Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-272
Az országgyűlés képviselőházának 27 egyke kérdésével kívánok még foglalkozni. Én, aki az Ormányságnak vagyok a képviselője, ott élek közöttük és látom, hogy a nép az egyke következtében nagyon pusztul. Amikor egyszer boldogult Nagyatádi Szabó István az elesett hősök emlékművének leleplezése alkalmából nálam járt, azt mondotta: »Ti, nemzetem egyik legszebb fajtája, — én csak idézem most Nagyatádit, megboldogult halhatatlan, kedves jó vezérem és barátom szavait — vigyázzatok, éljetek és szaporodjatok Isten rendelése szerint, hogy ellenségeinknek igazuk ne legyen; nem kell magunkat pusztítani, mert aki egy kéz ik, elpusztítja önmagát.« A kormánynak foglalkoznia kellene ezzel a kérdéssel, amellyel már oly sokan foglalkoztak. Legutóbb olvastam, hogy egy református pap azt ajánlotta, hogy idegen területekről, ahol többgyermekes családok vannak, telepítsenek az egy kés falvakba gyermekeket, hogy adják a szülök őket örökbe azoknak, akiknek é jó Isten nem adott. Én azt hiszem, hogy ez nem fog beválni, mert azok a szülők, akiknek gyermekük sohasem volt, öregségükre nem fognak az idegen gyermekekkel foglalkozni, törvény erejével kényszeríteni őket pedig erre nem lehet. Az én ötletem az, hogy akik 35 éves korig meg nem nősülnek s akiknek 50 holdon felül van földjük, vagy akiknek, ilyen embereknek, 2V2—3 ezer pengő fizetésük van, azoktól elvenném jövedelmük 50%-át. (Helyeslés.) Ezt a kérdést csak radikálisan lehet megoldani. (Ügy van!) Tudom, hogy fájó seb ez, de ha ezzel a kérdéssel nem foglalkozunk, ha ebbe radikálisan bele nem nyúlunk, a baj tovább hatalmasodik s ezt a kérdést máskülönben megoldani nem lehet. Én nem érzem magam hivatottnak ebben a kérdésben intézkedni, de ha rajtam állana, megcsinálnám. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az országos érdek szem előtt tartásával tartom a kérdést sürgősnek és fontosnak. Azoknak a szülőknek, akik gyermektelenül halnak meg, nem engedném a vagyonát átruházni másokra. Uj örökösödési törvény kell. (Meskó Zoltán: Ügy van! Ügy van!) Az államnak kell azután az ilyen vagyont azokra átruházni, akiknek több gyermekük van. De a kérdéssel szerintem foglalkozni kell, mert óriási veszedelemmel és a nemzet pusztulásával jár. (Jánossy Gábor: Igiaiza van! — Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Zaj.) Kérném még szíves türelmüket: a nemzeti egység pártjának szervezését kívánom szóvátenni. (Halljuk! Halljuk!) Igen sokan támadják ezt a szervezést. Tegnap farkasfalvi Farkas Géza igen t. képviselőtársam is — hogy úgy mondjam — vehemensen támadta. Kijelentem, hogy én sokat veszek részt ezeken a nagygyűléseken és állítom, hogy ott semmiféle üres igéret, semmiféle valótlan állítás nem történik, erőszakkal nem dolgozik senki. (Zajos ellenmondások a baloldalon.) Mindenkit a meggyőződése hoz oda, (Nagy zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) a nemzeti egység céljainak megvalósítása érdekében. (Meskó Zoltán: A keresztény világnézet alapján! — Zaj a jobboldalon.) Azon az alapon kívánunk mi is dolgozni ez szolgálja azt a célt, amelyet vezérünk, a kormányelnök úr tűzött ki, országunk megesonkítottságának minél előbb való helyesbítése érdekében. Ebben a nagy munkában kell hogy mindenki részt vegyen. Ez nem politikum, ez nemzeti érdek és az ország érdekét szolgálja mindaz az egység, amely e mögé a zászló mögé, e programm mellé tömörült és ennek megvalósítását szolgálja. Hinni merem, hogy mindazok, amiket fel'. ülése 1934- május h-én, pénteken. 