Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

184 Az országgyűlés képviselőházának I az ő szívében, mert meg akarta menteni a saját lelkét és társainak is lehetővé akarta tenni a hazatérést. így vagyok én is, igen t. uraim és így vannak minisztertársaim is, mert nekünk egész törekvésünk az, hogy ebből a viharos tengerből visszavezessük a mi társainkat, akiket a sors reánk bízott, egy boldogabb szigetre: Ithakanak ibékés szigetére. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. • (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Gyömörey Sándor! (Büchler József: Tessék konstatálni, hogy mennyi ideig is beszélt a miniszter.) Elnök: Csendet kérek! Gyömörey Sándor: T. Ház! Az a mód, ahogyan a pénzügyminiszter úr az ő válaszában az eddig elhangzott (beszédekre válaszolt és ahogyan Ernszt Sándort, a keresztény párt vezérét, ezt a higgadt, nyugodt, bölcs és tapintatos embert aposztrofálta, igen rossz érzésekkel tölt el bennünket, annál is inkább, mert ő, aki a szegénységnek az istápolója, azokat a kijelentéseit, amelyeket a miniszter úr olyan zokon vett, képletesen értette. Egy szónoki metaforától ennyire megsértődni magasállású személyeknek, minisztereknek annál kevésbbé szabad, mert az ellenzéki oldalról hangzott, az ellenzéknek bizonyos kritikáját pedig tűrni kell. T. Ház! En megértem, ha valaki érzékeny a sértő támadásokkal szemben, de Ernszt Sándornak az a képletes kijelentése nem volt sértő, általánosságban tett kijelentés volt, mert szembeállította a szegénység elesettségét a magasrangúakkal, a vagyonosakkal, akik hintóban, autóban járnak és az út porában lévő szegényember bajait nemigen veszik észre. En ebben semmi sértőt nem találok. Egyáltalában úgy vélem, a pénzügyminiszter úr beszéde — hogy magyarán fejezzem ki magamat — igen paprikás hangulatban kezdődött és főleg azt a pártot vágta, amely talán az ő meggyőződése, az ő felfogása, de a mi felfogásunk szerint is nagyon közel áll az ő érzelmeihez. Annál rosszabbul esik ez tehát nekünk, és csak azt mondhatom, hogy nem vártuk volna a pénzügyminiszter úrtól ezt a heves kirohanást pártunk ellen. Mi itt a pártban mindig objektív kritikát akarunk gyakorolni és magam is igyekszem a lehető leglogik us abban beállítani kritikámat a kormány ténykedéseivel szemben, az azonban elkerülhetetlen, hogy valaki a szónoki hévben esetleg ne használjon olyan kifejezést, amely az egyes funkcionáriusokra nem akar direkt sértő lenni, hanem amely hangot akar adni annak, hogy igenis vannak bajok, amelyeket a magasan álló személyeknek is meg kell látniok és amelyeket a magasan álló személyeknek, azoknak, akiknek hatalma van bizonyos dolgokat orvosolni, orvosolniok is kell, hogy ezek a bajok kiküszöböltessenek. A pénzügyminiszter úr beszédének első részében tulajdonképpen igen heves t statisztikai csatát vívott velünk szemben és általában az egész ellenzékkel szemben. Ha mi statisztikai adatokat állítunk be, amire szükség van, ha kritikát akarunk gyakorolni, akkor ezeket nem vehetjük máshonnan, mint a statisztikai hivatalnak a kiadványaiból. Ez szól a külügyminiszter '2. ülése J934 wAjus 4-.én, pénteken. úrnak is, aki, nagyon helyesen ratifikálta Homonnay Tivadar t. képviselőtársamnak azt az állítását, hogy Magyarországból Olaszország 1933-ban mindössze csak 820 métermázsa búzát vitt be, mert, amint ő kimutatja, — megvannak errenézve az adatai, megvannak az olasz statisztikai adatok is — ez a kivitel 450.000 métermázsát tett ki. Ha a Statisztikai Hivatal 'téves adatokkal szolgál, erről mi nem tehetünk. Mi nem vagyunk a statisztikai adatok gyűjtői, nekünk tehát helyeseknek kell elfogadnunk azokat az adatokat, amelyeket a Statisztikai Hivatal, a Gazdaságkutató Intézet rendelkezésünkre bocsát. Szóval, nekünk ezekkel az adatokkal kell élnünk és ezeket kell felhasználnunk kritikánk számára. A pénzügyimiiniszter úr megemlítette, hogy az egész általános vita során a közterhek magasságát kifogásolták. Ö maga is bevallja, hogy a közterhek tényleg magasak és kilátásba helyezi, hogy a közterheket igenis le fogják faragni, de a lefaragásnak van bizonyos határa, amelyen túl nem lehet menni. Ezt mindenkinek el kell ismernie, mert egy műveltebb nemzetnek nemcsak szorosan megélhetési gondjai vannak, hanem a nemzetet kulturális szempontból is bizonyos nívón kell tartani, a nemzetnek összeköttetései vannak, és ezeket is ápolni kell. Mindezek és más dolgok is involválják, hogy a közterhek egy bizonyos nívón alul nem faraghatók le, nem csökkenthetők, mert különben az államháztartás vitele lehetlenné válik és azokat az összeköttetéseket, amelyek bennünket más nemzetekhez és a kultúrához fűznek, fenntartani nem tudjuk. Fennakadt a miniszter úr azon is, hogy a legtöbb szónok keveselte azt az összeget, amelyet a pénzügyminiszter úr a költségvetésben a beruházásokra szánt. Pedig ez a panasz jogosult volt. Az az összeg, amelyet beruházásokra fölvettek, tényleg olyan nyomorúságos, hogy azzal megmozdulni sem tudunk. Bármenynyire elesett legyen egy ország, egy nép, arra, kell hogy pénz legyen, hogy bizonyos tekintetben munkát tudjunk teremteni, főleg olyan munkaalkalmakat, amelyek nagy tömegeknek hosszú időn át adnak foglalkoztatást, és lehetőséget nyújtanak arra, hogy ezek egész évre meg tudják keresni kenyerüket. Ezek a beruházások nem hiábavalók, ezek a beruházások hasznosak és kamatoznak is, kamatoznak tudniillik annyiban, hogy elsősorban az ország nyugalma megóvatik, amellett a szegénység is kenyérhez jut és ellátása biztosítva van. (Ügy van! balfelől.) i r En igenis sokkal nagyobb mértékben igénybevettem volna a nemzet teherbíró képességét beruházásokra, de nemcsak a bekötő utaknál, amelyeket a miniszter úr különösen kiemelt, és amelyeket én rendkívül nagyfontosságunak tartok, sokkal nagyobb fontosságuknak, mint a nagy autósztrádákat, mint mindenféle luxuriózus építkezéseket, mert tény az, hogy a termeivénynek a lehető legjobb és legrövidebb úton kell a piacra jutni. Ha a bekötő utak hiányoznak, ha esős időszakban, amely rendesen! már a cséplés után bekövetkezik, a gazdák nem tudnak a piacra jutni, akkor nagy nemzeti veszteség áll elő és azonkívül, hogy ez a nemzeti veszteség jelentkezni fog, tapasztalhatjuk majd azt is, hogy az adókat, a közterheket és egyébb kötelezettségeiket, különösen a kisemberek nem fogják tudni fizetni, nem fogják tudni teljesíteni.