Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-271

132 Az országgyűlés képviselőházának 271 sul eléje, hogy azokkal megbirkózni külön nagy feladatot jelent. Ellenben az az én tiszteletteljes véleményem, hogy inkább előbb kezdjük meg mint utóbb, mert egyszer úgy is meg kell kezdeni és ha előbb kezdjük, előbb érünk a végére. Gondolok elsősorban arra, hogy gazdasági felügyelőink nem azért vannak, hogy az irodában irodai molyként dolgozzanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Az irodai munkához adjunk nekik több munkaerőt, de ők maguk menjenek ki a falvakba és legyenek őszinte, igazi szakszerű tanácsadói a kisgazdáknak és teljesítsék azt az igazán nemzetmentő munkát, amelyet tőlük elvárunk. A földmívelésügyi minisztérium pedig igyekezzék a szakirodalommal valamikép segítségére lenni a kisgazdáknak. Itt nem arra a szakirodalomra gondolok azonban, amely hivatalos nyelvezetével, tudományos stílusával olyan érthetetlenül van megírva, hogy azt igazán még egy intelligens ember is alig tudja megérteni. Csak a napokban volt a kezemben a fák trágyázásáról szóló földmívelésügyi minisztériumi ismertető. Bárkinek oda merem adni ezt a füzetet és ha nekem megmondja negyedórán belül, hogyan kell értelmezni azt a kis felöl dalt, amely a trágyázásról szól, akkor meghajlok ez elő:tt a stílus előtt. Ezzel szemben a napokban kezemben volt például Dr. Uhlyárik János kalocsai .tiszteletbeli ifőszolgabírónak egy ilyen kis füzete, amelyben ő maga azt írja, hogy nem akar perbeszállni a szakértőkkel; nem azt mondja, 'hogy ő többet tud, mint az a szakértő, ellenben szakértők könyvei és füzetei alapján igyekezett — és ez sikerült is neki — egészen népies stílusban megmagyarázni azt, amit a földmívelésügyi minisztérium kiadványából megérteni egyáltalában nem Lehetett. (Jánossy Gábor: Az egyik magyarul mondta, a másik pedig hivatalos stíliisban!) Arra kérem a földuiívelésügyi miniszter urat, hogy kipróbált gazdákkal, gyakorlati emberekkel, olyanokkal, akik népiesen is tudnak írni — mert nem minden ember tud népiesen is írni — írassa meg ezeket a könyveket. (F. Szabó Géza: A hivatalos nyelvet le kell fordítani magyarra! —- Esztergályos János: Sokszor túlságosan népiesen beszélnek egyes szolgabírók!) \z irányított gazdálkodásra vonatkozólag legyen szabad még azt az elgondolásomat elmondani — illeitőleg nem is az enyém, hiszen úgyszólván minden közgazdász hangoztatja — hogy a falvakban, vagy lehetőleg a járásokban mintagazdaságokat kell létesíteni, mert a mi kisgazdánk szeret tanulni, de nem könyvből, hanem példákból. Azonban nem is lehet országosan megtanulni a földmívelést, mert az nem cipészmesterség. A cipész az egyik helyen épúgy dolgozik, mint a másik helyen, de a foldani ves embernek az éghajlat, a talajviszonvok a piac közelsége, vagy távolsága szerint kell berendeznie a maga gazdaságát. Ha tehát irányítani akarjuk a termelést, szükséges, hogy mintagazdaságokat létesítsünk, amelyek példáját követve megindulhat a termelő élet. Szóvá kell ^tennem a városok vámpolitikáját, amely erről az oldalról már igen kemény kritikában részesült a vita során. A városoknak az a mentalitásuk, hogy mert a kisgazda szekere rontja az országutat, ezért ő fizessen. Ez egészen megfordított tétel. Hiszen a városnak az az országútja azért van, hogy a, kisgazda a város részére behozhassa a maga termeivényeit, hogy élelmezze velük a várost. Tudok olyan esetet, amikor a kisgazda behozott egy kocsi szénát, amelyért öt pengőt kapott és . ülése 19

