Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. ülése 193U május U-én, pénteken. 187 podasaikat szomszédainkkal? Amikor például Ausztriával 750.000 métermázsa liszt kivitelére volt megállapodásunk, ugyanakkor az osztrá­kok — most nemrégen — kijelentették, hogy ők ezt a lisztmennyiséget nem tudják bevinni, hanem bevisznek a liszt helyett nyers búzát és elfogadják azt az átszámítást, hogy 280.000 mé­termázsa liszt helyett bevisznek 370.000 méter­mázsa 'búzát. Nem tudom, hogy ezek az adatok biztosak-e, de a hír szerint így van. Minden­esetre áll azonban az, hogy az osztrákok tény­leg nagyon nem szívesen viszik be a lisztet, még pedig azért, mert akkor nem tudják fog­lalkoztatni malmaikat, amelyek teljesen ki­ürültek már a raktárkészlet tekintetében, nem tudják malmaik kapacitását kihasználni, nem tudják munkásaikat foglalkoztatni és azonkívül nem tudják növendékállataikat olcsó fehérnye­dús abraktakarmányban részesíteni. Ha ők ol­csó, 8 pengős búzát és 4 pengős rozsot visznek be, akkor a malomipari melléktermékek majd­nem ingyen jutnak kezükre és mi magunk alatt vágjuk a fát, mert az osztrák önellátást moz­dítjuk elő a mi kárunkra, mert az osztrákok állataikat, sőt a tőlünk vett egészen fiatal nö­vendékmarhákat is könnyű szerrel felnevelik, kihizlalják és önellátásukra fordítják, Magyar­ország pedig elesik mindettől, elveszti ezeket az olcsóbb abraktakarmányokat, elveszti a mal­mok munkáját, elveszti a munkások ezreinek munkalehetőségét és így a magyar gazda két­szeresen adja meg ennek árát, mert olcsón kell eladnia és drágán kell termelnie. Hogy milyen nagy különbözet van a gyár­ipar terén például, mondjuk, a cséplőgépek árában, az élesen kitűnik abból, hogy míg pél­dául az állami gépgyárak által előállított csép­lőgépek közül, amelyek pedig legelsőrendűek és az egész kontinensen a legjobban bevezetet­tek, sőt a tengerentúlra is viszik őket, egy 42 collos cséplőgép ára az állami gépgyár kalku­lációja szerint 3200—3400 pengő, addig egy nagy magángyár vagy a legtöbb gyár is, amely kiakarja túrni a kontinensről, elsősor­ban Franciaországból és gyarmataiból az ál­lami gépgyárak cséplőgépeit, 5450 pengőben határozza meg az önköltségi árat, tehát 2000— 2200 pengővel magasabban, mint ahogy az ál­lami gépgyárak kalkulálják. (Kabók Lajos: Mert dömpingáron adják el az állami gépgyá­rak!) Dehogy dömpingáron! (Kabók Lajos: Kevesebbért adja, mint amennyibe kerül neki! Elpocsékolja az ország^ vagyonát!) Éppen a magángyárak lanszírozzák azt, hogy az állami gépgyárak dömpingáron adnak el, ez azonban nem áll. Ha az állami gépgyárak megtalálják számításukat és elég tisztességesen fizetik mun­kásaikat, — éppen Kabók képviselőtársam, aki velem együtt egyszer megtekintette az állami gépgyárakat, nagyon jól tudja, hogy micsoda rend és micsoda muskás jóléti intézmények van­nak ott. (Kabók Lajos: Micsoda éhbérek van­nak! Majd beszélek róla! Még kenyeret sem tudnak eleget enni az állami gépgyárban dol­gozó munkások! