Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-271
Az országgyűlés képviselőházának 271. mond hirdetett és megvalósított az 1918. év szomorú őszén, mert ha az én igen t. szociáldemokrata képviselőtársaim és barátaim őszinték, nekik is be kell ismerniük, hogy ez nem volt demokrácia. (Ügy van! Ügy van! belfelől. — Propper Sándor: Nem volt' ideje kibontakozni! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Én tudom, mert saját bőrömön tapasztaltam. Nem is azért kell nekem a demokrácia, mintha a demokrácia és a revízió viszonosságát olyan értelemben elismerném, hogy azok a nagy demokratikus országok, amelyeknek kezébe többé-ke vésbbé a mi sorsunk le van téve, a mi demokráciánk kedvéért csak egyetlen p.kácfát> egyetlen rögöt, egyetlen falut visszaadnának, mert hiszen, ha a demokrácia annyira szívükön feküdnék, akkor nem lehetne sürgősebb feladatuk, mint az, hogy védenceiknek és szövetségeseiknek portaiján rendet^ csináljanak a demokrácia tekintetében. (Ügy van! Ügy van! a balközéven.) De kívánom a demokráciát, azt, amely a magyarság felemelkedését, egy új birtokpolitika, új szociális politika céljait szolgálja, mert ez a demokrácia, népszavazás esetén, egészen bizonyosan szolgálná a revízió gondolatát. (Ügy van! Ügy van! a balközé<pen.) Tény, hogy a demokrácia és a parlamentarizmus válságban van, de a demokrácia és a parlament bukásáról és haldoklásáról azok beszélnek, akik szeretnék, ha úgy volna. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Der Wunsch ist der Vater des Gedanken. A világ legérettebb politikai nemzetei most is alkotmányos, parlamentáris életkörülmények között élnek. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Angliában, Franciaországban, a skandináv államokban, Svájcban, Belgiumban, Hollandiában ma is tiszta formák között érvényesül a demokrácia és a parlamentarizmus. A demokrácia és a parlamentarizmus nem vesztett csatát ott, ahol történelmi gyökerei vannak. (Ügy van! balfelől.) csak'az újonnan hódított területekről volt kénytelen kivonulni. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Viszont az is tény, hogy mindenütt vannak, nálunk is akadnak. fantaszták, akik a diktatúrát minden problémát megoldó talizmánnak tartják. (Rassay Károly: Különösen, ha ők csinálják!) Hogy mennyi része van ebben a komoly megfontolásnak, mennyi része van ebben az utánzás és a másolás (Rassay Károly: És a rossz olvasmányoknak!) emberi ösztönének és egyes törtető politikusok csábításának, aza tényen nem változtat. De azért a fantaszták álma csak álom. Magyarország, a proletárdiktatúra néhány hónapját kivéve, sohasem szakított a parlamentáris alkotmánnyal. (Ügy van! balfelől.) Nálunk nem lettek diktatúrák azok a szabadságharcok sem, amelyek egy emberben, egy személyben inkorporálódtak, megtestesültek. Sem Bocskay, sem Bethlen Gábor, sem Rákóczi Ferenc nem merte vállalni a rendi országgyűlés aktív ellenőrzése nélkül történelmi feladatának elvégzését. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) amely pedig voltaképpen hadvezéri feladat volt. Ugyanígy ragaszkodott a parlament te vékenységéhez, a parlamentáris kormányzat formáihoz Kossuth Lajos is 1849 április 11-e után. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Hiába adta le Tabódy Tibor igen t. képviselőtársunk a diktatúra névjegyét a múlt héten az egységespárt józsefvárosi élharcosainak értekezletén, amikor azt mondotta: »akik pedig nincsenek velünk, azokat térdrekényszerítjük, mondom illése 193% május 3-án, csütörtökön. 139 én, Tabódy Tibor.« (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Mi lesz szegény Kozmával 1 ? Berki, képzeld el most Kozmát!) Kleón, Caesar, Napoleon, Mustafa Kemal, a Gazi, Pilsudszky diktatúrájának alapja a hadvezéri babér, amely homlokukat övezte, illetve övezi és az a tény, hogy hazájukat naggyá tették. De hol vannak nekünk ilyen tábornokaink? (Friedrich István: Na, na! Tabódy még kihúzza a fringiát! — Derültség.) Olaszországban, Németországban, Ausztriában a parlamenteknek hosszú és tartós munkaképtelensége előzte meg a diktatúra gondolatának felmerülését és erőrekapását; érdemleges törvényjavaslatokat nem lehetett megszavaztatni a parlamentekkel, sőt még a költségvetést sem lehetett tető alá hozni. De nálunk a parlament úgy működik, mint a karikacsapás, (Friedrich István: A világ legjobb parlamentje ez! Ennél jobb nincs a világon!) karikacsapásra látja el szerepét. A jogcím nélküli diktatúra, az öncélú diktatúra, amelynek a hatalmi eszközök fizikai készletén kívül más semmiféle jogcíme nincs arra, hogy a közvéleményt leigázza, ellenfeleit eltiporja, az ország anyagi és erkölcsi erőforrásait igénybe vegye, — a legsivárabb, a legvisszataszítóbb jelenség a világon. Ilyen diktatúrára csak olyan politikus vállakozhatik, aki Kun Béla iskoláját járta végig. Azután nincs nép, amely a diktatúra jármába hajtaná a fejét. A magyar nép azt is gyűlöli, aki diktatúrára tör. A magyar nép azt mondja: »Nem kell ide több diktatúra, mint amennyi van,« (Derültség a baloldalon. — Reisinger Ferenc: Éppen elég van!) »ezt még elviseli«, mert azt tartja, hogy a legrosszabb parlamentáris rendszer is jobb, mint a diktatúra. De ha valaki azt hinné, hogy a magyarság — beleértve a mi hazafias nemzetiségeinket is — már olyan elzüllött és olyan eltévelyedett, hogy egy condottiere zsebrevághatja, elkobozhat mindent, amit a nemzet kincsének tart, alkotmányt, szabadságot, parlamentet, bíróságot — szörnyen tévedne. (Ügy van! a baloldalon.) Végül, t. Ház, kizártnak tartom nálunk a diktatúrát azért is, mert ez megtörik az államfő ellenállásán. Magyarország kormányzója esküt tett a parlamentáris alkotmányra és ezt az esküt nem fogja megszegni. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Diktatúra Magyarországon nem lesz és a magyar parlamentarizmust nem fogják eltemetni. De engem ez a negatív prognózis nem elégít ki, valamint nem nyugtait meg semmiféle burkolt diktatúra és álparlamentárizmus sem. Az én politikai ideálom, amelyért küzdök és harcolok, a királyságra támaszkodó, a királysággal nőtt, a vér szerződéssel kezdődött, Szent Istvánon, az Aranybullán, Verbőczyn, a pragmatica sanction, az 1790/91. évi törvénycikkeken, az 1848-as törvényeken át fejlődött, kijegecesedett ősi alkotmányos életünk helyreállítása, a törvényes királyság restaurálása által. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon és a balközépen.) Ezt az elvet vallom, ezt az elvet szolgálom a magyar nemzeti jövő, a magyar nemzet feltámadásának és magyar demokráciának érdekében, mert állítom, hogy a magyar demokráciának nemcsak legjobb, de egyetlen komoly esélye a törvényes királyság helyreállítása. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a legitimista felfogás ellenkezik a demokratikus felfogással. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.)