SU május 3-án, csütörtökön. vámban 2 pengő 40 fillért fizetett. 2 pengő 60 fillérje maradt és azért odaadta a szénát, a kocsiját, a lovát rongálta és egy egész napot eltöltött. A városi vámok kérdésébe tehát a belügyminiszter úrnak bele kell nyúlnia és ezt a kérdést is rendeznie kell, mert a városok vámpolitikájukat ad absurdum viszik. Mondok egy példát a magam kerületéből. Kerületem egyik községében a pécsi határban vannak földek. Ezek a földek a városon belül vannak és ha a kisgazdának földje művelésére. kell mennie, mindig keresztül kell mennie a vámon, (ha tehát földjéhez akar jutni, vámot kell fizetnie. (Felkiáltások jobbfelöl: Lehetetlen!) Ez így van. Méltóztassanak elképzelni, hogy betakarítás idején, amikor ötszörhatszor fordul meg napjában a kisgazda, a maga mezején, ötször-hatszor kell neki ezt a vámot megfizetnie. Amikor pedig a városházára ment panasszal, egyszerűen elébe tették a szabályrendeletet. Éppen, mert az autonómiákkal nem lehet bírni, azért kérem a belügyminiszter úr segítségét. Méltóztassék megengedni, hogy miután a falu képviselője vagyok, foglalkozzam még néhány olyan falusi kérdéssel, amely szoros összeköttetésben áll a falu problémájával. A közigazgatás rendszere a községekben teljesen elavult. Van ugyan nekünk még 1886-ból egy községi törvényünk, amely fölött azonban már régen elfutott az élet. Kormányok jöttek, kormányok mentek, minden egyes kormány programmjában benne volt a községi közigazgatás reformja és mégsem tudott az megvalósulni, mert rendesen előbb kellett az illető kormánynak a helyéről eltávoznia, mielőtt még a megvalósulás stádiumába jutott volna ez az igen fontos kérdés. A belügyminiszter úr programmjában is 'benne van a községi közigazgatás reformja. En azonban szomorú szívvel konstatálom, hogy az utóbbi időben már nem beszélünk erről a kérdésről, mint sürgős problémáról. A közigazgatási reform beterjesztésének fix pontja még valószínűség szerint sincs megjelölve, úgy látszik tehát, hogy az a jogbizonytalanság, amely a községekben uralkodik, még továbbra is vámosa lesz ennek a szegény községi közigazgatásnak. A falu fejlesztése és talpraállítása állami feladat, ha pedig állami feladat, akkor minél előbb szükség van erre a közigazgatási reformra. A községi közigazgatási reform személyi részére is nagy szükség van, mert nemcsak az 1886 óta beállott nagy fejlődés, hanem az a körülmény is, hogy a közigazgatásban a létszámot csökkentették, mégpedig (mielőtt a munkát racionalizálták volna, lehetetlen helyzetet teremtett a községházán. (Ügy van! Ügy van!) Először a munkát kellett volna racionalizálni, a munkát kellett volna csökkenteni és csak azután lehetett volna a létszámot csökkenteni. Azt a munkát elvégeztetni, amit az előbbi létszámmal sem tudtak úgyszólván elvégezni, csökkentett létszámmal elvégeztetni, egyenesen a községi közigazgatás csődjét jelenti. (Jánossy Gábor: Az állami közigazgatás a jegyző minden erejét igénybeveszi!) A belügyminiszter úr érzi ennek a helyzetnek fonákságát és magát a jegyzői kart hívta fel, hogy a gyakorlat emberei mutassák meg, hogyan kell a községi közigazgatást leegyszerűsíteni, igen sok sallangjától és a bürokratizmustól megszabadítani, miért is pályázatot írt ki. A pályadíjat nyert füzesabonyi