175 soroltam és mindazok, amiket t. képviselőtársaim felsoroltak, mint feltétlenül kívánatos dolgok megvalósulnak, mert a kormány mindezekre nemzeti szempontból nagy súlyt helyez. Bízom abban, hogy mindezeket a lehetőség keretein belül és a lehetőség szerint meg fogja valósítani a kormány és miután iránta teljes bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: A külügyminiszter úr kíván szólni. Kánya Kálmán külügyminiszter: Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy Homonnay Tivadar t. képviselő úr tegnap este itt elhangzott beszédére röviden reflektáljak. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A t. képviselő úr igen szép, hosszú és rendkívül érdekes fejtegetéseiben egyebek között rátért az Olaszországba irányuló magyar búzakivitelre is és azt állította, — még pedig hivatkozván a magyar Külkereskedelmi Hivatal kimutatására — hogy a mi búzakivitelünk Olaszországba az 1933. esztendőben összesen 820 métermázsát tett ki. Amikor én ezt közbeszólás formájában lehetetlennek minősítettem és 'hozzáfűztem, hogy biztosan tudom, hogy ennél sokkal nagyobb volt búzakivitelünk Olaszországba, a t. képviselő^ úrtól azt a választ kaptam, hogy az általa említett adatok annyira biztosak, hogy azokra a ciankálit is be lehet venni. (Felkiáltások a jobboldalon, Homonnáy Tivadar felé: Vegye be! — Erdélyi Aladár: Nem mondta, hogy kinek kell bevenni! — Derültség és zaj a jobboldalon. — Sztranyavszky Sándor: Be lehet venni!) A magam részéről tegnap számokat nem említettem, mert a pontos számok nem voltak már emlékezetemben. Ma megnéztem a statisztikai kimutatásokat, egyebek között a Magyar Statisztikai Hivatalnak kimutatásait (Homonnáy Tivadar: En nem erről beszéltem!) — bocsánatot kérek, mindjárt rá fogok térni (Halljuk! Halljuk!) — és a Magyar Kiviteli Intézetnek kimutatásait is és megállapítottam, hogy mind a két kimutatás szerint az 1933. esztendőben Magyarország kereken 450.000 métermázsát vitt ki Olaszországba. (Felkiáltások a jobboldalon; Ez egy kis különbség! — Fábián Béla: Es mennyit vitt ki a szovjet 1 ? — Zaj.) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. Kánya Kálmán külügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Igaz — és ezt objektive meg kell állapítanom, — hogy az olasz hivatalos statisztikai adatokban ezeknél a számoknál lényegesen kisebb számok szerepelnek, ami azonban abban leli magyarázatát, hogy a Magyarországból Itáliába exportált búzát szabadraktárakban helyezik el s onnan az csak fokozatosan kerül az olasz malmokhoz és csak akkor kerül elvámolásra. (Ügy van! jobbfelöl.) Abból >a körülményből tehát, hogy Olaszországban ezen kimutatás szerint, ha jól emlékszem, csak 228 métermázsa búza szerepel, mint magyar kivitel, egyáltalában nem lehet azt következtetni, hogy mi csak ennyit vittünk ki Olaszországba. (Homonnáy Tivadar: Tehát 820 métermázsa helyett 228!) Ezt a számot én is megtaláltam, de azt hiszem, ez tévedés. (Friedrich István: Szóval megvan ez a számi) Megvan, én magam is megtaláltam ezt a számot, de mondom, ez a 820-as szám valószínűleg tévedés. (Homonnáy Tivadar: Nem tehetek róla, ha a könyvben tévedés van!) Igen, t. képviselő úr, de ugyanennek az intézetnek a kiviteli statisztikájában szerepel a 450.000 métermázsa búza is,
