Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-271

150 Az országgyűlés képviselőházának 271. nem törődik a tisztviselőkkel, nem törődik az­zal, hogy mi lesz a szukkreszcenciávai, nem tö­rődik azzal, hogy egy egész új magyar gene­ráció áll itt az élet előtt teljesen reménytelenül, minden sorompó le van eresztve, mindenütt ott áll előtte a tilalomfa, a termelés egész területé­ről száműzve van, de a nagy agráriusoknak van 175 millió pengő a bolettán, a moratóriu­mon és egyéb különböző támogatásokon kívül. (Farkas István: A csecsemők éhen halnak, de a tízezer holdak támogatást kapnak!) Felmerül a kérdés, honnan származik ez az abszolúte antiszociális gondolkozás, miért éppen Magyarország a legantiszoeiálisabb ál­lam, miért éppen a magyar dolgozó nép a leg­elhanyagoltabb és a legelhagyatottabb népe a világnak? Megvan rá a válasz, a magyar ál­parlamentarizmusban. Nem lehet mással fe­lelni rá, nem lehet más magyarázatát találni, mint azt, hogy a kormány és a törvényhozás többsége foglya a kapitalizmusnak, (Farkas István: És a feudalizmusnak!) foglya a kapi­talizmus minden rétegének, nem tud csele­kedni, azt kell cselekednie, amit a nagykapita­lizmus kíván és parancsolj mert nem áll demokratikus törvényhozás a rendelkezésére, olyan törvényhozási apparátus, amely füg­getlen, amely tehát bátor és gerinces, amely­nek szükség esetén volna bátorsága és ge­rince szembeszállani a termelő és vagyonos osztályok túlköveteléseivel. amely merne állást foglalni és amelynek ebben az özönvíz­ben volna bátorsága szigetecskéket létrehozni a földokló dolgozó termelők számára. Olyan törvényhozásra volna szükség, amely ellensúlyozná a nagybirtok és a nagy­tőke falánkságát, amely, hogy nincs meg, — ezt egyenesen és nyersen meg kell mondani — a kormány hibája és bűne. Azért nem tartottuk mi Bethlen Istvánt államférfiúnak, hanem csak politikusnak, mert nem látta be a dörömbölő szükségessé­get. Jó taktikus-politikus lehetett, de állam­férfiú nem volt, mert különben meg kellett volna időben teremtenie a demokratikus kor­mán yzùüt, hogy megkapja a maga számára azt az ellensúlyt, amelyre szüksége van a kap­zsi nagytőkével szemben. Mert amikor a nagyagráriusok túlkövetelésekkel állanak elő, amikor a kartellek indokolatlan áremeléseket hoznak létre, amikor a különböző termelési tőkecsoportok túlkövetelésekkel állanak elo, akkor a kormánynak, ha volna demokratikus parlament, igenis módja volna rámutatni erre és azt mondani, 'xOgy ez jogtalan, ez túl­hajtott követelés, nem akarom, nem is tudom megcsinálni, mert ott van a parlamentben az én ellenzékem, amely tudja azt, hogy ezek a követelések csak a közérdek rovására teljesít­hetők, így természetesen foglyává válik a ka.­pitalizmusnak, mert nem hiyatkozhatik a nép gyökereiből származó törvényhozásra, amely szükség esetén tud ellenállani és tud túlköve­tel éseket visszaverni. Itt a politika kapcsoló­dik bele a gazdasági életbe és a szociális pro­1 blémákba, mi azonban erről nem tehetünk. Nekünk ma is az a felfogásunk, hogy ha van­nak is olyanok, akik azt hiszik, hogy ez ma nem aktuális, az első tennivaló mégis a de­mokratikus parlament megteremtése volna: titkos választójog, tiszta választások alapján, új és gerinces népparlament. Magyarországon végre ezekben a zavaros, válságos és változatos időkben le kellene zárni a választójogi taktikázásokait, be kellene szün­tetni a népakarat állandó meghamisítását. Ha