Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-271
146 Az országgyűlés képviselőházának 271 rouge et noire vita, valahogyan nem gyümölcsöző. Mi szívesen elállunk ettől, ezt a kérdést rábízzuk nyugodtan és szívesen a történelmi fejlődésre. Ebben a Képviselőházban vitatkozások formájában amúgy sem dől el a világnézetek kérdése künn az életben, az élet harcaiban dől el és a történelmi fejlődés szabja meg és határozza meg azt az utat, amelyen a társadalom halad. Hiába, amikor önök gurítanak, akkor a golyó mindig feketére esik, amikor mi pörgetjük meg a golyót, akkor vörösre esik. Mondom, meddő vitatkozás ez, de mi szívesen elállunk tőle és szívesen foglalkozunk praktikus kérdésekkel, hiszen éppen ezek a világnézeti viták, amelyek itt már 15 esztendő óta az önök hibájából folynak, okozzák azt, hogy nem tudunk előrejutni. (Kálmán István: Ez a hiba az egész világon megvan akkor, ha nálunk megvan!) Például Mecsér t. képviselő úr a vita folyamán a marxismust temeti — mint többen mások is — és mindenikük megállapítja (Peyer Károly: Elfelejtik a temetési költséget!) a liberális gazdasági politika halálát. A képviselő úr egyben azt a reményét fejezi ki, hogy a marxismus hamarosan múzeumba kerül, de rögtön a következő mondatban követeli az irányított gazdálkodást, (Peyer Károly: Tehát a marxismust!) ő, akit mint az irányított gazdálkodás egyik apostolát tüntetett fel a kormánysajtó és úgyis hozták ide he a KépviseJőházba. Mecsér t. képviselőtársunk vagy rossz közgazdász vagy rossz szociológus. Igaz ugyan, hogy az irányított gazdálkodás még nem marxismus, de mindenesetre távolodás a kapitalista rendszerű termeléstől és közeledik a szocialista termelési rendhez. Nem ártana egy kissé vigyázniok a fogalmakra különösen azoknak, akiket mint csodagyermeket hoznak be a tör vényh ozásba. Egy kis óvatosságot is joggal igényelhetnénk a t. túloldaltól. Például, mint mondottam, Mecsér t. képviselőtársunk temeti a gazdasági liberalizmust, Bud János t. képviselőtársunk pedig, aki ugyanannak a pártnak felesküdt tagja, a gazdasági liberalizmus mellett tör lándzsát. Beszédében nagyon dicsérte a kormányt, elokvens beszédet mondott és régi ismert optimizmusát pengette meg. Ámde a Magyar Törvényhozók Lapja, melynek van egy szerkesztőbizottsága, mely bizo,ttság élén Bud János t képviselőtársam áll, egészen mást ír, mint amit a szerkesztőbizottsági tag úr beszélt. A Magyar Törvényhozók Lapjá-nak április 16-i száma a költségvetéssel kapcsolatban itöbbek között a következőket írja (olvassa): »Az bizonyos, hogy belátható időn belül olyan mérvű javulásra számítani nem lehet, amely javulás képes lenne kiegyensúlyozni mindazokat az óriási eltolódásokat, amiket pénzügyi viszonyainkban egyrészt a itrianoni erőszakosság, másrészt az egész világra kiterjedő, évek óta tartó általános gazdasági válság okozott.« Azt írja továbbá a lap (olvassa): »Mielőtt erre rátérnénk, le kell szögeznünk azt az álláspontunkalt, amit már fentebb is jeleztünk, hogy a költségvetés ilyen mérvű keretének további fenntartása kizárja a pengő értékének fenntartását. Komoly közgazdasági szakemberek véleménye szerint csonka-országunk ezeket a terheket nem bírja el, mert akkor, amikor a nemzeti jövedelemnek a felét éri el a közteher, akkor a közterhek lebontása sokkal nagyobb tempóban kellene, hogy folyjék. Ha ezt nem tudják keresztülvinni, akkor nem állhat be organikus javulás.