Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-272

178 Az országgyűlés képviselőházának ; tás terhe. A 15 és a 100 között egy kis hiba van tehát, amelyet csak nagyon nagy arányú valorizációval lehet áthidalni. (Tetszés a jobboldalon.) Foglalkoznom kell azonkívül még egy beállítással, ahol azután már adatok nélkül történt az állítás, nevezetesen, hogy a mi valutapolitikánk terhét kizárólag a mezőgazdaság viseli és hogy azok az újítások, amelyeket bevezettünk az 1932. év végétől kezdve, amikor a kompenzációs költségtérítési szisztémára áttértünk, illetve megengedtük nagyobb mértékben a pengő ellenében való kiviteleket, később pedig az úgynevezett fináncpengők likvidálását is hozzávetőleges kivitele útján igyekeztünk előmozdítani, a mezőgazdaságra nem kedvezőek és hogy ennek az egész politikának megvan az ország egyeteme szempontjából az a haszna, hogy kivitelünket lehetővé teszi, megkönnyíti, de a mezőgazdasági áralakulásban nem érezteti a hatását. Kidolgoztattam néhány igen lényeges mezőgazdasági cikk áranalízisét, (Halljuk! Halljuk!) még pedig abból kiindulva, hogy a mi kiviteli cikkeink egyes fontos piacokon minő árakat érnek el abban az illető idegen valutában. Ebből azután levontuk részben a valutában fizetendő költségeket, részben pedig az exportnak pengőben fizetendő költségeit és egy egészen mérsékelt hasznot és az így visszaszámított, teoretikus árat, amelyet a termelő kaphatott volna, hasonlítottuk össze azzal az árral, amelyet a termelő tényleg kap. T. Ház! Csak néhány ilyen adatot vagyok bátor itt felsorolni. Tudjuk például azt, hogy meglehetősen nagy pulykakivitelünk van Londonba. Ez a londoni pulykaár, amely ott körülbelül 16 és fél penyt tesz ki, visszaszámítva a költségek levonása után, — mert a szállítási költség tetemes — 45 fillér kilogrammonkénti árat engedne a magyar termelőknek. Ezzel szemben 70 fillér az ár, tehát 25 filléres, több ,mint 50%-os differencia az, amely ebből a kompenzációs költségmegtérítési kedvezményből adódik. Ennek a kompenzációs költségmegtérítési kedvezménynek a mérve átszámítva pengőre, 23 fillért tesz, tehát

; teljes mértékben érvényesül a pulyka termelői áránál. Itt van egy másik adat, a vágott liba ára Berlinben, amelynél 41 fillér jön ki így viszszaszámítva, holott a termelői ár 80 fillér, tehát 39 fillér az a különbözet, amely nagyobbrészt szintén a kompenzációs kedvezményből és egyéb fuvardíjkedvezményekből adódik. Nem folytatom a felsorolást. (Halljuk! Halljuk!) Itt van a marha ára, amelynek az árában szintén teljes mértékben kifejezésre jutnak azok a különböző tarifális és ilyen költségmegtérítési kedvezmények, amelyek olasz viszonylatban életbe vannak léptetve, elannyira, hogy 11'9 fillérből 11"7 fillér érvényesül, tehát jóformán az egész térítés. De így van ez, igen t. uraim, egyéb vonatkozásokban is és egy régebbi beszédemben voltam bátor utalni arra, hogy ha nem tettünk volna semmi különleges intézkedést, mi volna a búza ára Szegeden. Ezzel szemben a mi intézkedéseink következtében mintegy kétszeres ár adódott. T. Ház! Ezeket az adatokat csak példaképpen soroltam fel, egyrészt azért, hogy az igen t. Ház előtt is ismertessem azokat, másrészt azért, mert ezek az intézkedések eredményesek voltak s bizonyítják, hogy az a politika, amelyet folytattunk, ha talán küzdelmesen és lassan is, de lépésről-lépésre mégis odavitt minket