Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. En a beruházásokat sokkal nagvobb mérvben vettem volna igénybe, például az államvasutaknál. Nagyon jól tudjuk, hogy az államvasutak körülbelül két évtizede igazán csak tengetik életüket, ez alatt az egész idő alatt majdnem semmiféle beruházás sem történt, ennek következtében az alapépítmények, a felépítmények mind meglazultak, megkorhadtak, rengeteg kicserélni való talpfa van, a sínek is elromlottak, azonkívül nagyon sok vasútivonalon erősíteni kellene a felépítményeket, hogy a forgalmat növelni tudjuk, de nincs rá pénz. Ha nem ruházunk be, akkor természetesen nem kerül rá pénz. Ezeket a pénzeket valahonnan elő kell teremteni, mert ezek a beruházások kifizetődnek, ezek jól kamatoznak. Ha pedig én olyan beruházásokat tudok eszközölni, amelyek megtérítik azt az összeget, amelyet azokba a beruházásokba befektetek, akkor azokat a beruházásokat hasznosaknak és üdvösöknek találom és eszközölni is fogom azokat a beruházásokat minden le'hető megerőltetéssel, ami csak rendelkezésemre áll. A hitelbiztonság visszaállításáról beszélt a miniszter úr. Ez igen nagy és igen nehéz probléma. Tény az, hogy a hitel biztonsága az utóbbi években, különösen a konjunktúrát megelőző időben, majd a konjunktúra egy-két évében, de a konjunktúrát követő években is igen gyenge lábra került. Nemcsak a bukások miatt, nemcsak azért, mert a bajbajutott emberek nem tudták fizetni a törlesztéseket, hanem azért is, mert a nép látta azokat a nagy nyereségeket, amelyeket bizonyos pénzintézeteknek, bizonyos vállalatoknak sikerült a maguk részére megszerezniük, aminek következtében bizonyos ellenszenv is mutatkozott a nép sorában. Ez az ellenszenv a népnek abban a gondolkozásában mutatkozott meg, hogy hacsak lehet, amennyire tudom, tartózkodom a, fizetéstől és csak akkor fizetek, ha muszáj. Ez a tény valóban fennáll. Ezek azonban csak sporadikus jelenségek. Nem lehet azt mondani, hogy ezek veszélyeztetnék a hitel biztonságát. A nagy baj nem abban rejlik, hogy nincs meg a hitel biztonsága, hanem abban, hogy nem tudunk hitelt kapni, a tőke visszavonul, a tőke nem hajlandó befektetni, nem hajlandó már reszkírozni. Ha azt nézem, hogy a pénzintézetek tőkéje tulajdonképpen hova csurog, csak azt tudom megállapítani, hogy minden nagyobb pénzintézetnek van vállalata, nem is egy, hanem több és ezek a pénzintézetek tulajdonképpen már nem állanak hivatásuk magaslatán, mert nem pénzhitelintézetek, nem pénzhitelező intézetek a szó szoros értelmében, ami a hivatásuk lenne, hanem tulajdonképpen finanszírozói az ő vállalataiknak. Az ő vállalataikat látják el olcsó pénzzel és ezért azok, akik nincsenek közvetlen nexusban ezekkel a hitelintézetekkel, egyáltalában nem tudnak hitelhez és kölcsönhöz jutni. A gazdák védettségét említette meg a miniszter úr és megemlítette, hogy a védettségi rendeletekben most már a generalizálástól el kell tekinteni és a további megmentésben egyénileg kell elbírálni a védett gazdákat. Itt nagyon sokszor szomorú esetek fordulnak elő. Ezeket lehet egyénileg is elbírálni, de generalizálni nem lehet. Itt vannak például olyan esetek, hogy a védettek közül sokan voltak zárgondnokság alatt és éppen ezek a zárgondokolt védettek a legelesettebbjei a gazdaadósoknak. Többnyire úgy van a dolog, hogy ezeknek a zárgondnokoltsága csak a rendeleKBPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 193% május 4.