Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-272
176 Az országgyűlés képviselőházának í mint az a mennyiség:, amit kivittünk Olaszországba. (Zaj.) Érdekelni fogja talán a t. Házat, hogy ennek az esztendőnek első negyedében újból 470-000 métermázsa búzát vittünk ki Olaszországba. Ez a két szám együttvéve 920.000 métermázsát tesz ki, tehát ezerszer többet, mint amennyit a t. képviselő úr tegnap itt mondott. (Sztranyavszky Sándor: Hol a ciankáli? — Derültség u jobboldalon.) Azt hiszem, ez az eset is mutatja, hogy a statisztikai adatokra való hivatkozásoknál mindig a legnagyobb óvatossággal kell eljárni. Ezt kívántam a t. Házinak bejelenteni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Homonnay Tivadar szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kíván a képviselő ár szólni? : • , Homonnay Tivadar: Félreértett szavaim megmagyarázása címén. Elnök: T. képviselő úr, meghosszabbított ülésünk van s ezért a házszabályok szerint csak a következő ülés napirendjének megállapítása után szólalhat fel a képviselő úr ezen a címen. A képviselő úr jelentkezését tehát tudomásul veszem és a szót a képviselő úrnak napirendünk megállapítása után megadom. (Zaj.) A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a költségvetés általános vitájának vége felé közeledvén, ismét felszólalok, első szavam a köszönet szava kell hogy legyen mindazon t. képviselőtársaimhoz, akik ebben a vitában résztvettek s akik ennek a vitának valóban magas színvonalat biztosítottak, nemcsak szellemi, hanem etikai szempontból is, mert olyan fegyverekkel folyt ez a szellemi harc, amely becsületére válik a magyar parlamentnek. (Igás! Ügy van! Helyeslés.) Az én igen t. előttem szólott Simon János képviselőtársam szóvátette a falu bajait, amelyek visszatértek a szónokok legtöbbjének felszólalásában is. Elnézést kell kérnem, hogyha az elhangzott sok értékes felszólalással nem tudok egyenként foglalkozni, hiszen időm se engedné, hanem bizonyos csoportokba kell foglalnom az észrevételeket és ilyen csoportok szerint válaszolok reájuk. Elnézést kell kérnem azoktól az igen t. képviselőtársaimtól is, akik még csak ezután vesznek majd részt a vitában, hogy ennek következtében nem reflektálhatok az ő argumentumaikra és fejtegetéseikre, de úgy érzem, hogy ebben a már 50 óra óta tartó vitában a magyar élet egész filmje lepergett előttünk (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és hogy a későbbi felszólalásokban valószínűleg ugyanazokat a képeket fogjuk majd látni, csak talán kissé más szögből fotografálva. Akkor azonban, amikor köszönetet kell mondanom azzal a nemesveretű kritikával szemben, amely itt a Házban elhangzott, ugyanakkor megdöbbenéssel és fájdalommal kell megállapítanom, hogy az a kritika, amely a kormány ténykedéseit kíséri, a közélet más pódiumain olyan hangszereléssel jelent meg, (Fábián Béla: Hol!) amelyet nem hagyhatok szó nélkül. (Ügy van! jobbfelől. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Megdöbbenéssel állapítom meg ezt azért, mert néhány olyan hangot vélek észrevenni, 2. ülése 193Ji- május 4-én, pénteken. amelyek a közelmúlt magyar történelmének legszomorúbb napjaira emlékeztetnek, és fájdalommal kell megállapítanom azért, mert egy olyan párt tagjai részéről hangzottak el, amelynek világnézeti gyökerei azonosak a mi világnézetünk gyökereivel és amelynek értékelési skáláját magaménak is vallottam, vallom és fogom vallani akkor is, ha az anatémát én reám a szociális tézisek privilegizált bajnokai kimondják. T. uraim! Én nemcsak a magam, hanem minisztertársaim nevében is fel kell, hogy emeljem intő és tiltakozó szavamat bizonyos beállítások ellen, amelyek az ő idegizgató robotjuk után autón járó minisztereket úgy állítanak be, mintha a kényelmesen tovagördülő karosszériák pamlagán elterpeszkedve, nem vennék észre az utcán járó szegény emberek gondjait. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Ügy érzem, hogy jogom vaa ezt megtenni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert igen t. uraim, én négy éven át jártam egy olyan úton a magyar föld népének szegény fiaival, egy olyan bűvös úton, ahol a lélekről lemáüík minden máz és ahol meztelenül áll szemben lélek a lélekkel és ahol a szívek úgy Összedobbannak, hogy többet el se válhatnak egymástól. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Nagyon helyes Î) Négy évig jártam az élet és halál mesgyéjén a magyar nép fiaival (Ügy van! a jobboldalon.) és azt hiszem, ismerem őket úgy, mint azok, akik a szónoki emelvényről ismerik őket, különösen amikor a szónoki emelvényt nem kőműves és ács, hanem más mesterember készítette. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) De igen t. uraim, visszatérek a parlamenti kritikára és legyen szabad már eddigi szokásom szerint a kritikák kritikájával is foglalkoznom (Halljuk! Halljuk!) és legyen szabad rámutatnom arra, hogy bizonyos tárgyi tévedések, téves számadatok és meg nem indokolt — és mint ki fogom mutatni — téves állítások meglehetős szép számban szerepeltek ezekben a kritikákban. így hallottam például azt, — csak példákat van módomban citálni — hogy Magyarország nem képes rendbehozni a maga budgetjét, amikor a hasonló gazdasági nehézségekkel küzdő Németország azt meg tudta tenni. Hát, igen t. uraim, itt van előttem a Reichsgesetzblatt március 26-iki száma, amely az 1934. évi költségvetési törvényt tartalmazza és ennek csak két passzusát vagyok bátor citálni. Az egyik az 5. szakasz, amely — magyar fordításban mondom — így hangzik (olvassa): »A pénzügyminiszter felhatalmaztatok, hogy hitelügyi úton gondoskodjék az 1933. évi számadási év megállapítandó hiányának fedezéséről.« Azonkívül itt van a bevételeknek összeállítása, amelyekben előirányzatként szerepel 275 millió márka kölcsönbevétel. (Buchinger Manó: A hitleri gazdálkodás eredménye!) Ez azt jelenti, hogy a költségvetési technika különböző, de a helyzet nem különbözik a mienkétől. Ugyancsak hallottam (Zaj a szélsőbaloldalon. —- Halljuk! Halljuk! jobbfelől és középen. — Elnök csenget.) kifogás tárgyává tenni azt, hogy az államnak... (Buehinger Manó: Cseresznyét ... — Zaj a szélsőbaloldalon. — Prosper Sándor: Mosómedve! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! (Buehinger Manó közbeszól.) Kérem, maradjon csendben, képviselő úr! (Propper Sándor: Tessék a csodagyereket figyelmeztetni! — Folytonos zaj és