ahhoz a célhoz, hogy a termelői 2. ülése 1934 május U-en, pénteken. árakban ezek a különböző szisztémák érvényesüljenek. Es azt is akartam a közvélemény előtt demonstrálni, hogy ne méltóztassanak mindent, minden olyan állítást, vagy adatot, szentírásnak venni, amely a túloldalról hangzik el. (Friedrich István: Nagyon érdekes adatok! És így is van! — Jánossy Gábor: Beszélő számok ezek!) T. Ház! Legyen szabad most áttérnem néhány, a költségvetéssel kapcsolatos kérdésre. (Halljuk! Halljuk!) Az egyes tárcák körébe eső problémákkal nem foglalkozom, mert azokkal az egyes tárcák tárgyalása alkalmával leszünk bátrak minisztertársaimmal együtt foglalkozni, csak bizonyos általánosabb jelentőségű kérdésekre utalok néhány szóval. Legelsősorban is támadásban részesült a kormány azért, hogy olyan pénzügyi gesztiót folytat, amely az állami gazdálkodást a parlament ellenőrzése alól kivonja. Ezt a vádat bizonyos csodálkozással hallom, mert véleményem szerint olyan nyiltsággal tártam fel a pénzügyi és gazdasági helyzetet, hogy arra, azt hiszem, a külföldi államokban igen kevés példát méltóztatnak látni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezzel az ellenőrzési szisztémával kapcsolatban leszek bátor utalni továbbá még egy megjegyzésre, amely elhangzott itt és amely kifogás tárgyává tette azt az eljárást, amelyet költségvetésünk ^indokolása szerint az állami számszék ellenőrzése tekintetében akarunk bevezetni. Nevezetesen bejelentés történt a sommázat indokolásában, hogy a Budapesten működő utalványozási joggal bíró hatóságoknál és hivataloknál a Legfőbb Állami Számvevőszékhez eddig megküldött utalványozási és térítményi jegyzékek mellőzésével a Legfőbb Állami Számvevőszék az utalványozásokat kísérletképpen a helyszínen ellenőrizze, ami az eljárás egyszerűsítése mellett az ellenőrzés hatályosságának fokozását is biztosítja. Itt olyan szisztémáról van szó, amelyet egy tárcánál, a vallás- és közoktatásügyi tárcánál kipróbáltunk, ott bevált, de hogy megtudjuk, hogy ennek azután generális érvénye van-e, nemcsak egy 'bizonyos tárcának speciális igényeit elégíti-e ki, ebből a célból akarunk egy generálisabb kísérletet tenni a Budapesten működő utalványozási joggal bíró hatóságoknál és ennek a kísérletnek eredményéhez képest fogjuk azután, ha a kísérlet bevált, a törvényhozás intézkedését kikérni. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! Kifogás tárgyává tétetett ugyanarról az oldalról, ahonnan a parlamenti ellenőrzés alól való kivonást is szóvátették, az, hogy az alapok elszámolásában nem lát egészen világosan a Ház és hogy az alapok száma szaporodik. Az utóbbi évek folyamán a mi kormányunk elődje is igen sok alapot szüntetett meg és arra a gyakorlatra tértünk át az évek során, hogy a zárószámadásokban az összes alapokat és alapítványokat felsoroljuk, tehát éppen nyílt képet akarunk adni a parlamenti ellenőrzés számára. Az 1932/33. évtől kezdve már a költségvetések indokolásába is beállítottuk az alapokat, hogy előzetesen is módjában legyen a t. Képviselőháznak és a Felsőháznak ezekhez a kérdésekhez hozzászólni. (Erődi-Harrach Tihamér: Helyes!) Azt hiszem tehát, hogy ebben a tekintetben nem lehet jogosan szemrehányást tenni a kormánynak. Ami pedig azt illeti, hogy egyes kiragadott alapokban feltüntetett összegek miért emelkednek ilyen nagy, mértékben, — különösen a bolettaalap költségei