ülése 193A május 3-án, csütörtökön. azt mondják, hogy ez nem időszerű éppen ma, azért, mert Európa néhány államában a parla­mentarizmus válságba került és felborult, mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy igenis sok­kal időszerűbb, mint bármikor azelőtt volt. Most volna igazán időszerű és fontos áttérni az. igazi parlamentarizmusra, belső és külső okokból. Belül rendet, nyugalmat, megnyug­vást és jólétet lehetne teremteni, munkát és kenyeret lehetne adni a munkára és kenyérre áhítozó tömegeknek, meg lehetne szerezni a nagy demokratikus népek bizalmát és rokon­szenvét Magyarország számára, mert azt hi­szem, hogy végeredményben mégsem a kis Ausztria, mégsem az izolált Németország fogja eldönteni a világ sorsát, hanem a demokra­tikus nagy vezető államok és népek. Igenis mosit kellene megmutatni, hogy itt. Európa keletén él egy nép. Mindig azt mond­ják, hogy ezeréves alkotmánya, ezeréves par­lamentarizmusa van a magyar népnek, de eb­ből nem sok haszna volt; most kellene rámu­tatni, hogy ez a nép igenis hajlamos a hala­dásra, ez a nép akarja a fejlődést, akar előre­menni, akarja a demokráciát és bele akar kap­csolódni a művelt népek fejlődésének me­netébe. T. Képviselőház! A revízió kérdésére nézve sem volna valami közönyös dolog a választó­jog becsületes megoldása, mert átalakíthatná vonzóerővé a mai magyar belpolitikai viszo­nyok politikai szempontjából, gazdasági szem­pontból, mondhatnám erkölcsi szempontból, a közszabadságok szempontjából taszító erőt. Ezt az erőt át lehetne alakítani vonzó erővé és ezzel közelebb lehetne jutni a revízió kérdésé­hez anélkül, hogy magát a lényeget akár csak érintenők. Az elszakított részek lakosságára, az elszakított részek lakosságának hangulatára igen jótékony hatással volna az, ha a kor­mány végre tudna szakítani az ellenforradalmi antidemokratikus! kormányzati módszerekkel, s rátérne egy igazán európai értékű és értelmű parlamentarizmusra. Nagyon szeretném, ha elhinnék nekünk azt a mi Őszinte kijelentésünket, hogy nem haza­beszélünk. Tessék elhinni, t. Képviselőház, hogy mi, a szocializmus és a íszociáldemokraítapárt jelenlegi vezetői nem a magunk érdekében beszélünk. Ha ezt el tudnák hinni, úgy, ahogy mi azt mondjuk, őszintén és becsületesen, máris közelebb kerülnénk a kérdés megoldásához. Mi a szocializmus és a szociáldemokratapárt jö­vőjét nem féltjük, sohasem féltettük. Amint beszédem elején mondottam, ezt « történeti fejlődés fogja elintézni és szerintünk jól fogja elintézni. Ismerjük Pascalnak azt a mondását, hogy boldogság olyan viharvert sajkán hajózni, amelyről tudjuk, hogy nem süllyed el. Mi látjuk a vihart, hányódunk a vi haron és biztosan tudjuk, hisszük és hirdet­jük, hogy ez a hajó, a szocializmus hajója nem süllyed el. A magunk egyéni jövőjével sem törődünk. Sohasem törődtünk. Akik netalán azt hinnék, hogy mi az igazi parlamentariz­mussal, a titkos választójoggal bizonyos xn;ns­dátumbiztosításra törekszünk, azoknak azt mondjuk, nem, nem, t. Képviselőház, nem, nem, t. kormány. Minden szocialista vezető­ember kalkulációjában benne van a ko?k ázat viselése és_ vállalása. Minden szocialista vezető­ember tudja azt, hogy esetleg börtön, az inter­náló tábor, a szenvedés, a megaláztatás az ő bére azért, amit művel. Minden szocialista ve­zetőben benne van azonkívül Cincinnatus tu­lajdonsága: ha kell, visszamegy az eke szarva-

Next

/
Oldalképek
Tartalom