Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-271

140 Az országgyűlés képviselőházának 271. Miért? Azért, mert minél erősebben van egy hatalmi tíényező jogilag és erkölcsileg megalapozva, annál kevésbbé kell félnie a szabadságtól és annál jobban fér meg a demokráciával. A szabadságtól csak a törvényes és alkotmányos kellékeket nélkülöző diktatúráknak kell nemcsak félniök, hanem rettegniük is. A törvényes királyságnak azonban nincs oka félni a demokráciától, a nép szervezett hatalmától, a nemzet alkotmányos joggyakorlásától, mert amiképpen nem lehet tagadni azt, hogy a demokráciának, mint minden hatalomnak, korlátokra van szüksége a saját túlzásai esetleges szeszélyei és eltévelyedései ellen, úgy el kell ismernünk azt is, hogy az ellensúlyozó tényezőknek erkölcsi erejétől függ az, hogy a szabadság sérelme nélkül, iisatán tekintélyüknél fogva érvényesüljenek és erőszak nélkül mérséklő befolyást gyakoroljanak. Ez a kritérium pedig egyetlen tényezőnél sincs olyan kétségtelenül kifejezve, mint a törvényes királyság intézményénél. Az én ideálom, t Ház, a demokrácia, a parlamentarizmus, a törvényes, alkotmányos, demokratikus, szociális népkirályság és mivel úgy látom, hogy a kormány est az ideált, ezt az eszményt nem szolgálja, a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon és a balközépen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Herezegh Béla jegyző: Farkas Gyula! Farkas Gyula: T. Képviselőház! Engem a Ház felszólalási rendje abba a nehéz helyzetbe hozott, hogy Griger Miklós igen t. képviselőtársam után következem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az ő tekintélye, régi parlamenti , múltja, elismert és tiszteletreméltó meggyőződése, annak állandó hirdetése ékes szavakkal, tehát a szónoki képessége és mély meggyőződése, megvallom, háttérbe szorít felszólalásomban vele szemben. Amiben bátorkodom magamat mindezen hátrányok ellenére is vele egyenlőnek érezni, az a meggyőződés tisztasága, a meggyőződést előidéző okok szentsége, a hazámnak és nemzetemnek használni akarás. Meg fogja nekem engedni éppen ezért igen t. képviselőtársam, ha ezen, ebben a parlamentben a legnagyobb jogot biztosító alapon elfogadva nagy általánosságban az igen t. képviselőtársam fejtegetéseit, szerény tudásomhoz és látkörömhöz mérten rá próbálok mutatni azokra a tényekre, okokra és következtetésekre is, amelyek az én felfogásomat t. képviselőtársamétól elválasztják. Legyen szabad kijelentenem, hogy a demokrácia tiszteletében, a hazaszeretetében, a régi függetlenségi eszmék nevelő hatása alatt nőttem fel. Természetes tehát, hogy az én ideálom az marad, ami igen t. képviselőtársamé is ma radt, a demokráciának, a törvénynek és a parlamentarizmusnak az uralma és az államformája. Nem képzelek el nagyobb csalódást a magyar múltban, a magyar múlton alapuló jövendőben, ennek az ezer évet meghaladott nemzetnek a történelmében, mintha ezzel a múlttal és ezzel a renddel valaki akármilyen okból szakítana. Készséggel állok arra az oldalra, amely a magyar parlamentarizmus és a magyar demokratikus; rend fenntartásáért harcol. Elismerem, hogy azokban az államokban, amelyek egy hosszú történelmi múlt nevelő hatása alatt nőttek fel, más irány és más boldogulás nem jöhet számításba, mint ez. Nagyon helyes, amit igen t. képviselőtársam kihangsúlyozott, amire már akkor gondoltam, ' ülése 19Bit május S-án, csütörtökön. hogy ahányszor magyar ember saját személyének nagyságával, erejével, energiájával és tudásával e nemzetben egy mozgalom élére állt, az sobasem a szabadságjogok korlátozásáért, hanem a szabadságjogok kiterjesztéséért és az ősi alkotmány megvédéséért történt. Ebben tehát egyetértünk, igen t. képviselőtársam. Egyetértek abban is, hogy a mai választási rendszernek sok hibája van. (Rassay Károly: Hála Istennek!) Elismerem, hogy történtek a választásoknál visszaélések. (Rassay Károly: Sok, sok!) Elismerem, hogy nekünk fejlődnünk és előrehaladnunk kell a titkos választójog felé, természetesen azzal, amit igen t. képviselőtársam is mondott és amit határozottan kifejezett Eckhardt Tibor és Milotay István t. képviselőtársam is, bizonyos garanciákkal a nemzet biztonságának és a nemzet érdekének megvédése szempontjából. Ne méltóztassék arra gondolni, hogy itt a választójog kizárására vagy a választójogtól való megfosztásra gondolok. Hiszen a magyar választójogot alkotó törvényeknek mindig az volt a vezető motívumuk, hogy akik az előző választási rendszerben szavazati joggal bírtak, azoknak meghagyták ezt a jogot. Méltóztatik rá emlékezni, hogy az összeírásnak első rovata mindig úgy szól: »Régi jogon...« (Propper Sándor: A Bethlen-féle rendelet sok embert fosztott meg a választójogtól!) Méltóztatnak tudni, hogy az 1920-as rendelet volt a Friedrich-féle, az első választási rendelet. (Büchler József: A 22-es már visszaesést mutat!) Az 1920-as rendelettől tényleg visszaesés történt, de hangsúlyozom, hogy még az utána következő rendelkezés sem fosztotta meg a választójogtól azokat, akik az előző lajstromban benne voltak. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) A régi jogú választók benne voltak abban a választói lajstromban is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ahol eltérünk egymástól a történelmi visszapillantás terén az én igen t. és általam nagyrabecsült képviselőtársammal, az az, amit ő a diktatúráról mondott. Nekem nem kell diktatúra, én a diktatúrát talán vele együtt a legszerencsétlenebb államigazgatási formának tartom. Az én igen t. képviselőtársam — azt hiszem — csak ott tévedett az összehasonlításban, ahol egy élő és kifogástalanul működő parlamentarizmust állított szembe, a nemzet akarata és érdeke ellenére a körülmények által felvetett diktatúrával. Ha átnézünk azokon az új korban született diktatúrákon, meg kell állapítanunk, hogy azok nem egy embernek a maga elhatározásából és a körülmények ellenére történt fellépése folytán állottak elő, hanem a körülmények fejlődtek oda, hogy kitermeltek magukból egy embert, aki ezt a — megengedem — nem ideális diktatórikus állapotot megteremtette. (Simon András: Ügy van!) A történelem arra tanít minket, hogy a nagy férfiaknak, akik egy-egy korszakra rányomták a maguk bélyegét, voltak légyen koronás fők vagy koronátlanok, kezdve Nagy Sándortól és Julius Cézártól, Mátyás királyon és Nagy Lajoson keresztül, XIV. — bocsánat, gyenge vagyok a történelemben — Lajosig, a francia királyig, vagy Cromwell Olivérig, uralma alatt tényleg egy súlyos, szenvedésekkel teljes idő következett, mert az állampolgárok szabadságjogai erősen korlátoztattak és a jogok megnyirbálásával egyidejűleg fokozott terhek rakattak rájuk, de az emberi felvirágzás kora mindig egy-egy ilyen korszak után következett