« T. Képviselőház! Ez a megállapítás hűvösen tárgyilagos, megfelel a valóságnak. Annak, ülése 193U május 3-án, csütörtökön. aki a számokban olvasni tud és aki következtetni is tud, annak meg kell állapítania azt, amit ez a cikk tartalmaz, s ezt a cikket az a lap közli, amelynek szerkesztőbizottságában Bud János dr. volt miniszter, jelenleg országgyűlési képviselő és a kormánypárt tagja, helyet foglal, aki azonban beszédében ezzel merőlegesen ellenkező tételeket állított fel. T. Képviselőház! Szinte, hogy úgy mondjam, az ember kíváncsi volna megkérdezni, melyik Bud János hát az igazi, az-e, aki ír, vagy az, aki beszél 1 ? (Buchinger Manó: Egyik se! Mert a kettő összeegyeztethetetlen! Berki Gyula képviselőtársunk reflektált az előtte szólott szociáldemokrata szónok szavaira és többek közt a következőket kockáztatta meg (olvassa): »A szociáldemokráciának módja volt levizsgáznia és rosszul vizsgázott le, mert nem j, mutatott fel eredményeket«, tudniillik akkor, amikor része volt a* hatalomban. T. Képviselőház! 1918 október 31-étől 1919 március 21-éig tartott ez az uralom, amelynek mi részesei voltunk és amelyet mi vállalunk. Ez, mint az előbb már kifejtettem, 141 napig tartott. A gazdasági és társadalmi romok tetején a régi uralom emberei és az egész uralom, amely elherdálta a régi javakat és amely rombadöntötte az országot, dezertált és szabotált. Nem lehet csodálkozni azon, hogy ez alatt a rövid idő alatt az októberi uralom nem tudta magát konszolidálni és nem tudta az országot talpra állítani. Igazságtalan, a minden tárgyilagosság hijján való Berki Gyula képviselőtársunknak ez t a megállapítása. De ha az eredmények alapján vizsgálódunk és mondunk ítéletet, akkor fordítsuk egy kicsit vissza a tézist. A mai uralom, a mai kormányrendszer több mint 15 esztendeje van uralmon, majdnem 16 éve tartja kezében a korlátlan hatalmat. Kérdezem a t. Képviselőházat és az egész magyar közvéleményt, hogy ha az eredmények alapján kellene ennek a kormányrendszernek a tetteit megbírálni és felette ítéletet mondani, vájjon milyen szigorú volna ez az ítélet? (Buchinger Manó: Halálos ítélet!) 15 esztendeje fekszik az egész ország, mint kísérleti nyulacska, ennek a rendszernek a kése alatt, 15 esztendő óta kísérleteznek vele. 15 esztendő alatt a pénzügyi és gazdasági rendszerek és formák egész légióját próbálták ki rajta. Amikor az egyik csődöt mondott, azt mondották, pardon, tévedtem és nyomban elővették a másikat és megint tévedtek, és harmadszor és ötödször és tizedszer is tévedtek, válságból-válságba sodorták az országot és az ország szerencsétlen népét, és ma, a .16 % esztendőben van az ország a legnagyobb válságban, sokkal nagyobb válságban, mint volt akár a háború után, akár a forradalmak alatt, akár közvetlenül a forradalmak után. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig, t. Képviselőház, közben történt valami, közben állítólag koszolidálódtunk, közben kifosztották az adózókat, és közben 2 milliárd adósságot csináltak. (Kálmán István: De mit vittek el tőlünk! Mi történt a szocialista uralom alatt Ausztriában és Németországban?) Ezek anyagi eszközök voltak és ott volt a rendszer kezében a teljes, csorbítatlan politikai hatalom, ott volt az a rendszer, amely nem tűrt bírálatot és nem tűrt ellenmondást, ott állott a megkötött közvélemény, ott állott a kritikálatlanság mind, ennek a rendszernek a rendelkezésére, és majdnem 16 esztendő alatt azt tudta a rendszer produkálni, hogy a válságnak, nem tudom, elértünk-e a mélypontjára, de mindenesetre olyan