Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

Az országgyűlés képviselőházának saimat gyarló előadásommal untatni, akik voltak szívesek meghallgatni. Nyugodtan állíthatom, hogy a mai kormányzat jó kezekben van és a gazdasági főcsoport keretébe tömörült gazdák minden kívánsága és minden panasza illetékes helyeken meghallgatásra talál. Bízom benne és remélem, hogyha ezen az, úton haladunk tovább, elérjük azt a célt, amelyet mindnyájan óhajtunk: az ország feltámadását. Mivel a kormány iránt bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Elnök: Szólásra következik: Herczegh Béla jegyző: Csilléry András! Csilléry András: Tisztélt Ház! Kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök: A képviselő úrnak ehhez joga van. Megteszem a házszabályokban előírt intézkedéseket. Méltóztassék beszédét megkezdeni. Csilléry András: Előttem szólott képviselőtársam beszélt a telepítés kérdéséről. A probléma únos-úntalan foglalkoztatja az egész magyar társadalmi életet és úgy érzem, hogy nem is lehetne máskép megoldani azokat a problémákat, amelyek ma a munkanélküliség kérdésében annyira elénk ítornyosultak, mint hogy a telepítés kérdését megoldjuk. Ügy vettem ki beszédéből, hogy ebben az országban mindenkinek a telepítése sikerült, csak épp a magyarok telepítése nem sikerült és ebben a pillanatban is úgy mutatkozik a helyzet, hogy a magyar emberek nagy tömegei vannak föld nélkül és nem tudják a maguk megélhetését biztosítani. Ennek következtében én a magam részéről bármennyire szívesen látnám ennek a problémának megoldását, nem akarok ennél megállani. Elnök: Elrendelem a képviselő urak megszámlálását. Kérem a jegyző urat, méltóztassék megszámlálni a jelenlévő képviselő urakat. (Létay Ernő: De pártok szerint! A keresztény gazdasági pártból csak két képviselő van jelen! — Csizmadia András: Hol van a páritjal Zaj.) Csendet kérek! Maradjanak csendben a képviselő urak. Herczegh Béla jegyző (megszámlálja a jelenlevő képviselőket): 50 képviselő van jeleni Elnök: A Ház tehát tanácskozóképes. Képviselő úr, méltóztassék beszédét folytatni. Csilléry András: Sajnos, hogy t. képviselőtársaim a túloldalról nem hallgatták meg előttem szólott t. képviselőtársamnak éppen a telepítés kérdéséről mondott beszédét. Sajnálom, hogy ilyen kevesen voltak itt, pedig mondhatom, igazán tanulságos volt és érdemes lett volna a megszívlelésre a kormány és az egységespárt részéről is, hogy minél hamarabb hajtsuk végre ezt az akciót, hogy ne beszéljünk erről annyit, mert ezt a problémát sürgősen meg kell oldani. Nekem ez a felfogásom ebben a kérdésben. (Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek! Csilléry András: Nem osztozhatom azonban t. képviselőtársamnak abbeli felfogásában, amikor azt mondta, hogy engedjük úgy megoldani az építkezéseket a telepítésnél, ahogyan az ille^ tők megoldani tudják. Az egész telepítés kérdésének ez a legszomorúbb része. Ha körülnézünk azokon a helyeken, ahol magyar telepesek vannak, akár a földbirtokreformból kifolyólag, akár más tekintetből, házhelyeket kaptak, akkor látjuk, azok igazán a legszomorúbb közegészségügyi viszonyok között vannak. Tényleg hiába folytatunk mi ebben az ország269. ülése 193 4 május l~én, kedden, 7 ban küzdelmet a fertőző betegségek leküzdésére, hiába dolgozunk a járványok ellen, hiába van itt prevenciós politika, ha a telepítés kérdését nem fogjuk úgy megoldani, ahogyan azt a közegészségügyi követelmények előírják. Éppen ebből a szempontból feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a közegészségügyi probléma ilyen értelemben illesztessék be az egészbe. Azt mondotta az előttem szólott t. képviselőtársam, hogy jó volna a népies sajátosságokkal bíró községekből a főváros közelébe telepíteni, hogy volnának itt is attrakciók. Sajnos, szomorú képet mutatnak ezek az attrakciók, mert itt látjuk a mezőkövesdieket a Népszínház körül, a kubikusokat pedig a Telekitéren, munka nélkül ácsorogni. A székesfővárosnak ilyen attrakciókra nincs szüksége, nekünk arra van szükségünk, hogy a munkanélküliség kérdését minél sürgősebben megoldjuk. T. Ház! A t. pénzügyminiszter úr a költségvetés benyújtása alkalmával az egész pénzügyi és közigazgatási problémát felölelő hatalmas beszédet mondott, amelyben megvilágította a magyar pénzügyi problémát a maga szempontjából. Meg kell állapítanom, hogy bár tárgyilagos volt a beszéde, de sem programmja, sem a Programm végrehajtására vonatkozólag tett ígéretei nem elegendők. Szeretnénk s, magyar népi rétegeket illetőleg valami újat és olyat is hallani, hogy végre szakít a régi liberális-kapitalista rendszerrel s új alapokra helyezi az ország pénzügyi problémáit; hogy szakít a régi elvekkel, hiszen be kell látnia, hogy a londoni világgazdasági konferencia csődbe ment, hogy ez à nemzetközi értekezlet a letűnt régi és egy új pénzügyi világ összeütközését hozta és ez volt az utolsó összecsapása az élettel és ebből le kellett volna vonnia a konzekvenciákat. Az onnan eltávozott kiküldöttek maguk is meggyőződhettek arról, hogy nemzetközi összefogással aranyalapon a világgazdaság betegsége egyáltalában meg nem gyógyítható. Nem gyógyíthatjuk meg mégpedig azért, mert a sokat hangoztatott, de valójában soha nem létezett világgazdaság széttört s a maguk erejére utalt nemzetek az életükért folyó küzdelmeikben nem nélkülözhetik az önálló pénzügyi rendszert. A londoni értekezlet üressége bebizonyította, hogy a nemzetközi pénzkapitalizmus világot átfogó hatalma, a XX. századnak ez a modern rabszolgasága, ma a ravatalon fekszik, s ha nem akarjuk azt, hogy minket is odatemessenek hozzá, akkor ezzel szemben nekünk ellenkező álláspontra kell helyezkednünk. Véleményem szerint nem lehet kétséges az, hogy nekünk errevonatkozóan új utakat kell keresnünk, új problémák megoldásával kell pénzügyi helyzetünket rendbehoznunk. A nemzeti közösség öncélú politikájának kell elkövetkeznie, mert azt hiszem, a pénzügyminiszter úr is ezekkel a gondolatokkal jött az elmúlt esztendőkben a londoni világgazdasági konferenciáról haza, s talán újabb utakra is lépett volna, ha a magyarországi pénzcsászárok ezt megengedték volna neki. Hogy ez így van, bebizonyította a nemzeti munkahét kapcsán a munka apotheozisáról mondott beszédével, amelyben klasszikusan szép szavakkal avult felfogásnak bélyegezte azt a teóriát, hogy a munka és a tőke egymással szemben állanak. Azt mondotta a pénzügyminiszter úr, hogy: »a munka és tőke kiegészítik egymást, mert a, tőke nem más, mint az akkumulált munka«. Aláírom és aláhúzom minden szavát a pénzügyminiszter úrnak. Ha pedig ez így van» akkor nem kötelességünk-e minél több munkát, illetve munka.-