesztette, abban a pillanatban Franciaországhoz tartozik Elzász-Lotharingia. Engedelmet kérek, nem kellene-e a magyar kormánynak — sikerrel vagy siker nélkül — azt mondania, hogy ha a nagyantant legkimagaslóbib testülete, illetve állama erre a jogi álláspontra helyezkedett, akkor a trianoni szerződésen ütött annak a résnek, amelyet a soproni népszavazással az antant kormányai hoztak érdemben és fogadtak el, szintén ez a következménye és azt lehet mondani, hogy a soproni népszavazástól kezdve nincs trianoni okmány, a soproni népszavazástól kezdve az elcsatolt területeknek Magyarország részére való igénylése törvényes és jogszerű. Meggyőződésem; 73. ülése 19 3 U május 7-én, hétfőn. hogy ha a magyar királyi kormány ezeket a külpolitikai szempontokat figyelembe veszi és ezekkel a külpolitikai szempontokkal odaáll az antanthatalmak elé, akkor semmiféle titkos diplomácia és semmiféle olyan szempontok, amelyeket párnázott aitók mögött szoktak tárgyalni, nem akadályozhatják meg, ho™v a magyar igény, a magyar törvényes igény, a magyar sóvárgott igény, a magyar igazságos igény minden talpalattnyi elcsatolt földre vonatkozólag oda ne állíttassék az antant hatalmai elé és követelni ne lehessen törvény, igazság és jog szerint, hogy ezek a területek hozzánk visszaesatoltassanak. T. Képviselőház! Mielőtt a termelés kérdésének, mint legfontosabb belpolitikai kérdésnek, valamint a választójog belpolitikai kérdésének taglalására rátérnék, szükségesnek tartom, hogy az egész költségvetési vita alatt sokszor hangoztatott államformakérdést néhány pillanatra megvilágítsam a magam igénytelen szempontjából. Az én alapfelfogásom és kiinduló pontom a magyar alkotmányosság végleges rendezése szempontjából két pilléren nyugszik. Az egyik az 1920. évi I. tcikk, amely sarkalatos magyar alkotmányvédő erő és amelyet tiszteletben tartani és konzerválni minden magyarnak kötelessége. A másik a magyar alkotmány történelmi változatainak különösen Széchenyi István szerint való ismertetése. T. Képviselőház! A magyar alkotmány Szent^ István óta él és fejlődik. A magyar alkotmány a Szent Koronában, ennek tanában találja meg teljes apotheozisát, jogszerűségét és igazolását. Nem azért vagyuk mi sziget, mert azt mondják, hogy itt ilyen meg olyan nyugalom van. Mi azért vagyunk sziget, mert jogállásunk különbözik azoktól a divatos áramlatoktól, amely áramlatok Európának különböző területein vannak és amelyekre mi tisztelettel nézünk, mert nines beleszólásunk abba, hogy egy állam miképpen intézi saját ügyeit, de amikor a magyar államiságnak szentségét és azt az erőforrást méltatjuk, amely a magyar Szent Koronában csúcsosodik ki, akkor hivalkodás nélkül büszkén és önérzettel hirdessük meg mindenkinek, hogy a mi Magna Chartánk van olyan, mint az angol, hogy. a magyar nemzetnek alkotmányos hűsége és tisztelete egy szentséges szimbólumhoz nagyobb erő mindennél a világon, ami a mi számunkra mint tanulmány vagy teória adódik. Amit a Szent Korona tana parancsol, az törvény, ami a Szent Korona tanával ellenkezik, az nem lehet örök életű. Es itt legyen szabad nekem két forrásra hivatkoznom: az egyik a mélyen t. miniszterelnök úr, akinek felfogása és közjogi felfogása iránt a legmélységesebb tisztelettel vagyok eltelve, mert minden ízében magyar és öncélúságában meg nem alkuvó. Olvasom egyik beszédét: azt mondotta a mélyen t. miniszterelnök úr: »En minden koncepciót elfogadok, amely segítségemre jön az integritás kérdésében.« Egy másik forrás Bethlen István gróf kijelentése, aki azt mondotta: »Az államfői, az uralkodói jogok gyakorlása vis major folytán szünetel. Amikor e vis major elmozdul az útból, akkor lehet beszélni arról és akkor aktualitása lesz annak, hogy a magyar alkotmányos királyság végleges és végérvényes törvényes kereteiről tanácskozzunk.« Azt mondom, hogy az olyan szó, hogy »időszerű« vagy »nem időszerű«, egy ilyen kérdésnél nem való azoknak a bírálatoknak és