Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-271

Az országgyűlés képviselőházának 271. be. Én nem mentem a diktatúrát, nem szavalok mellette, nem tartok mellette védőbeszédet, de méltóztassék megengedni, ha végignézünk a történelmen, azt látjuk, hogy egy-egy nagy ember századokat ugrott át a történelemben és mindig erre jött az a korszak, amikor a nyugodt polgári munka ezt az előretört távlatot a rnaga munkásságával, a maga jogaival és a maga gazdasági jólétével megtöltötte. Elismerem, hogy ez nem teszi indokolttá a diktatúrát és hogy nem mindegyik diktatúra volt ilyen. En ma is szívesebben élek olyan korban, sőt csakis abban szeretek élni, amikor a szabadságjogok és a gazdasági jólét lassú kiépítését lehet elérni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A másik kérdésre válaszolni nem az én feladatom. Vezérem, a miniszterelnök úr, majd megadja erre a feleletet. En csak arra akarok rámutatni Griger Miklós igen t. képviselőtársammal szemben, hogy én még a bibliából is ki tudnék szedni egy csomó mondatot és szót, amelyek a biblia általános szellemével ellentétes értelemre engednének következtetni. Nagyon kérem tehát, hogy amikor a miniszterelnök úr kijelentette, hogy nem törekszik diktatúrára, hanem a parlamenttel akar kormányozni, ne méltóztassék e határozott, egyenes és férfias kijelentésekkel szemben kiszakított mondatokból és szavakból az ellenkezőre következtetni és az ellenkezőt feltenni. (Rassay Károly: Sokat beszél az ember!) Talán sokáig vettem igénybe a t. Ház türelmét, (Halljuk! a jobboldalon.) de úgy éreztem, hogy ezeket elmondanom szükséges volt részben megindokolásául annak, amiért e párthoz tartozom és annak álláspontját képviselem, részben pedig azért, hogy bizonyos megvilágítást adjon nekem abban az irányban, amelyben a szőnyegen fekvő tárggyal, a költségvetéssel foglalkozni kívánok. T. Ház! Ha visszanézek azon a vitán, amely eddig folyt, annak egy tipikus és a. többi költségvetéstől teljesen elütő következő tünetét látom. Az előző költségvetési viták, szélesebbre vagy keskenyebbre fogott szempontból, lényegileg mindig a kormánynak és azt az akcióját és azt a gesztióját bírálták, hogy az állam bevételeit hogyan teremti elő és a kiadásokat miként használja fel. Ez volt tulajdonképpen a költségvetési vita tárgya, ami azután magával hozta a kormány általános politikájának a bírálatát is. A mostani költségvetési vitánál pedig azt látom, hogy, eltekintve egyes kívánságok előterjesztésétől és eltekintve olyan véleményektől, hogy egyes tételeket nem ide,, hanem inkább amoda kellett volna fordítani, sokkal kevesebb az a kritika, az a bírálat, amely a kormányt magának a költségvetésnek az összeállítása tekintetében illeti. Azt hiszem, ennek kézenfekvő a magyarázata, mert ezt a költségvetést tulajdonképpen nem a kormány elhatározásai, szándékai, cselekvései, tervei hozták létre, hanem a kormányt ket szúk laJ közé szorította egyrészt a többé már lefaraghatatlan kiadások, másrészt a többe fokozhatatlan bevételek ténye. (Ügy van! Ügy van! a, jobboldalon.) Olyan szűik mozgási keret támadt a pénzügyminiszter úr részére, ahol ó igazan úgyszólván akciószabadságának majdnem teljes megszorításával, főként ezt a két falat iparkodott párhuzamosan vinni. Ez tehát egy természetes és megmagyarázott helyzet a költségvetési vitában. r . • A másik, ami az én érzésem szerint sokkal fájdalmasabb és megmagyarázhatatlanabb ülése 1934 május 3-án, csütörtökön. 141 az előbbinél, a külpolitikai kérdésekkel való foglalkozás feltűnő hiányossága. Nem mondom, az én oldalamról Kenéz Béla igen t. képviselőtársam főként az utódállamokhoz való viszonyunkkal, báró Urban Gáspár a nemzetközi politikának gazdasági kihatásaival, a. túloldalról Eckhardt Tibor és Milotay István t, képviselőtársaim egy általános és teoretikus nemzetközi politika irányelveivel és benne a magyar nemzeti politikai vonalvezetés irányával foglalkoztak, de eltekintve attól, hogy Lázár Miklós képviselőtársam tett ma egy célzást az aktív külpolitikai jelenségekre^ ezek taglaláísával nem találkozom. Megjegyzem, én itt nem. arra gondolok, hogy a kormány tájékoztassa a külpolitikai állapotok és viszonyok felől a Képviselőházat, hanem arra gondolok, hogy tulajdonképpen ma Magyarország helyzetét és jövőjét sokkal kevésbbé a belpolitikai helyzet, mintsem a külpolitikai adottságok és a fejlődési lehetőségek döntik el. Azt hiszem, a magamfajta embereknek, akiknek tanulmányaink, életviszonyainknál és tapasztalatainknál fogva nem terjedhetnek ki arra. hogy ezekben a kérdésekben irányelveket válasszunk magunknak, vagy kialakítsuk a mi elhatározásunkat és abba a mi országunknak és nemzetünknek belekapcsolódását megítéljük, élénken hiányolnunk kell ennek a vitának ilyen egyoldalú voltát. Hiszen, ha csak az újságolvasásból veszszük a tények ismeretét és azok felett elgon dolkozunk, a kérdések ezrei tolulnak fel az ember lelkében: az egyik szomszéd államban hadseregbeli tiszt, a király leghűségesebb embere, vádoltatik a király ellen való öszszeesküvéssel, véletlen tűzvész a királyi kastélyban; máshol. Franciaországban barrikádharook s mi lesz. ha ott a barrikádok egyik oldala kerül uralomra, vagy mi lesz, h másik szélsőség kerül uralomra? A francia külügyminiszter látogatásai m Varsóban és Prágában, a franciák felsóhajtása, a cseh külpolitika uralmának és vezetésének a francia politikában az az egységes terve és gesztiója, amelyet a francia nehézipar, hadiipar és a cseh hadiipar támogat; annak a tünete, hogy i Franciaországban a kormányválságok mellett a politika állandóan egyforma és ugyanazon az. úton haladó marad, micsoda hatalom áll amögött, amely ezt a politikát az egyének és rendszerek állandó forgása dacára, ugyanazon a vonalon vezeti tovább? Az egyensúlyi helyzet eltolódása a német-cseh-lengyel viszonyban, hogy egy közös nyomás alá került Csehország, amelynek szabad része felénk van, s amellett egy elszakító erő hatása a cseh-szlávoknak Lengyelország felé, a csehnémeteknek Németország felé; a német-lengyel és a német-jugoszláv gazdasági közeledés, amely kiszakít egy gazdasági érdekszféráiból egy oda politikailag beillesztett r államot; az olasz verseny a jugoszláv termények bevitelével. Mindezek olyan kérdések, amelyekre, megvallom és ismétlem, az én tanulmányaim elégtelensége miatt a választ megadni nem tudom. De azt hiszem, kell ebben a parlamentben olyanoknak is lenniök, akiket elhivatottságuk, képességük, a kérdésekkel való gyakorlatibb foglalkozásuk feljogosítanak, sőt köteleznek arra, (Ügy van! a jobboldalon.) hogy ebben a költségvetési vitában, amely nemcsak egy évre szabja meg a magyar nemzet sorsát, hanem irányt szab az esztendők hosszú sorára, ezek a kérdéseket itt