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem mondható, hogy dömpingáron 'adja az állami gépgyár a gépeket. Ezután az apró nagyipari versengési vita után áttérek a pénzügyminiszter úrnak egy kijelentésére, azaz egy fájdalmas felsóhajtá­sára expozéja nyomán ; amikor arról panasz­kodott, hogy a nemzetközi konferenciák nem tudnak multilaterális alapon megfelelő egyez­ményhez, eredményhez jutni, hogy a világgaz­dasági krízist valamiképpen letudják vezetni. Ki hinné ma, hogy az egyes államok olyan könnyen feladják saját előnyeiket, hogy har­móniába tudjanak lépni hamarosan mas álla­mokkal, amelyeknek külön, más érdekeik ^van­nak. Erre számítani nehezen lehet. Legjobban látjuk ezt a most lefolyó római kísérletnél, ahol csak trilaterális megállapodás, szerződés jön létre, hogy ott mégis milyen nehezen mennek a dolgok. Látjuk, hogy azok a nagy kijelentések, hozsannák, hogy rést ütöttünk az autarchián, nem válnak valóra, mert ahe­lyett, hogy rést ütöttünk volna, amint a leg­újabb hírek jelzik, inkább megdrágítottak a vámot; nem könnyítettek, hanem drágítottak. Ezzel szemben ott áll egy másik hatalom, egy negyedik hatalom, amelynek már gondot okoz ez a hármas szerződés és megállapodás is és igyekszik egy ötödik hatalommal, a ha­tunkban állandóan nyugtalankodó hatalom­mal való bilaterális megegyezésre, amely rea­nézve igen nagy előny, mert természetesen o, a hatalmas szerződő fél, még könnyebben rá tudja nyomni hegemóniáját a gyengébb szer­ződő félre, mint a nagyobb társaságban levő multilaterális alapon szerződő államcsoportra. Nekünk tehát rendkívül óvatosaknak kell len­nünk szerződéseinkben és a sokat hangoztatott öncélúságunkat nagyon meg kell óvnunk, mert nekünk mindig rendelkeznünk kell szabad el­határozásunk felett, amint a dolgok mutatják. (Kóródi Katona János: Egy kicsit hangosad­ban, a gyorsírók nem hallják! — Temesváry Imre: Halljuk! Halljuk! Nemigen hallatszik!) Éppen ezért helyesen állapította meg beszédé­ben Ernszt Sándor t. képviselőtársam, hogy nem elég egy kisebb állammal szorosabb kap­csolatba jutni, mint Ausztriával, nem elég a hármas szerződés Olaszországgal és Ausztriá­val együtt, hanem azon kell igyekeznünk, hogy még más társakat is keressünk, olyanokat, akik mivelünk harmóniában meg tudnak lenni: és hogy északkelet felé pillant és annak az államnak a részvételét akarná látni ebben a csoportosulásban, amely annyi száz éven ke­resztül a magyarokkal állandó barátságban volt, az egészen természetes dolog. Amint látjuk, mindenütt körülöttünk ala­kulások mutatkoznak, itt van a kisantant s az utána alakult Balkán-blokk, mindenütt formá­lódik a jelenből a jövő. Hogy le ne marad­iunk, nekünk is bizonyos irány felé kell ha­ladnunk. Ez az irány nem lehet más, mint amelyet a magyar alkotmányosság teljessége nyújt. A magyar alkotmányosság teljessége nedig csak akkor áll helyre, ha Szent István koronáját annak a fején látjuk, akit ez a ko­rona legitim módon megillet, ha végrehajtjuk a restaurációt, mert ez az a bizonyos operációs bázis, ez az első etán, amelyről elindulhatunk további küzdelmeinkre. Mivel nem látom, hogy a kormány erre az onerációs bázisra helyezkednék, p költségve­tést nem fogadom el. (Taps a, balkőzépen.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Kéthlv Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az előttem szóló képviselő úr agrárbajokkal foglalkozott, mint nagyon sokan már a költségvetési vita alatt. Magam is agrárba.iokkal akarok foglal­kozni, de az agrárlakosságnak azzal a rétegé­vel, amelyről egészen jól érthető okokból ebben a vitában alig esett szó, s ami esett, az is ki­zárólag ezekről a padokról. Ez a réteg a falusi munkásság, az egészen kicsi falusi emberek rétege, amelynek problémái iránt ebben a Kép­26*

Next

/
Oldalképek
Tartalom