-én, pénteken. 185 tek megjelenése után szűnt meg, mondjuk, ennek az évnek tavaszán, úgyhogy a zárgondokolt gazda nem tudta a gazdaságát maga kezelni, mert az a zárgondnok kezelése alatt volt és így ő nem rendelkezhetett a jövedelmekkel. Most ez a zárgondokolt ember felszabadul a zárgondnokság alól és egyszerre megszorítják, hogy: fizess törlesztést, fizess kamatot. Honnan, miből fizesse? A zárgondnok r az egész jövedelmet eddig is a hitelezők kielégítésére fordította és neki jövedelme nem maradt. Kora tavasszal azután átadja a zárgondokolt gazdaságot minden bevétel, jövedelem nélkül a gazdának. Mi következik ebből? Az, hogy a terminus elmulasztása után az illető gazdát megrohanják legelsősorban a gyárak, másodsorban a. kereskedők és kevésbé a pénzintézetek. Ezek a védettség megszüntetését kérik, amit a bírónak — minthogy még hiányosan e tekintetben a rendeletek — el is kell rendelnie. Ezeken az állapotokon segíteni kell, az ilyen elesett gazdákat egyénileg kell kezelni és meg kell menteni őket. A pénz vásárlóerejéről beszélt a miniszter úr és most is éppen úgy, mint expozéjában, erősen hangoztatta, hogy a pénz vásárlóerejét továbbra is biztosítani kell. Ez a vásárlóerő is olyan különös dolog. Ha azzal a pénzzel, ami az én kezemben, a gazda kezében van, vásárolni akarok a gyárostól, a kereskedőtől, kisebb értékkel bír, mint akkor, ha a kereskedő tőlem, gazdától valamely terményt vagy allatot akar megvásárolni. Nekem, mint gazdának igen nagy tömegű árut vagy állatot kell cserébe odaadnom, hogy aránylag csekély értékű gyári cikket, kereskedelmi cikket, tehát szükségleti cikket, a gazdaságban szükséges üzemanyagot megvehessek. A miniszter úr expozéjában szóvátette, az áruforgalom megnagyobbodását és megemlítette, hogy a múlt évhez képest az áruforgalom 4'2%-kai, a legutóbbi két hónapban 30 százalékkal emelkedett és kizárólag csak a gyáripart tekintve, 26—29%-kai. Az áruforgalom megnagyobbodásából a miniszter úr nagy javul következtet, amely bár beállt. Megemlítette többek között, hogy bankjaink konszolidálva vannak és hogy a Postatakarékpénztár betétei körülbelül 50%-kai emelkedtek a legutóbbi 3 év alatt. Ez mind igaz s én nem igen merek más istatisztikai adatokkal jönni, — noha vannak — mert félek, hogy a pénzügyminiszter úr vagy a külügyminiszter úr meg fog cáfolni engem is, de mégis kénytelen vagyok azért egynéhány statisztikai adatot is hozni, hogy bizonyítsam, — részben olyan adattal is, amelyet a pénzügyminiszter úr maga ad ki az ő zöld könyvecskéiben — hogy ez az általa hangoztatott javulás és tőkenövekedés, a kisemberek haladása a tőkésedés felé, legalább is a legutóbbi időben megtorpant. Mi is tudjuk, hogy tényleg nagyobb tömegű áruk gördültek M az országból, ele ha ezt a megnagyobbodott áruforgalmat nézzük, nem elég ezt egyszerűen tudomásul vennünk, hanem kutatnunk kell azt is, vájjon ezeknek a nagyobb árutömegeknek mozgósítása megfelelően megnagyobbította-e azt a hozadékot is, amely a termelőnek jut. S ha ezt kutatjuk, azt találjuk, hogy amikor a vasútnál a megrakott kocsik szama jóval több lett s esetleg az uszályok száma is, — bár nem vagyok benne biztos, hogy a miniszter úr a 4"2%-os emelkedésbe az uszályok szállítmányait is bevette-e, mert a Máv. kimutatásával operált — mivel én 26